A vállalatok bejelentették, hogy a Toyota és az Uber stratégiai partnerségi megállapodást kötöttek.
Ennek egyik fontos része, hogy a Toyota befektet az Uberbe: a sofőrök bérelhetik a gyártó autóit, a bérleti díjat pedig a személyszállítás során keletkezett bevételből fedezhetik. A bérleti idő rugalmas, a sofőr döntésétől függ, meddig él vele. Emellett a Toyota és az Uber együtt próbálják a szolgáltatást bevezetni azokban az országokban, ahol az még nem elérhető. A befektetés értékét nem hozták nyilvánosságra.
Az autógyártók nagy fantáziát látnak a „ride-sharing” személyszállításban, egyre-másra kötik a támogatói, befektetői szerződéseket, pl. az Uber legnagyobb amerikai riválisa, a Lyft mögött a General Motors áll. Ugyancsak friss hír, hogy a Volkswagen Group bejelentette, hogy stratégiai megállapodást kötöttek az Uberéhez hasonló szolgáltatást nyújtó Gett-tel, és ők azt is közölték, hogy 300 millió dollárt szántak erre.
A gyártók motivációja érthető: ezek a vállalkozások igazából online szolgáltatást nyújtanak, és egyrészt ennek infrastruktúrája, tapasztalatai, valamint a mögöttük álló szoftveres tudás segíthetik az önjáró autók fejlesztését, másrészt dinamikusan terjeszkednek, és bőségesen termelik a pénzt. Maga az Uber is dolgozik egy autonóm jármű kifejlesztésén, míg a Toyota nemrég kezdett meg az MIT és a Stanford Egyetem közreműködésével egy mesterségesintelligencia-kutatást, melynek célja a vezetéssegítő és biztonsági rendszerek tökéletesítése. Az említetteken kívül a közelmúlt történései, hogy a Google a Fiat Chryslerrel, a Tesla a dél-koreai Mandóval kötött megállapodást, és ne felejtsük el, hogy az Apple pedig a kínai piacvezető szolgáltatót támogatja egymilliárd dollárral.
