Új hozzászólás Aktív témák

• #21871 ffodi veterán HSM #21836

  Új Válasz 2020-07-13 23:45:15 #21871

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  ffodi

  veterán

  válasz HSM #21836 üzenetére

  Bármely chip degradálódhat (és degradálódik is) kisebb-nagyobb mértékben, ha a gyártó által specifikált tartományon kívül használjuk. Szerencsétlenségünkre AMD-bácsi nem szeret ilyen jellegű technikai adatlapokat megosztani a jónéppel (legalábbis eddig még nem leltem rá...Intel esetében lehet találni ilyen dokumentumokat, de ők is kezdenek leszokni róla...), ezért az egyszerűség kedvéért a mindenkori alapbeállításokat tekintsük a "gyártó által specifikált paramétereknek". Ettől eltérve, bármi történhet (amire a gyártó - különös tekintettel az AMD - fel is hívja a figyelmünket...), mindegy, hogy mi megbíztunk az AUTO OC-ban, PBO-ban vagy a saját tapasztalatunkban. A gyakorlat azt igazolja vissza, hogy az utóbbi esettel volt több probléma, ami abszolút valid, mert a userek jelentős hányada még mindig kg-ban méri a súlyt ( ).

  Mint minden rendszert, ezt sem lehet 1 nap alatt kiismerni, viszont itt (vagy bármilyen releváns külföldi fórumon) összegyűjtött tapasztalat sokat segít, csak tudni kell értelmezni mire is gondolt a szerző. Jó példa erre a "high-current load" vs. "low-current load". Az egyik értelmezés szerint az első combos AVX-es P95 terhelést jelent (itt max 1,325 V VCore), míg utóbbi gyengét, mint pl. egy CB R20 (itt pedig mehet több VCore is...). Minden csak viszonyítás kérdése...de én nem nevezném azt a terhelést light-osnak, amivel a CPU meghaladja a gyári TDP-je felét és "közelítget" a maxhoz (vagy épp el is éri azt)...helyette inkább arra gondolnék (itt jön a másik értelmezés), hogy pl. 1-2 mag terhelése jelent "low-current load-ot", és az összes mag terhelése jelenti a "high-current load-ot". Ha logikusan belegondolunk utóbbi áll közelebb a valósághoz (méréssel is igazolható), és nem meglepő módon a gyári boost is pontosan így működik. Single core terhelés esetén odaveri neki az 1,4 V+-t, de ha minden magot megterhelsz, akkor jóval szűkmarkúbb a magfeszültségekkel. Továbbá biztos más is megfigyelte már, hogy kevés mag terhelése esetén (adott CPU magjainak számához viszonyítva) nem egy dedikált mag van folyamatosan terhelve, hanem több magon van elosztva a terhelés (tipikusan egy CCX-en/CCD-n belül), ami vélhetően a relatíve magas VCore által okozott jelenségek, mint például a hőtermelés optimalizálása miatt van így.

  A tuning/OC világában eltöltött évtizedek alatt még sosem találkoztam (számomra) optimálisan működő automata OC-val, ami rendjén is van, hiszen a gyártási szórások kiküszöbölése érdekében általában nem lehet és nem is célszerű olyan algoritmusok/funkciók implementálása, ami a hardvert pengeélre állítja. Talán itt a Zen/Zen2 esetében találkoztam a leghasználhatóbb ilyen funkcióval (nem is csoda, hiszen sok fícsör elősegíti ezt), de ezt sem tartom (még egyszer hangsúlyozom számomra) optimálisnak a következő dolgok miatt:
  - Single core (vagy kevés mag) terhelése esetén túlzónak találom a VCore-t egy 7 nm-es chipnek, főleg PBO/AUTO OC mellett (alapbeállításon, az említett "trükkök mellett" tekintsük biztonságosnak)
  - Az összes mag terhelése esetén (akár PBO-val) túl alacsony a max. órajel. Itt már elfogadható a magfeszültségek szintje, de így is "feleslegesen" sokat ad az adott órajelhez.
  - XMP-vel (vagy hívjuk DOCP-nek) előszeretettel feleslegesen túlfeszeli az VSoC-t és VDDG-t.

  A fentiek miatt az utóbbi napokban/hetekben teszteltem mi lenne a legjobb megoldás, és a következőre jutottam:
  - PBO/AUTO OC off, manuális OC, max. 1,3 V VCore mellet, CCX-ek különböző órajelekre hangolva (ilyenkor is működik minden energiagazdálkodási opció!)
  - A fentiek mellett UCLK=MEMCLK=FCLK=1866 MHz, minden további feszültségérték a lehető legalacsonyabb értéken, memóriaidőzítések optimalizálva

  Végül mindez számszerűsítve (CPU 3960x, VCore LLC level 4, RAM és egyéb "mellékes" beállítás mindegyiknél u.a.):
  1. Gyári alapbeállítás (gyári boost-tal): Egy mag terhelése esetén ~4200-4300 MHz 1,4 V+, összes mag terhelése esetén 1,2-1,25 V és az órajel ~3900-4000 MHz. Ilyenkor CB R15 multicore ~5900 pont.
  2. Gyári alapbeállítás +max PBO és a limitek is beállítva: Egy mag terhelése esetén ~4375-4450 MHz 1,45-1,5 V, összes mag terhelése esetén ~1,25 V és az órajel ~4025-4075 MHz. Ilyenkor CB R15 multicore ~6000-6050 pont (kb. +2,5% az eredetihez képest).
  3. Manual CCX OC, 12 mag 4250 MHz-en, 3 mag 4325 MHz-en, 3 mag 4350 MHz-en, 3 mag 4375 MHz-en, 3 mag 4400 MHz-en: Egy mag terhelése esetén ~4250-4400 MHz 1,29 V, összes mag terhelése esetén ~1,23-1,25 V (órajelek a leírtak szerint CCX-ekre lebontva). Ilyenkor CB R15 multicore ~6450-6500 pont (kb. +10% az eredetihez képest).

  Alap esetben néhány mag ki van tüntetve (Ryzen master-ben meg lehet nézni) az OS által preferált magnak. Meglepő módon ez pont abba a CCX-be esik amiből a legmagasabb órajelet tudtam kihozni az adott feszültség mellett. Ez már csak azért is jó, mert a single core load-ot ennek a CCX-nek fogja adni a legnagyobb valószínűséggel (amennyiben a feltételek és fícsörök adottak), így 1-2 mag terhelése esetén lényegében elhanyagolható a teljesítményvesztésem (jóval alacsonyabb VCore társaságában), amit a különböző single core tesztek vissza is igazolnak. Továbbá multi-core esetén nyertem (átlagosan) ~250 MHz-et...

  Sorry, kicsit hosszúra sikeredett.

  [ Szerkesztve ]

  "A minőséget régen gyártották, ma már csak biztosítják." Magassy I. axiómája

Új hozzászólás Aktív témák