Nem kell forrásadót fizetni a szoftverlicencek (általánosságban a jogdíjak) után az idei év elejétől a tagállambeli társult vállalkozásoknál – egy EU-jogszabály átvételének köszönhetően –, de ez nem jelenti azt, hogy mostantól minden rendben van az érintett vállalatok licencszerződései körül. A meglepetések elkerülése céljából érdemes bizonyos esetekben adószakértővel is átnézetni e megállapodásokat.
Némi késéssel követte az adószabályozás az asztali számítástechnikai eszközök húsz évvel ezelőtt kezdődött széleskörű elterjedését a vállalatoknál. Egészen az elmúlt év végéig viszonylag bonyolult feladat volt a licencelt programok utáni adó kiszámítása. Bár az adókötelezettség kiszámítása ma már nem okoz megoldhatatlan gondot, a szoftverekkel kapcsolatos adminisztráció most sem egyszerű feladat.
Mint Kalocsai Zsolttól a szoftverekkel kapcsolatos adózási, számviteli, elszámolási kérdésekkel is foglalkozó DTM tanácsadó cég munkatársától megtudtuk, Magyarország 2004. január elsején vezette be azt az EU-szabályozást, amelynek értelmében nem kell forrásadót fizetni a szoftverlicencek után (a kettős adófizetés elkerülése miatt). Hazánk kiterjesztette ennek alkalmazási körét: nemcsak az unió tagállamaiból érkező programok mentesülnek a korábbi kötelezettség alól, hanem a más országokból származók is.
Korábban mind az idehaza fejlesztett és külföldön értékesített, mind az "importált" licencek esetében attól függött a jogdíjból fizetendő forrásadó mértéke, hogy volt-e az üzletben érintett vállalatok országai között a kettős adóztatás elkerülését szolgáló egyezmény vagy sem. Az utóbbi esetben 18 százalékos terhet kellett befizetni, az előbbiben a két ország közötti adómértékek különbségéből fakadóan ez kevesebb lehetett. Január elsejéig tehát a tanácsadók fő tevékenysége e téren az adók megállapításában való segítségnyújtás volt – mint a szakértőtől megtudtuk, sok cég elfelejtkezett erről a kötelességéről, ami ahhoz vezethetett, hogy egy adóhivatali ellenőrzés során adóhiányt állapíthattak meg nála. (Érdekesség, hogy mivel szoftver-adójog meglehetősen speciális terület, ez akkor következhet be, ha megfelelően képzett revizor szeme elé kerül a "szerencsétlen" társaság.) A multinacionális cégek magyarországi leányvállalatainál például jellemző hiba, hogy elfeledkeztek az anyavállalattól kapott programok utáni adók befizetéséről. Ezekben az esetekben ugyanazokat a szabályokat kellett alkalmazni, mint más vállalatoknál, ilyenkor ugyanis a következő a helyzet: az anyavállalat a kedvezőbb licencdíjak elérése érdekében magának és összes leányának egyszerre rendel programokat a fejlesztőktől, amelyeket azután központból leoszt a csoport cégeihez. Így az azok után járó adót a leányvállalatnak kellett megfizetnie, mégpedig a szoftver fejlesztőjének országa és Magyarország között érvényben lévő kettős adóztatási megállapodásnak megfelelően.
Visszatérve a jelenlegi helyzethez: az adófizetési kötelezettség megszűnése ellenére továbbra is kell készíteni bizonyos bevallásokat, jelentéseket. Az adóhatóságnak be nem fizetett összegek növelik a vállalatok cash-flow-ját – ennek szintén meg kell jelennie a könyvelésben. Mindezek nyomán a szakértői tanácsra ma már inkább ezeknek a feladatoknak az ellátásához van szükség, különösen annak tükrében, hogy az uniós csatlakozással rengeteg új jogszabály lépett életbe, minek következtében igen könnyen előfordulhat, hogy a cégek megfeledkeznek egy ilyen speciális terület aktuális szabályainak követéséről. Emellett nem szabad elfeledkezni a korábbi szerződésekről sem – ezekkel kapcsolatban is előfordulhatnak elszámolási hibák, amelyeket jobb utólag felismerni, mint a későbbi következményekkel találkozni.
Szerző: Komócsin Sándor - NAPI Gazdaság
