Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • damtam

    újonc

    Pár apró kérdés:
    Az álmodozás előtt Előbb ezekre a problémákra kéne választ és megoldást találnunk:

    1.Ha felnézünk "az égre" és galaxisokat látunk, mivel azok fény több milliárd kmerről jön, ha elindulunk feléjük és mégha oda is jutnánk, már lehet nem azt találjuk vagy egyáltalán nem találnánk őket ott, mert most látott kép a több millió évvel ezelőtti állapotot mutatja.Mint amikor a sivatagban a délibábot szeretnéd elérni. Most kb annyi elképzelésünk van az univerzumról mint a tyúknak aki kinéz a 4x4es ólja kerítésén és próbája elképzelni a föld bolygó méretét és tulajdonságait, vagy bejárásának lehetőségeit.
    2. Ha el is érnénk technológiában a fénysebességet és eljutnánk vele elég messze, visszatérve a földet nem találnánk itt, vagy ha igen a civilizációt sem ebben a formában, de a rokonainkat biztosan nem akik közben megöregedtek és már nem élnek.
    3. A közelében sincs a tudomány annak a hajtóanyagnak ami a fénysebesség eléréshez szükséges.
    4. Ha fénysebességgel eljutnánk egy másik tejútrendszer szerű galaxisba, mihez viszonyítva és hogyan találnánk vissza a földre?
    5. Fénysebességgel hogyan irányítható bármely űrjármű anélkül hogy ne ütközne bele valamibe?
    6. A kozmikus sugárzást hogyan lehet kiküszöbölni, amikor a "sima" űrutazás során is jelentős károsodás érte eddig az űrhajósokat, akik csak a föld közelében voltak, fénysebességel utazva a sugárzás többszörösét kéne kibírniuk...

  • damtam

    újonc

    Provokatív kérdéseim:

    1. Ha sikerülne elérni a fénysebességet, milyen kozmikus sugárzás hatna az űrhajósokra?

    2. Mindenki a fénysebesség eléréséről beszél, de arról senki, hogy ha elérjük, hogyan kell A MEGFELELŐ IDŐBEN kanyarodni (!?) :F lelassítani, vagy megállni? A star wars filmekben látott megoldást nem fogadom el válaszként :N

    3. Fénysebességnél hogyan kerülné ki az űrhajó a bolygókat aszteroidákat, vagy akár egy űrporszemet, amivel ütközve elég lenne hogy megsemmisüljön?

    Ha valaki azzal érvel hogy ki lehet számítani az útvonalon előforduló égitestek pályájuk alapján - a fény amit látunk már nem a valós hanem egy millió évekkel ezelőtti állapotot tükrözik, tehát a számítások pontatlanok lennének.Tehát ez olyan mintha a sivatagban a délibábra alapozva határoznád meg merre kell kimenni a sivatagból. :U

    4. Másrészt hogyan kanyarodsz fénysebességnél hogy az űrhajós túlélje a rá nehezedő nyomást,ha nem halt volna bele addig az extrém kozmikus sugárzásba?

    5. És még ha el is érnénk a fénysebességet és eljutnánk messzi messzi galaxisokba, majd kagylókat gyűjtve a tengerpartokról bevásárolva a szuvenírboltokban visszafordulnánk, mint valami sétakocsikázásról, vagy mint Iván aki jól végezte Olgát, nem lenne kinek elmondani hogy mit találtunk, mivel lehet már a földi civilizáció sem létezne, nemhogy a rokonaink akik rég megöregedtek és már nem élnek.

    Nem akartam ünneprontó lenni. :R

    Minden ugyanaz, másképpen
    Ha nem vagyok indiszkrét, akkor majd leszek.

    [ Szerkesztve ]

  • damtam

    újonc

    Ehez mit szóltok?

    Az űrkutatás és a tudományunk jelenlegi állása szerinti legfrissebb kutatási eredmény 2018:

    Nagyon valószínű, hogy egyedül vagyunk az Univerzumban

    A Világegyetem milliárdnyi galaxissal van tele, és minden egyes galaxisban további milliárdnyi csillag és bolygó kering. Az ember azt hihetné, hogy ennyi világban viszonylag nagy számban alakulhattak ki értelmes civilizációk. Egy új kutatás azonban épp az ellenkezőjét mutatja.

    Hol van mindenki?

    – tette fel a kérdést 1950-ben az olasz fizikus, Enrico Fermi, miközben kollégáival, feltételezhetően Teller Edével, Emil Konopinskivel és Herbert Yorkkal ebédelt. Fermi ezzel arra az ellentmondásra utalt, hogy elvileg nagy az esély az intelligens idegen civilizációk létezésére, mégsem azonosítottuk eddig az értelmes földön kívüli élet nyomait.

    Az új kutatásban a szakértők a Drake-formulát használták fel. Az egyenlet egy adott csillagközi térrészben levő, egymással kommunikálni képes civilizációk számát adja meg. A csapat eredményeit az arXiv-n mutatta be.

    A kutatók becslése alapján 53-99,6 százalék a valószínűsége annak, hogy egyedül vagyunk galaxisunkban, és 39-85 százalék, hogy az egész Univerzumban.

    Anders Sandberg, a csapat vezetője szerint nagy eséllyel nincs más értelmes civilizáció a Tejútrendszerben, és talán az általunk megfigyelhető Világegyetemben sem.

    A szakértők a vizsgálat során a lehető legjobban lecsökkentették azokat a bizonytalanságokat, amelyek a Drake-formula egyes faktorait érintik. Ehhez a szakértők a valószínűség-eloszlásra támaszkodtak.

    Fontos kiemelni, hogy Sandbergék eredményei csak tudományos valószínűséget jelölnek, és egyáltalán nem biztos, hogy valóban az emberek alkotják az Univerzum egyetlen értelmes civilizációját. Éppen ezért nem szabad feladni az idegen intelligencia keresését.

    Ehez a hírhez ajánlom az utazók című több oscar jelölést kapott elgondolkodtató filmet, ami a hosszútávú űrutazás során felmerülő technikai és emberi problémákat próbálja modellezni, (a földről 120 évig hibernálva visznek 5000 embert egy lakható bolygóra, a poént nem lövöm le mi lesz a vége) mindezt a legújabb technológiai eredmények figyelembevételével: [link]
    A zenéje is jó: [link]

    [ Szerkesztve ]

  • damtam

    újonc

    A csillagok között című mély és szomorú film az idő és az űrutazás kapcsolatának problémáját modellezi, miszerint az űrhajós kislánya már nagymama lesz unokákkal mire visszaér az apja, aki még fiatal maradt: [link]
    Bemutatja mennyire reménytelenül messze vagyunk technológiailag, hogy felfedezzük akár csak a naprendszerünket is. Utalás van benne a párhuzamos idősíkokra és a multidimenziós térre is. Érdemes pár fényévnyi utat vállalni azért hogy míg pár évig űrutaztunk közben itthon mindenki megöregedett és visszatérve a gyerekeink lesznek a saját nagyszüleink korban? Szürreális.

    Minden ugyanaz másképpen

    [ Szerkesztve ]

  • damtam

    újonc

    válasz Zsoltika11 #124 üzenetére

    Túlmenve a technikai fejlődésen, filozófiai irányból megközelítve, mivel mi is az univerzumban és az univerzumból vagyunk minden bennünk van ami benne is. EGYek vagyunk. Atomi szubatomi és minden szinten. Nem hogy függetlenek vagyunk tőle, nem kívülről szemléljük és vizsgáljuk a környezetünket, nem benne utazunk, hanem szélválaszthatatlan részei vagyunk. Mintha egy élő szervezetben a sejt vizsgálná azt amiben él.

    Olyannyira szerves részei vagyunk, hogy:
    Fejlődésünk az ő fejlődése. Tudatunk az ő tudata. A kérdéseink az Ő kérdései. A motivációnk az Ő motivációja. (?)

    Mint cseppben a tenger, sejtjeinkben és atomjainkban hordozzuk a kérdéseket és a válaszok is bennünk vannak, előbb MAG-unkban kell megtalálnunk, nem fényévekre a messzeségben. (?)

    A svájci hadron ütköztetőben elért eredmény: a fénysebességgel ütköztetett részecskék olyan kicsire bomlanak hogy már nem is anyagok hanem hullámok keletkeznek. Itt elértük a fizika határát és valami más következik.

    A létezés titkának kutatására nincs végső válasz, de lehet hogy itt van az orrunk előtt és egyszerűbb mint gondolnánk. Talán csak nem az, hogy legyen célunk ami felé megyünk.(?) Semmi más. Ötvözni kell/érdemes a technikát, fizikát, kémiát, a kvantumfizikát, a filozófiát spirituális tanokat, minden tudományágat, minden rendelkezésünkre álló és felhalmozott információt és tudást, amit eddig az emberiség elért, hogy szintézishez érjünk.

    És végül:

    Talán provokatív de,

    Lehet hogy az élet lényege semmi más csak hogy a tudattal rendelkező létező élet önmagát és a környezetét a saját létét vizsgálja. Boldogabb az aki nem vizsgál "csak él?" Cseppben a tenger, mikor és makro szinten figyeljük meg: Vannak tudatosan élő boldogtalan emberek és tudattalanul élő boldogak.

    Emelem a szintet:

    Ha megtalálnánk a "létezés titkát", és tudnánk az univerzum méretét, vagy "végét" és/vagy a működésének minden részletét? Mi történne másnap?

    Az átlagember személyiségfejlődése megérett ezekre az információkra?

    Nem lehet hogy az univerzum csak akkor "adja oda", engedi meglátni a végső, vagy magasabb összefüggéseket, ha érdemesnek talál rá? "Érdemesnek találja magát rá"?
    Ha a törzsfejlődésünk elérte azt a szintet, hogy az eszközeinkkel atommáglyán nem rántottát sütögetünk?
    Amíg agyunk 80-90%-ban kihasználatlan?
    Egy példával élve, érdemes odaadni egy majomnak egy okostelefont?
    Egy pár éves gyermeknek egy csőre töltött géppisztolyt?

    Egy elmélet szerint a magát fejlett civilizációnak tartó EMBERISÉG, az egyre bővülő technológiai fejlettség ellenére jelenleg rovar szinten van.

    Mi is az emberi faj legmagasabb tudományos szintű kitűzött célja?

    Elérni lakhatásra alkalmas új bolygót, (pl: mars expedíció) és ott folytatni ugyanazon a tudatszinten amit a FÖLD anyával eddig műveltünk. Túlszaporodás, élőhely és energiaforrások felélése, majd ha az kimerült újabb és újabb lakóhelyre kirajzás. Ez jelenleg rovar szintű életmód.

    MIND-EGY

    Minden ugyanaz másképpen

  • damtam

    újonc

    Egy kis humor:
    Ha a gyarmatosítók birtokba veszik a Holdat, majd új fogalmakat kell bevezetni:
    Volt tíz föld holdam, de elkártyáztam, így a hold alá süllyednék szégyenemben, teljesen holdonfutó lettem. viszont jól járt a holdasúr...nem baj, majd elszegődöm holdművesnek a holdimogyoró-ültetvényre.
    Aki aztán holdkóros helyett, földkóros lesz.
    Milyen szép a nyelvünk:
    Egyszer nekem is lesz egy hold földem a Marson. :)

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák