A hétvégén is folytatódott az Edward Snowden által az amerikai nemzetbiztonságtól megszerzett dokumentumok tartalmának kiszivárogtatása – a partnerlapok, ahogy eddig is tették, a nyugati sajtókövetési szokásokhoz igazodva most is főként szombatra, vasárnapra időzítették tényfeltáró cikkeiket. Habár továbbra is lehet hiányérzetünk – a törvényi következményekre hivatkozva a lapok ugyanis leginkább csak ismertetőket írnak, konkrét dokumentumok eddig még alig kerültek a szélesebb nyilvánosság elé –, igen komoly állítások vannak az említett cikkekben.

Minden napra egy mese

Az anyagbőség miatt szigorúan csak vázlatpontokba szedve próbáltam meg összeszedni az elmúlt napok legfontosabb történéseit, melyek kapcsolódnak a megfigyelési ügyhöz.

• Bruce Schneier, a világ egyik legnevesebb biztonsági szakértője blogjában összefoglalta azokat az információkat, amik arra vonatkoznak, hogy az egyik amerikai nemzetbiztonsági hivatal (National Security Agency – NSA) hogyan alkalmazott MITM- (man-in-the-middle: amikor magát a kommunikációs csatornát hallgatják le a támadók, mivel a végpontok védettek), illetve hamis tanúsítványokat használó támadásokat cégek ellen – az utóbbinak igen súlyos következményei lehetnek, mivel az internetes biztonság egyik alapköve, hogy a tanúsítványszolgáltatók megbízhatóak legyenek, és ha az NSA itt rombol, az egész internetet rombolja
• az FBI elismerte, hogy valóban kompromittálták a Freedom Hosting egy szerverét, ezáltal megrendítették a kifejezetten a rejtőzködést biztosító Tor szolgáltatásokba vetett bizalmat
• az NSA és a CIA korábbi vezetője egy beszédében kikelt az internetes anonimitás ellen, mivel szerinte a tét a szabadság és biztonság közötti egyensúly, és mivel pl. a terroristák legkedvesebb e-mailszolgáltatása a Gmail, ezért elengedhetetlen ennek kontrollja. Michael Hayden szerint kellő ellenőrzés hiányában a web háborús tereppé válik
• több cikk is megjelent a hétvégén a Snowden által kiadott dokumentumokban lévő állítások elemzésével, ezek közül a legsokkolóbbak azok, amelyek arra mutatnak rá, hogy az NSA nagy erővel igyekszik érdekeit érvényesíteni a nemzetközi szabványügyi és egyéb szakmai testületekben, mégpedig annak érdekében, hogy olyan technológiai szabványokat, előírásokat fogadjanak el, melyek nem a maximális biztonság és az optimális működés jegyében születnek meg, hanem sokkal inkább úgy, hogy a hírszerzőknek könnyebb dolguk legyen – erre a kriptográfusok már reagáltak is egy nyílt levélben
• Belgium legnagyobb távközlési szolgáltatója azzal vádolta meg az NSA-t, hogy betörtek számítógépes rendszerükbe, melyet vírussal is megfertőztek
• a Huawei felháborodottan fogadta azt a hírt, hogy a cég szerepel az NSA megfigyelési listáján

A hírek kapcsán szeretném sokadszorra felhívni a figyelmet néhány szempontra értékelésüket illetően. A lapokban nagyon gyakran utaznak a kiszivárogtatás miatt szenzációkra – igen sokszor olyankor is, amikor szó sincs szenzációról. Érdemes végiggondolni, hogy mi az igazán „botrányos” a megismert adatokban, és mi az, ami egyszerűen csak most került a figyelem középpontjába – egyébként természetesen megérdemelten.

Töréspont – elkerülhetetlen a korrekció

Az egész világon nagy figyelmet kapó megfigyelési ügy egészében nézve egyrészt politikai, másrészt társadalmi okokból ütött ekkorát.

A politikai a kisebb súlyú, mivel az érintett államok vezetői, nemzetbiztonsági szolgálatai eddig is pontosan tisztában voltak a helyzettel, nem érte őket semmilyen meglepetés, „mindössze” a nyilvánosságra kerüléssel kell megbirkózniuk – és ezt az akadályt minden bizonnyal sikerrel veszik majd.

A társadalmi hatás már sokkal nagyobb súllyal esik a latba, mivel a digitális technológia fejlődése és a megfigyelési lehetőségek szaporodása már eddig is felszította az emberek többségében a paranoiás félelmet. A Snowden által kiszivárogtatott információk többsége valójában eddig is ismert, illetve feltételezhető volt, ám most itt van a „király meztelen” effektus, és ez a nagy tömegek számára sokk, még akkor is, ha a tájékozottabbak eddig is tudtak ezekről a megfigyelési törekvésekről (ne feledjük: a megfigyeléseket döntő többségükben a törvények biztosítják).

Ami viszont a botrány igazi tétje, és minden bizonnyal komoly következményei lesznek – legalábbis a demokratikus berendezkedésű országokban – : a megfigyelési technológiák túlterjeszkedése és esetenkénti törvénytelen alkalmazása.

Az amerikai példa (példa, hiszen máshol is így történik, csak más országokban még nem került elő egy helyi Snowden) kiválóan rámutatott több súlyos kockázatra a széles körű megfigyeléssel kapcsolatban:

• a túlságosan szabadjára engedett nemzetbiztonsági hatóságok könnyen elveszítik a kontrollt, az egyébként szigorú törvényességi előírásokat hajlamosak megszegni
• a csodafegyvernek tekintett politikai mantrák (az ellenség keresése, illetve démonizálása) mind a törvényhozás, mind a ellenőrző testületek szigorúságát kikezdik, ami újra csak a megfigyelés túlterjeszkedéséhez vezethet
• a nemzetbiztonsági szervek túlzott magabiztossága, önjárósága, illetve a hatékony kontroll hiánya melegágya lehet a korrupciónak minden tekintetben, hiszen nagyon könnyen eljuthatnak odáig, hogy speciális érdekeket szolgáljanak ki tevékenységükkel, ahelyett, hogy a közösség biztonsága, bűnmegelőzés, felderítés stb. lenne a céljuk

Akármi is történik a közeljövőben, a kémek és a hírszerzők megmaradnak, tovább végzik a munkájukat, de az is egészen bizonyos, hogy Edward Snowden árhullámot indított el, mely jó esetben tisztuláshoz, egy újraszabályozott, tisztább és átláthatóbb jogi környezethez vezethet el.