Már nem csupán a nagy multik költségcsökkentő akciója számos tevékenységük kihelyezése a fejlődő világ országaiba, hanem az induló vállalkozások is élnek ezzel a lehetőséggel.
Új jelenség borzolja a munkahelyek teremtését vállaló egyesült államokbeli politikusok kedélyeit. Míg eddig csak a nagy multinacionális informatikai vállalatok helyezték ki több tevékenységük ellátását az olcsó, de képzett munkaerőt kínáló feltörekvő országokba (elsősorban Indiába), addig mostanság már az induló (startup) cégek is élnek a költségcsökkentés ezen eszközével. Ráadásul úgy tűnik, nagyobb arányban, mint neves elődeik. A Forrester Research Inc. piackutató felmérésében megkérdezett nagyvállalatoknak ugyanis csak 15 százaléka nyilatkozott úgy, hogy stratégiájuk részévé tették az ilyenfajta erőforrás-kihelyezést, ám a kezdő vállalkozásokat pénzelő kockázati tőketársaságoktól szerzett informális értesülések szerint ügyfeleik 20-25 százaléka elkötelezett a külföldi outsourcing iránt. A legismertebb ilyen befektetőket, a Kleiner Perkins Caufield & Byerst, a Sevin Rosen Fundst és a Norwest Venturest átfogó felmérés szerint bizonyos időszakokban ügyfeleiknek akár 30 százaléka is alkalmaz külföldi programozókat – derül ki a Business Week összeállításából.
A "mozgalom élharcosa" az Accel Partners. Az alap 45 befektetésének majdnem 40 százalékánál van jelen a tengerentúli erőforrás-kihelyezés, és arra számítanak, hogy 2005-re 75 százalékra ugrik ez az arány. Az induló vállalkozások ráadásul nem csupán néhány munkatársat alkalmaznak külföldről, hanem sokat: az Accel előrejelzése szerint két-három éven belül partnercégeik alkalmazottainak fele lesz a messzi távolban dolgozó távmunkás. Ezt ösztönzik is: "Ha egy vállalkozás nem fektet be erőteljesen Indiában vagy Kínában, annak nagyon alapos magyarázattal kell szolgálnia erre a cégek vezető testületi ülésein" – mondja James W. Breyer, az Accel vezető partnere.
Az Egyesült Államok gazdaságának irányítói azért dolgoznak (és imádkoznak), hogy minél több munkahely jöjjön létre odahaza. Ezért nem meglepő, hogy nem igazán okoz örömöt nekik, ha a technológiai szektorban még az elmúlt években kialakultnál is erőteljesebb lesz a tevékenységek külföldre helyezése. Igaz ugyan, hogy az ágazat mindössze az USA munkaerejének öt százalékát foglalkoztatja – 6,5 millió embert –, ám 1996 és 2001 között az új munkahelyek 13 százaléka származott a high-tech iparból. Ez az Economy.com Inc. vezető közgazdásza, Mark M. Zandi szerint 7 százalékra esik a következő öt évben, miután "teljes szakágak tevékenysége kerülhet külföldre az it-iparon belül". Breyer belátja, hogy a folyamat nem segíti az otthoni foglalkoztatást, de úgy véli, hosszabb távon ez az egyetlen lehetőség arra, hogy új szoftverfejlesztő cégek jöjjenek létre és működjenek – azaz hogy mégis keletkezzenek új munkahelyek az iparágban. "Azok a gazdaságok és vállalatok, amelyek nem folyamodnak erőteljesen az outsourcinghoz, nem lesznek sikeresek hosszabb távon" – állítja. Véleményét az Accel által a kilencvenes évek derekán támogatott vállalkozások tapasztalatai alapján alakította ki. Ezek és mostani utódaik egyébként nem csupán a legismertebb ázsiai befogadó országokban, hanem például Brazíliában, Ukrajnában, Görögországban találtak olyan informatikusokat, programozókat, akik speciális tudása és viszonylagos olcsósága hozzájárult szakmai-üzleti sikereikhez.
(*) Az Accel Partners partnerei sűrűn utaznak külföldre azzal a céllal, hogy erőforrás-kihelyezési lehetőségeket keressenek az általuk támogatott it-vállalkozásoknak. A kockázatitőke-befektető arra biztatja ügyfelei vezetőit, hogy negyedévente kétszer keressék fel valamelyik tengerentúli országot, ahol esetleg jó távmunkatársakat találhatnak. "Nem dughatjuk a homokba a fejünket és hihetjük azt, hogy a globalizációra a globális protekcionizmus a válasz" – véli James W. Breyer, az Accel vezető partnere.
