A tavalyi év egyik igen fontos eseménye, eseménysorozata volt, hogy Baja Ferenc infokommunikációért felelős szakállamtitkár komoly kampányt folytatott egy állami nagyprojektért, a Nemzeti Digitális Közmű (NDK) megvalósításáért. Az államtitkár sikeresen lobbizott, ahogy beszámoltunk róla, sikerült egy meglehetősen átfogó iparági szövetséget létrehoznia a terv támogatására. Ám a tegnapi, a költségvetési és számvevőszéki bizottság előtt lezajló meghallgatása után úgy tűnik, az új kormányzat fejlesztésekért felelős minisztere nem támogatja a korábbi koncepciót.
Az úgynevezett digitális közmű koncepciója sok európai országban ismert, több helyen folynak fejlesztések. Az ilyen projektek hátterében az a felismerés áll, hogy bár a mai életben például az állampolgári jogok, az ügyintézés stb. gyakorlásához egyre inkább szükséges az, hogy a polgárok rendelkezzenek széles sávú internetes kapcsolattal, mindenhol, a legfejlettebb országokban is akadnak olyan területek, régiók, ahol ez a lehetőség nem adott. Az ok egyszerű: a hálózatfejlesztést alapvetően magáncégek végzik, akik bizonyos ritkán lakott, a kábelezést illetően igen magas költséget igénylő területekre nem viszik el szolgáltatásaikat, mivel – szigorúan számolva – üzletileg soha nem fog megtérülni a befektetés. Kézenfekvő, hogy ebben az esetben valaki másnak, például az államnak kell megtennie a szükséges lépéseket, hogy ne legyenek másodosztályú állampolgárai.
Ez eddig tiszta ügy, ám az ördög természetesen a részletekben rejtezik, ugyanis arról, hogy miképp kell mindenki számára a széles sávú minimumot biztosítani, rengeteg elképzelés létezik. A legtöbb koncepció – így a magyar is – a kábeles megoldásban gondolkodik, s emellett súlytalanná váltak azok az érvek, melyek a mind dinamikusabban fejlődő mobilos internetelérést preferálták volna. (Arról nem is beszélve, hogy néhányan azt is felvetették, hogy vajon a mai, robbanásszerűen fejlődő mobilos IT-iparban szükséges-e egyáltalán egy ekkora, közpénzekből finanszírozott projekt.) De ha kábel, akkor is rengeteg kérdés marad, kezdve azzal a legegyszerűbbel, hogy ha a cél a kistelepülésekre eljuttatni egy gerincvezetéket, miképp hangolják össze az állami befektetést a magáncégek terveivel, ki fogja elvégezni a szükséges munkálatokat, milyen pénzből stb. A Baja-féle terv óriási költséget jelent (a tavalyi becslés: 150 milliárd forint), ezért az államtitkár hangsúlyozta is, hogy ezt csakis uniós támogatás segítségével lehet megvalósítani. Egy későbbi cikkben részletesen elemezzük majd a koncepciót, melynek egyik központi eleme természetesen – és ez is roppant különböző azokban az országokban, ahol már vagy megvalósították, vagy jó úton haladnak afelé, hogy megvalósítsák a közművet –, hogy mi az alap, mi a minimum sávszélesség, amit mindenki számára biztosítani kell – Baja Ferenc átlagosan 6-10 Mb/s-ról beszélt.
A Baja Ferenc szívügyeként kezelt NDK-t sok kritika érte, de a távozó kormányzati tisztségviselő tavaly arról számolt be, hogy az előkészítés megtörtént, a következő lépés az uniós támogatás elnyerése.
Amint a Népszabadság beszámolójából kiderül, a tegnapi bizottsági meghallgatáson Fellegi Tamást, az új kormányzat leendő nemzeti fejlesztési miniszterét erről is kérdezték. Fellegi kifejtette, hogy minden korábbi, egyedi döntéssel kiemelt beruházást és tervet felül fognak vizsgálni, így a digitális közmű is ezek közé tartozik. A miniszterjelölt határozottan kijelentette: a projektet pénzügyileg és műszakilag is meg kell nézni újra, a jelenlegi koncepciót semmiképp nem engedik megvalósulni. Fellegi elmondta, hogy egy ekkora nagyságrendű beruházást csak akkor szabad megvalósítani, ha mellé társul egy tiszta és stratégiai elképzelés.
