Lesz-e digitális világigazolvány?

Az Egyesült Államokban már jó ideje a kormányzat igen nagy léptékű informatikai tervezeteiről tárgyalnak, egyeztetnek az érintettek, igaz, eddig még viszonylag kevés kézzel fogható eredménnyel. E folyamat újabb állomása, hogy pénteken a Fehér Ház „kibercárja”, Howard Schmidt, az informatikai biztonságért nemrég kinevezett felelős egy új (bár alapelveiben már tavaly ismertetett) projekt vázlatát hozta nyilvánosságra.

A 39 oldalas dokumentum (National Strategy for Trusted Identities in Cyberspace – magyarul kb.: A kibertérben zajló biztonságos azonosítás nemzeti stratégiája) egy „interoperábilis” keretrendszer felállítását célozza (Identity Ecosystem), amelyben az azonosítások, hitelesítések és jogosultságok olyan szisztémája jönne létre, ahol a várakozások szerint a jelenleginél sokkal nehezebb lenne internetes csalásokat végrehajtani.

A még roppant kezdeti fázisban lévő tervezetből annyi azért kiderül – és ezt Schmidt is megerősítette az elképzelést ismertető blogban –, hogy az egységesítés felé mozdulnának el. Ez annyit jelentene, ha lehet ilyen merészen fordítani a körülírásokkal megfogalmazott koncepciót, hogy létrehoznának egy digitális személyazonosító rendszert, melyben lenne a felhasználónak egy adott szolgáltató által létrehozott és gondozott „szuperbiztonságos” profilja, ám ezt nem tennék kötelezővé, csak választhatóvá. Azt is mondhatnánk, hogy feltalálták a digitális aláírást, de az azért újdonság ebben az elképzelésben, hogy állami támogatással és kampánnyal igyekeznek erre rávenni a polgárokat. Közelebbről megnézve az is új az elképzelésben (részleteiben nem, csak így, ilyen kormányzati tálalásban), hogy a jelenlegi törvényeket összehangolnák ezzel a digitális azonosító rendszerrel.

ID

Maga a biztonságos azonosítás egyáltalán nem újdonság, több ilyen technológia létezik már, hiszen sok-sok intézmény, kereskedelmi cég alkalmazza, de ami nóvum lehet benne, az az államilag kiterjesztett egységes rendszer lehetne.

Az már az Egyesült Államok berendezkedéséből fakad, hogy egy szövetségi szintű elképzelést még el kell fogadtatni a tagállamokkal is, meg kell győzni őket, hogy egy szövetségi egységesítés jelentős előnyökkel jár. A kormányzat azt tervezi, hogy kiválasztanak majd egy olyan ügynökséget, mely koordinálja a szabványosítási folyamatot.

Az elsőre talán nem túl meggyőző elképzelésnek azért valóban lehetnek igen komoly következményei, nemzetközi szinten is. Az elmúlt évtizedben a kiberbűnözés elképesztő mértékű elterjedésével kapcsolatban a politikusok és szakértők számtalanszor elmondták mindenféle fórumokon, hogy a határokat nem ismerő bűnözési hullámmal szemben csak határokat nem ismerő együttműködéssel lehet fellépni, ám igazán értékelhető lépések nem történtek e területen, még akkor sem, ha a hagyományos bűnüldözői kooperáció időnként sikereket ért is el. Ha az USA képes lesz egy alapjaiban új, a biztonságot szem előtt tartó rendszert kialakítani, az példamutató lehet máshol is, sőt (és most tekintsünk el a sokat emlegetett nemzetbiztonsági kockázatoktól) érdemes lenne arra törekedni, hogy mindezek az erőfeszítések egy az egész világra érvényes keretrendszert hozzanak létre.

A projektet az elmúlt egy évben szakmai vitára bocsátották, de pénteken megnyílt egy újabb tér is, várják minden érdeklődő hozzászólását.

Azóta történt

  • Ön szeretné-e, hogy óvodás korú gyerekét RFID-chippel kövessék nevelői?

    A nyomkövetésre alkalmas technológia roppant csábító, sok helyen hasznát tudnák venni, ám legalább annyi az ellenző, mint a támogató.

  • 1991. június 4.

    Az Egyesült Államok és Japán bejelentik, hogy megállapodtak a mikroprocesszorok kereskedelmét illető új szabályozásról. Az egyezmény azt célozta, hogy a felfutóban lévő amerikai és japán chipgyártás versenyét kiterjessze, mivel előírta, hogy Japánban egy éven belül az eladott processzorok 20 százaléka külföldi legyen.

Előzmények