2013 júniusában a Booz Allen Hamilton NSA-nek, vagyis az amerikai nemzetbiztonsági hivatalnak bedolgozó, addig ismeretlen munkatársa nyilvánosságra hozta a fenti szervezet törvénybe ütköző, rendkívül széles körben működő lehallgatórendszerét, amely telefonhívásokon és leveleken át a gépek közötti kommunikációig gigászi mennyiségű adatot gyűjtött, illetve gyűjt belföldön és külföldön anélkül, hogy bármilyen jogalapja volna milliók személyes kommunikációját megfigyelni.
Bár a média felkapta a főszereplő karakterét, Edward Snowden az első pillanattól kezdve hangsúlyozta, hogy önmagára sem hősként, sem árulóként nem tekint, egyszerű polgári kötelezettségének tartotta az NSA-nél folyó számos vitatható project kiszivárogtatását. Azóta egyébként számos újabb és botrányosabb információ napvilágot látott, legutóbb például kiderült, hogy az NSA és brit megfelelője, a GCQH betört a SIM-kibocsátó holland Gemalto rendszerébe, hozzájutva az eddig elég jól védett SIM-technológia biztonsági kulcsaihoz.
A Citizenfour nevű dokumentumfilm a botrány kirobbanásának első napjait mutatja be, a főszereplő pedig maga Snowden, aki titokban kereste fel Laura Poitras dokumentumfilmest és Glenn Greenwald oknyomozó újságírót. A Hong Kong-i hotelszobában forgatott jeleneteknek a kiszivárogtatott információk elképesztő mivolta, és persze az amerikai hatóságok Snowden utáni vadászata adta meg az izgalmakat, és az Amerikai Filmakadémia a tegnap esti díjkiosztó gálán a Citizenfourt találta a tavalyi év legjobb dokumentumfilmjének. Az Oscar-díjat Poitras, Greenwald és Lindsay Mills, Snowden barátnője vette át, aki több hónapig nem láthatta kedvesét, végül oroszországi ideiglenes rezidenciáján találkoztak ismét.
