„A T-Home vezér Simó György szerint a célt már elértük, az internet betört oda, ahova be kellett törnie. Innentől kezdve nem ez a lényeges kérdés, hanem az, hogy mire használjuk a netet.”
„Azok között, akik nem fizetnek elő internetkapcsolatra, sok olyan van, aki azért nem teszi, mert nem akarja, hogy a gyerek otthon üljön a gép előtt.”
„Létezik egy olyan mögöttes feltételezés, hogy az internet terjedése jó, de valójában nem tudjuk, hogy így van-e.”
Simó György, 2008., Tihany, Magyarország.
Naja. Szerintem is elértük a célt. Az internet betört oda, ahová be kellett neki. Mint a népvándorlás során megannyi barbár törzs a Római Birodalom területére. És hogy', hogy' nem, Theodosius halála után 80 évvel Itália már germán királyság.
Legyünk pontosak: az online vircsaft nem 2008-ban tört be az offline médiumok uralta 100 éves birodalmi (túl)éléskamrába, hanem úgy 10 éve, csak épp mostanra falta fel azt a kritikus tömeget nyilvánosságpotenciálból, júzerből, reklámbevételből és birsalmasajtból, amire válaszul az offline egyre-másra osztogatja fel magát Kelet-Nyugat-Észak-Délkeletnyugatközép birodalmakra; a net meg csak penetrál, mint a rosseb. Uj Péter persze aggódik és futballhasonlattal jön. Simó György meg szkeptikus, és a tévézéssel mos össze – ünneplő inget a rózsaszín zoknival.
Mert aki ma a fenti félsz alapján nem köti be a netet, az biztos lehet benne, hogy parádés anakronizmussal cseszett ki a gyerekével. Bocs, srácok.
Mert mi is a lényeges kérdés? Valójában.
Például az, van-e értelme a tévézést mint passzív, időkonzumáló elfoglaltságot a nethez mérni? A tévéadás királyi gesztusát („óh, köszönöm, hatalmas tv, hogy adsz, nem vagyok méltó!”), a műsoridő öncélúságát (mi is volt előbb? a reklám-tyúk vagy a műsor-tojás?), a megmikrózott (max. szinkronizált) konzervtartalmak redisztribúcióját, a net 100 és 100 dimenziójú privát tereivel összemosni. Amit nem köt se műsorrend, se közszolgálatiság, se kereskedelmiség, se koncesszió, se konfekció, se konvenció. (hiába hasonlít a tévézéshez, még a videomegosztás is közösségi oldalakon történik.)
Ahol a nyilvánosság csatornáinak kusza rendszerében szinte mindig ott a releváns információ, és nem azon múlnak a dolgok, hogy Bárdos András hogyan emlékszik. Ahol prompt interakció figyelmez és fegyelmez, nem pedig jóval később postán érkező nézői levél vagy telefonos észrevétel. Ahol ha nem tudod mit beszélsz, kapásból jöhet a maflás, nem véd a katódsugárcső..
Lehet, hogy Önök ezt már nem kérték, Önök lehet, hogy még mindig az 1964-es kimittudot szeretnék visszanézni, amivel persze semmi probléma, de. De látva a net targetálási hatékonyságát, a tv-zombi véglények egyre rosszabb összetételű célcsoportként sütkéreznek az 50 Hz-es (vagy akár plazma)képernyők hatósugarában. Nyilván nem holnap kezdi majd el nem megérni a tévés infrastruktúrát miattuk fenntartani, de csak idő kérdése.
Simó György tévés példálózása egyébként nem meglepő: jól tudjuk, idáig mennyire invenciózusan nyúlt hozzá a T-Home az iwiwhez, amit egy időben a magyar netező népesség – azóta is példátlan módon – tényleges netes origóként használt. Elég arra gondolni, a T-Home maga nevezte számtalanszor online telefonkönyvnek, ergo ennyinek szánták.
A harmadik idézetet a magam részéről egy marginális sumér filozófus töprengései közt látnám szívesen (az internetet a kerékkel behelyettesítve), nem pedig egy, a magyar internetre jelentős befolyással bíró vállalatvezér előadásában. Persze netszerte igen sokféle deviancia fellelhető, miért épp ez hiányozna.
Mert, mélyen tisztelt Simó György Úr, tudjuk: a net jó. Do no evil! Talk no shit.
