Új üzleti modell a lemezkiadásban

Évek óta háborúznak a nagy zenekiadók a fájlmegosztás, azaz a zeneszámok ingyenes internetes terjesztése ellen, mondván: a "kalózkodás" aláássa a szerzői jogok sérthetetlenségén alapuló üzleti tevékenységüket. Tettek ugyan néhány tétova lépést az új médium kihasználása felé – például megengedik, hogy az érdeklődők harminc másodperces ízelítőket töltsenek le az új albumok egyes számaiból – és jogilag illegálissá tudták nyilváníttatni a fájlmegosztást, ám igazából tehetetlenül szemlélik, hogy legjobb ügyfeleik (fiatalok, diákok) nem veszik meg az új CD-ket, hanem letöltik azok tartalmát az internetről. Egy néhány kezdő által alapított új kiadó, a Team Love ehelyett kihasználja az ingyenes zeneterjesztésben rejlő lehetőségeket: nem akadályozza, hanem lehetővé teszi, hogy az érdeklődők korlátlanul letöltsék a kiadó alkotóinak új műveit. "Úgy gondoljuk, hogy az ingyenes hozzáférés kiváló marketingeszköz" – világítja meg megfontolásaik hátterét Nate Krenkel, a Team Love egyik társalapítója, aki egy kávéházi asztalnál álmodta meg új vállalkozását. "A dolog egyelőre működik: minél többet töltenek le Tilly and the Wall nevű együttesünk számaiból, annál többet tudunk eladni belőle" – idézi a cégvezetőt a Business Week.

Mason következő albumának kiadása jelenti a Team Love számára az újabb nagy kihívást, mégpedig azért, mert hallva a CD iránti erős érdeklődésről, több nagy zenekiadó is ajánlatot tett az alkotónak, aki azonban úgy döntött, marad az internetbarát módszer mellett. Újdonságként az újdonságban azt tervezik a kiadóval, hogy a lemez megjelenése előtt demóváltozatokat, kísérleti fázisban lévő dalokat tesznek fel a világhálóra, ami jó hírverésnek is, meg arra is, hogy teszteljék a közönség reakcióját.

Az új üzleti modellnek azonban csak az egyik eleme az internetes hozzáférés biztosítása. Ez kiegészül például azzal, hogy az alkotók hirdetőoldalakon és blogokon keresztül kommunikálhatnak rajongóikkal. Ezzel megspórolható a nagy zenekiadókra jellemző reklámköltség – a zene és az előadók hozzáférhetősége adja el az albumot is, nincs szükség igen-igen drága rádió- és tévéreklámokra. A különbség látványos: míg egy nagy kiadónak félmilliót kell eladnia egy CD-ből ahhoz, hogy az profitot hozzon, és még a kisebb, de biztos vásárlóközönséggel rendelkező sztároknak is 20–30 ezer példányt kell produkálniuk a nullszaldóhoz, addig a Team Love a Tilly esetén 10 ezer darabnál már a pénzénél van. (A megjelenést követő két hónapban 3000 darab kelt el a CD-ből.)

Szakértők úgy vélik, mindig lesznek olyan kiemelkedő sztárok, mint Madonna és mások, akik a nagy kiadók "ügyfelei" maradnak, de az új értékesítési módszer lehetővé teszi a kisebb előadóknak, hogy kilépjenek a zenekiadók veszteséges "termékeinek" kategóriájából, és más utat járjanak. A Team Love éppen arra használja az internetet, amiben az a legjobb: felkelteni a tömeges érdeklődést valami teljesen új iránt és közösséget építeni az érdeklődőkből és a potenciális rajongókból az újdonság köré. Éppen ezért az ingyenes letöltés mellett egyetemi rádióknak adják oda – szintén jogdíjfizetés nélkül – az új CD-ket, koncertkörutat szerveznek a megjelenő albumok népszerűsítésére és azoknak, akik lemaradnának ez utóbbiakról, ingyenes letölthető videoklipeken teszik hozzáférhetővé a koncertek legjobb pillanatait, amelyeket a zenészekkel készült beszélgetésekkel egészítenek ki.

Azóta történt

Előzmények