Tiltakozók a döntés napján
Forrás: Pirate Bay
A svéd parlament – kis többséggel ugyan, de – június 18-án jóváhagyta azt az új törvényt, mely lehetővé teszi, hogy a hatóságok minden olyan e-mailt és telefonhívást ellenőrizhessenek (lehallgathassanak), mely az országhatárokon kívülre, illetve onnan Svédországba irányul.
Habár egy ilyen szabályozás megalkotása már rég a levegőben lóg Svédországban, de a törvény ellenzői külföldön és belföldön egyaránt felháborodtak a döntésen, mondván, a sokáig a világ egyik mintademokráciájának számító állam olyan súlyosan megsértette a személyiségi jogokat, amire eddig még nem volt példa. A kis többséggel rendelkező jobboldali kormányzat végül is elérte (143:138 arányban), hogy tervezet törvényerőre emelkedjék – s ezt a parlament előtt tüntető több száz fős tiltakozó tömeg sem akadályozhatta meg.
A januárban benyújtott javaslat a terrorizmus veszélye miatt aggódó csoportok kezdeményezésére készült el. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy – a már több országban alkalmazott gyakorlatot követve – az e-mail-, a fax- és a telefonforgalmat kulcsszavak alapján monitorozzák, vagyis a hivatalnokok (elvileg) nem néznek végig minden kommunikációs aktust, csak azokat, amelyeket az ilyen vizsgálatokra készített szoftverek gyanúsnak találnak. 2009. január elsejétől egy elhárítási szervezet (Försvarets Radioanstalt – FRA) végezheti a megfigyelést, s ennek sikere érdekében a svéd távközlési szolgáltatóknak kötelességük forgalmukat az FRA rendszerén keresztül átvezetniük. (Ezt az azóta mintának számító eljárást a Bush-kormányzat vezette be a szeptember 11-ei támadás után, s az USA-ban azóta az engedély hatályát időről-időre meghosszabbítják – a legutóbbi határidő február 15-én járt le, de már zajlik a vita az újabb meghosszabbításról.)
Svédországban eddig – sok európai országhoz hasonlóan – a bíróság csak alapos gyanú alapján adott ki engedélyt a lehallgatásra; egy kivétel akadt: a titkosszolgálatok eddig is korlátlanul megfigyelhették a nem vezetékes adatforgalmat, például a rádió-, vagy a műholdak által közvetített jeleket.
A civil polgárok tiltakozása mellé több szervezet is felsorakozott. Köztük van az Európai Újságíró-szövetség, a svéd távközlési nagyvállalat, a TeliaSonera AB, a Pirate Bay, csakúgy, mint a svéd újságíró-szövetség, akik tiltakozó akciókra szólítják fel az embereket. Csatlakozott hozzájuk a Google is, s a cég személyiségi jogok biztosításáért felelős vezetője, Peter Fleischer a svéd kormányt a diktatórikusként jellemzett kínai, szaúdi és amerikai kormányokhoz hasonlította, s bejelentette, hogy a Google mostantól kezdve leállítja svédországi befektetéseit, illetve az országban található szervereit máshová helyezi át.
A kormányzat továbbra is kiáll a törvény mellett, s az aggodalmak eloszlatásaként arra hívják fel a figyelmet, hogy csak a nemzetközi kommunikációt fogják monitorozni, a belföldit nem. A rendelkezés kritikusai erre azzal vágnak vissza, hogy az internetes adatforgalom természetét ismerve ez a kijelentés semmit sem jelent, hiszen a két svéd között zajló elektronikus levelezés is gyakran külföldi szervereken keresztül bonyolódik, vagyis ezek is beleesnek a megfigyelendő üzenetváltások csoportjába.
