Lily Allen

Nagy-Britanniában szinte igazi polgárháború zajlik az internetes kalózkodás miatt. Ahogy nemrég beszámoltunk róla, a BASCA (British Academy of Songwriters, Composers and Authors), a brit alkotói szövetség nem támogatja a felhasználók szigorú büntetését szorgalmazó, a „három dobásod van” néven elhíresült javaslatot, mely a notórius letöltőket akár az internetkapcsolat megvonásával is szankcionálná, s mely elképzelés már kalandos utat járt be eddig a szigetországban: hol megkapta a kormányzati támogatást, hol elvetették. Jelenleg épp a támogatás fázisában vagyunk.

A kiadói lobbi láthatóan erősen „rámozdult” az ügyre, igyekeznek mind több neves művészt felsorakoztatni a hadrendbe. A Paul McCartney és Elton John nevével fémjelzett BASCA álláspontjával szemben nyilvánvalóan kénytelenek voltak hasonló nagyágyúkat toborozni, s ez, úgy tűnik, sikerült is, habár az előtérben az látszik, hogy egy enyhített szabályozás elvárása épp a kiadói iparral szemben fogalmazódott meg. Egy, a napokban indult kampányra a nyáron megszervezett Featured Artists Coalition (FAC) megnyerte George Michaelt, Sandi Shaw-t, illetve Lily Allent. (Ez utóbbi csatlakozása igen komoly vihart kavart az ezzel fogalkozó internetes oldalakon.)

A nemrégi londoni találkozón kiadtak egy nyilatkozatot, melyben a részt vevő zenészek, menedzserek és kiadók megfogalmazták: „Támogatjuk a kormányzat azon javaslatait, melyek szerint a szolgáltatóknak figyelmeztetniük kell a p2p-hálózatokon jogosulatlan tartalmakat letöltőket, s ha ez nem elégséges, akkor alkalmazzanak olyan intézkedéseket velük szemben, melyek gátolják, illetve megnehezítik ezt a tevékenységet, s ezzel igyekezzenek a felhasználókat a legális szolgáltatások felé terelni.” A FAC annyiban szemben áll a szigorítással, hogy nem kívánja, hogy a végső eszközt, a lekapcsolást alkalmazzák mindenképp a rendszeresen illegális tartalmakat megosztókkal szemben (korábban már jelezték, hogy nem értenek egyet a kiadói ipar pénzéhséget tükröző álláspontjával), de az ilyen esetekben a sávszélesség médiatartalmak közvetítésére alkalmatlan mértékűre való lecsökkentését messzemenőleg támogatják, hogy az időleges korlátozások rászoktassák az embereket a legális források használatára. Ha ez nem történik meg, vélekednek, az a kreatív tevékenységek jövőjét töri derékba, az ifjú tehetségeknek nem lesz érdemes ilyen pályát választaniuk, s ez a FAC szerint nemzeti felelősség is.

Sajátos színfoltja a résztvevők által „történelminek” ítélt találkozónak, hogy azóta Lily Allen, aki blogjában harcosan kirohant a kalózkodás ellen, bejelentette: abbahagyja az online kalózkodás elleni kampányát, mivel olyan nyomás nehezedik rá az interneten (vagyis olyan éles támadások érték állásfoglalása miatt), hogy ezt már nem képes elviselni. A FAC kiállt Allen mellett, akit szeretnének megóvni az őt ért atrocitásoktól.

A nyilatkozatra reagáló egyik szolgáltató, a British Telecom (BT) képviselője viszont abszolút nem ért egyet a fentiekkel. John Petter, a BT fogyasztói üzletágának igazgatója szerint a szolgáltatók tervezett kötelezettsége (e-mail, ajánlott levél, lekapcsolás, visszakapcsolás, infrastruktúra) napi egymillió fontba (vagy: fogyasztónként évi 25 fontba) fog kerülni Nagy-Britanniában. Geoff Taylor, a BT vezetője is ingerülten nyilatkozott a kérdésről: „A cégünk egy olyan elavult üzleti modellt szolgál ki, melyben kifejezetten bátorítjuk az illegális letöltéseket. Ez nemcsak tisztességtelen a művészekkel és az alkotókkal szemben, de azokat a fogyasztókat is károsítja, aki legálisan használják a vállalat által biztosított internetszolgáltatást.”

Az bizonyos, hogy Dan Bull, habár maga is zenész, nem tartozik a FAC támogatói közé, sőt, annyira feldühítette Lily Allen véleménye és magánkampánya, hogy ezt egy nyílt „levélben” közzé is tette: