Ausztráliában impozáns méretű vállalkozás keretében jött létre a SkyMapper nevű obszervatórium, amely azonban sokkal több egyszerű csillagvizsgálónál – a számítástechnikai fejlesztései példamutatóak.
A SkyMapper projektje akkor indult el, amikor az ország egyik büszkesége, a Nagy Melbourne Távcső 2003 januárjában megsemmisült egy bozóttűz következményképp. Az új intézményt egy biztonságosabb helyen, Sydney-től északnyugatra, Coonabarabranban építették fel. A legmodernebb technológiákat felhasználó csillagvizsgáló első számú feladata, hogy a déli féltekéről látható égboltot minél alaposabban feltérképezze (Southern Sky Survey). A digitalizált adatokat az obszervatórium a Virtual Obsertvatory kezdeményzés keretében megosztja a világ tudósaival is, s ez a szakma képviselői szerint hallatlanul fontos lépés lesz, mivel a csillagászati adatok megszerzése igen csak időigényes és drága mulatság.
Az induláskor Stefan Keller, a SkyMapper kutatója elmondta, hogy a vállalkozás mindenképp úttörő, mivel munkájuk révén jön létre a déli égbolt első, több mint egymilliárd objektumot rögzítő digitalizált térképe (a földrajzi helyzet miatt a déli látványra a tudósok mindeddig sokkal kevesebb figyelmet fordítottak, mint az északira).
A SkyMapper különféle szűrőkkel ellátott, roppant nagy látószögű, 268 megapixeles kamerája igen részletes képeket képes rögzíteni. A tervek szerint a térkép elkészítéséhez körülbelül 470 terjabájtnyi adatot kell majd eltárolniuk. Az obszervatórium egy gigabites biztonságos összeköttetésben áll az ausztrál akadémiai kutatások központjával (AARNet), s az éjszakánként rögzített 0,7 terabájnyi adatot azonnal továbbítják is a canberrai központba. Az információkat egy hierarchikus tárolórendszerben őrzik, amely vegyesen épül fel lemezekből és mágnesszalagokból, s két különbőző helyen biztosítja a többszörös biztonsági mentéseket is. Hogy a felhasználhatóságot növeljék, a nyers adatoknál máris kategorizálják az objektumok képeit, például alak, méret és fényesség alapján. Az öt évig tartó munka során a rögzített adatokat megszűrik, majd a végtermékként előállított 30 terabájtos adatbázist az interneten is elérhetővé teszik.
A projektet a rendkívül szűk költségvetési határok miatt nyílt forrású szoftverekre alapozták, bár ezt a döntést alátámasztotta e programok egyszerűsége és flexibilitása is. Keller kiemelte, hogy a használt programok jó részét más csillagászok írták, s a kutatói közösség e tekintetben példaértékűen működik: a Perl és Python nyelveken írott alkalmazások az együttműködésnek köszönhetően minimális pénzbe kerülnek, s folyamatosan fejlődnek. Az adatbázishoz a PostgreSQL-t használják, az adattovábbításra a GridFTP-t, a biztonsági másolatok létrehozására és menedzselésére pedig a Globus Alliance Globus Toolkit nevű eszközének egy módosított verzióját.
A tároló és feldolgozó hardvert a Suntól szerezték be, egy 12 ezer magos szuperszámítógépet, mely decemberre fogja teljes mértékben átvenni a jelenleg dolgozó két SGI gép munkáját. Az új számítgép kapacitása akkora, hogy a SkyMappernek végzett feladatai mellett más, számításigényes munkákat is képes lesz elvégezni (meteorológiai, kutatási megbízások). A cloud-típusú, hibrid rendszeren az alap operációs rendszer Linux, a Sun SAN QFS menedzselő szoftvere fut rajta, a virtualizációt a VMware biztosítja, az adatbázisok kezelésére MySQL-t és PostgreSQL-t használnak.
