Hosszan tartó, súlyos betegség után szeptember 16-án 81 éves korában elhunyt a számítástechnika történetének egyik legnépszerűbb, meghatározó alakja, Clive Marles Sinclair.
Az érdemei miatt a lovagi címet is elnyerő brit fejlesztő, kutató és vállalkozó az egész világon az IT történetének egyik legismertebb személyisége, de kultusza Kelet-Európában, így hazánkban is különösen erős, mivel innovációi – különösen a ZX-81 és a ZX Spectrum számítógépek – a vasfüggöny korszakában egy egész nemzedéknek határozták meg a számítástechnikához való viszonyát.
Clive Sinclair 1940. július 30-án született a London szomszédságában található Surrey megyei Richmondban. A befelé forduló, koraérett kisfiú már igen korán a kreatív tevékenységek felé fordult. Az iskolát nem kedvelő, inkább a felnőttek társaságát kereső gyerek kiváló eredményeket mutatott fel matematikából, fizikából, és már tizenévesen saját „kütyüket” tervezett, sőt 18 évesen már odáig eljutott, hogy egy általa tervezett elektronikai barkács-, szerelőcsomagot – egy általa írott kézikönyvvel – sikerrel hozott kereskedelmi forgalomba. Húsz éves korára már a rádióépítés, áramkörtervezés egyik ismert szakértőjeként tartották számon, aki szaklapokban írt erről a tevékenységről tanácsadó cikkeket, és sorozatban adta ki a könyveket is.
1961-ben alapította meg saját cégét, a rádiógyártással és nyomtatott áramkörök előállításával foglalkozó Sinclair Radionicsot – de már ekkor megjelent az a probléma, mely vállalkozóként egész életén át végigkísérte: nem tudott elég befektetést szerezni az üzleti sikerhez. Ugyanakkor folyamatosan kereste a lehetőségeket: az első jövedelmező üzlete az volt, amikor felfedezte, hogy egy cég minőségi kifogások miatt tökéletesen működő tranzisztorokat selejtez le: ezeket nagyban felvásárolta, majd saját készülékeket épített belőlük.
1972-ben tervezte meg és dobta piacra Sinclair Executive nevű zsebszámológépet. Ezen, a műszaki tudásában nem igazán kiemelkedő terméken már ott voltak azok a jelek, melyek Sinclair tevékenységének élete végéig fő jellemzői voltak: egyedi, minőségi dizájn (erről hasonlóképp gondolkodott, mint később Steve Jobs), illetve, és ez még fontosabb: a termék legyen olcsó, megfizethető (erről viszont másképp gondolkodott, mint az Apple alapítója).
A megjelenésre (Sinclair fejlesztései az évek során több formatervezési díjat is elnyertek) és az olcsóságra helyezett hangsúlynak azonban megvolt az ára: hiába voltak innovatív termékei, gyakoriak voltak a műszaki, működési problémák, így a pénzügyi siker rendre elmaradt, a vállalkozása végül bebukott.
Sinclair aztán 1977-ben állt össze Chris Curry-vel, akinek volt egy kis elektronikai cége, a Science of Cambridge, melynek nevét hamarosan Sinclair Research-re változtatták. Ez lett az a vállalkozás, ahol a később legendássá vált termékeket kifejlesztették. A nagy dobás a ZX-80 volt, egy kis méretű, abban az időszakban igen olcsó, száz fontnál olcsóbban megvásárolható számítógép – a fanatikusok összeszerelendő készletben még olcsóbban, 20 font kedvezménnyel juthattak hozzá. A gép sok, a korszakban újdonságnak számító innovációt hozott magával, és koncepcióját az a Sinclairre jellemző szemlélet lengte át, hogy egy adott funkció eléréséhez a lehető legkevesebb alkatrészt használják fel. Nem sokkal ezek után jelent meg a ZX-81, mely ugyan mai szemmel nézve nem nagy tudású gép, de alap alkalmazásokat és egyszerű játékokat kiválóan lehetett futtatni rajta.
Időközben Sinclair és Curry kapcsolata megromlott, leginkább annak köszönhetően, hogy a BBC egy számítógépes ismeretterjesztő műsorhoz keresett szakértőt és számítógépet, és ők nem Sinclairt, hanem Curryt, illetve Curry jóval drágább, de technológiailag fejlettebb Acron nevű gépét választották.
Sinclair ezek után fejlesztette ki a már színes kijelzős ZX Spectrumot, ami viszont már nagyot ütött: több mint ötmillió darabot adtak el belőle.
Ám az üzleti hozzá nem értés miatt a pénzügyi problémák továbbra is beárnyékolták a nem igazán tehetséges vállalkozó Sinclair pályáját, aki a 80-as évek közepén elektromos jármű fejlesztésébe vágott bele: ám a termék, a bizonyos szempontból a korát megelőző Sinclair C5 hatalmas csalódást okozott, a vásárlók minden szempontból elégedetlenek voltak vele. Ez a kudarc nagyon megviselte Sinclairt, a magánélete is megszenvedte, és az egyre inkább playboy életet élő vállalkozó eladta vállalkozását, és bár tervezőként még az 1990-es évekig dolgozott, újabb nagy áttörést már nem sikerült elérnie.
