Hirdetés

2019. május 23., csütörtök

Gyorskeresés

Szabályozottan tágul az internet?

  • (f)
  • (p)
Írta: | | Forrás: IT café

A világháló növekedése már jól ismert szabályszerűségeket követ – állítják kutatók egy friss tudományos publikációban.

Hirdetés

A Moore-törvény és az internet

A Moore-törvény eredetileg az integrált áramkörök összetettségét volt hivatott jellemezni: a szabály szerint a tranzisztorok száma évente megduplázódik. A tapasztalati megfigyeléseken alapú elméletet először 1965. április 19-én publikálta az Electronics Magazine hasábjain Gordon E. Moore, az Intel társalapítója. Az eredetileg vegyész-fizikus végzettségű szakember tudományos előrejelzését csupán tíz évvel a cikk megjelenése után kezdték el törvénynek nevezni, ugyanekkor Moore saját előrejelzését a tranzisztorok számának várható megduplázódásáról 1 évről 2 évre növelte.

Úgy tűnik, az internet terebélyesedését is leírhatjuk a Moore-törvény segítségével: Csang Kuo-Csing (Guo-Qing-Zhang) a New Journal of Physics tudományos folyóiratban publikált Evolution of the Internet and its cores című dolgozata szerint a világháló mérete minden 5,32-ik évben megkétszereződik. Csang és munkatársai az internet fejlődésének nagyarányú topológiáját vették górcső alá, vagyis a világháló struktúráját és az előforduló kapcsolati lehetőségeket elemezték. Kutatómunkájuk során a 2001 és 2006 decembere közötti periódus routinginformációit hat hónapos időintervallumokra osztották, majd az adatok birtokában arra a következtetésre jutottak, hogy az internet exponenciális növekedése nem csupán követi a Moore-törvényt, hanem fejlődésének körülményei más egyéb sajátosságokat is mutatnak.

A kutatói konszenzus alapján elmondható, hogy  a hálózat növekedésének, fejlődésének és terjeszkedésének vizsgálata létfontosságú információkat hordoz, hiszen az optimális működési paraméterek csak abban az esetben biztosítottak, amennyiben a hálózat kalibrálása az adott körülményeknek megfelelő. Az internet a világ legnagyobb hálózata, népszerűsége és mérete pedig egyre csak növekszik – éppen ezért, ha nem törődünk a hálózatóriás megfelelő karbantartásával, az internet előbb-utóbb a hálózatok népbetegségének számító alacsony sávszélességi tüneteket produkálhat.

Az internet magja

A tanulmány nem úgy tekint az internetre, mint a World Wide Web különféle weboldalainak gyűjteményére, hanem az autonóm rendszerek (AS, autonomous systems) szintjén vizsgálja meg azt. A PhysOrg.com tudományos portálnak nyilatkozva Csang e rendszereket boncolgatta: eszmefuttatása szerint egy autonóm rendszer, mint a routing policy egysége megfeleltethető egy adminisztratív feladatokat ellátó routing doménnek, amely saját vezérelveket, eljárásmódokat alkalmazhat; e policyk pedig a különféle autonóm rendszerek kölcsönös egyezménye alapján jönnek létre. Ennélfogva internetszolgáltatók, egyetemek vagy vállalatok is rendelkezhetnek saját autonóm rendszerekkel.

A kutatók modelljében minden csomópont (node) egy AS-nek felel meg. A kapcsolat két autonóm rendszer között a valóságban egyrészt fizikai (a hálózatok például optikai kábeleken keresztül csatlakoznak egymáshoz), másrészt „kereskedelmi” alapú (a két hálózat közötti egyezmény tekinthető ennek).

Az internet magjának azonosításához Csang és kollégái egy gráfelméleti folyamatot hívtak segítségül, amely alkalmazását követően úgy találták, hogy a világháló magja az összes csomópont mindössze 0,3 százalékát tartalmazza. Az eredmény tükrében olybá tűnik, hogy a mag és perifériája különféle fejlődési mechanizmusok uralma alatt áll: míg a mag relatív stabilnak tekinthető, addig a legtöbb új csomópont és azok a határvidékek, amelyek az internet terebélyesedésének hajtóerejét adják, a perifériában találhatóak. Ez a megállapítás ellentéte a korábbi kutatási eredményeknek, mivel azok az internet gyarapodásával a mag méretbeli növekedését is előjelezték.

A publikációban tárgyaltakról Csang így nyilatkozott a PhysOrg.com-nak: „Sok modell megkísérelte megjósolni az internet jövőbeli fejlődésének jellemzőit. Ismereteink szerint ezen elméletek arra következtetnek, hogy mind a mag, mind a periféria azonos fejlődési mechanizmusokat követnek, valamint az internet maximális kapcsolatainak száma nagyon gyorsan kellene növekedjen. Mi megmutatjuk, hogy a legmagasabb kapcsolódási szám, mint ahogyan a központi rész mérete is relatív stabilnak mondható, és a terjeszkedés főként a periféria növekedésének tudható be. Ezek az eredmények teljesen eltérő képet mutatnak a korábbi munkákhoz képest, és fontos jellegzetességként vehetőek figyelembe az internet modellezésének tekintetében.”

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.