Nincs ebben semmi meglepő – sajnos.
A Népszabadság mai tudósítása néhány olyan új információt közölt a kormányszóvivői oldal kapcsán, melyek várhatóak voltak, s ezekkel szembesülve mind kevesebb reményünk marad, hogy valaha is értékelhető adatokhoz jussunk – habár a 15 napos határidő már lejárt.
„A kormány anyázására ott az internet többi része” – ezzel indokolta a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) nevének mellőzését kérő illetékese, hogy miért csak azok az újságírók regisztrálhatnak a 200 millió forintból az ő kiszolgálásukra létrehozott kormanyszovivo.hu honlapon, akiket a hivatal számítógépes rendszere és munkatársai újságíróknak tartanak. E mondat végtelen cinizmusával nem foglalkozom a továbbiakban, bár sajnos az egész üggyel kapcsolatban ez a hozzáállás jellemző.
Az isten tudja milyen alapokra helyezett megkülönböztetés a nem újságíró magyar állampolgárok mellett kizárja a hamis adatokkal regisztrálókat, a szabadúszókat, a több médiummal szerződésben álló újságírókat, valamint – ezt nehezen tudom értelmezni, de ezt mondják – a pártportálok „újságíró politikusait” is, csakúgy, mint a bloggereket, akik egyébként az Egyesült Államokban és az Európai Unióban már újságírónak minősülnek. Mint a MEH munkatársai elmondták a Népszabadság tudósítójának: „Valójában a kellemetlenkedő bloggereket és a szélsőséges portálok munkatársait akarják távol tartani”.
Hm. A legutóbbi ilyen témájú írásomban megengedő voltam az ilyen szabályozással szemben, most azonban úgy látom, hogy ennek ez esetben végképp nincs helye. Napi tapasztalat a fórumok „széttrollkodása”, de napi tapasztalat az is, hogy ez a közösségi forma számtalan szabályozó mechanizmust fejlesztett ki ennek elkerülésére. Vannak ugye alapelvek, melyeket a felhasználóknak el kell fogadniuk, ha fórumozni akarnak, s vannak moderátorok, akik ügyelnek arra, hogy ezeket a szabályokat be is tartsák. Nem megy tökéletesen, persze, a világon semmi sem tökéletes, de azért a fórumok egész jól megvannak, ha meg mégse, oda nem megyünk többet.
És hát, kérem szépen (igazolva látom múltkori vélekedésemet): a MeH maga közölte a Népszabadság újságírójával, hogy a 200 milliós portál után eddig körülbelül ezer újságíró érdeklődött, s ezek közül 350(!) regisztrált. Azaz szerverenként 19,44 ember… De a hatékonysággal egyébként is valami baj lehet, mivel a szóvivői irodában hét ember foglalkozik a kérdések megválaszolásával, de a honlap tanúsága szerint az indulás óta eltelt egy hónapban (beleértve Daróczi Dávid online fogadóóráját is) összesen 31 kérdést tettek fel az újságírók, s ezek egy részére nem is érkezett válasz. Napi egy kérdés átlagban. Mit csinál az a hét ember akkor? A MeH válasza: „Az újságírók kiszolgálására hivatott iroda "állampolgári kérdések" sorára is válaszol napról napra.” No comment.
A riportból úgy tűnik, a MeH munkatársai kissé sértődöttek a támadások miatt, (az különösen fájó, hogy képes a nyilatkozó azt mondani, hogy a botrány egyik oka a „digitális analfabetizmus” – a vérlázító cinizmust már említettem...) s azt mondják, itt egy olyan komplex fejlesztésről van szó – például ősztől átalakulnak a kormányzati portálok, profiltisztításra kerül sor –, melyet egészében kell nézni. Ezt akár még el is lehetne fogadni, hiszen ha egy nagy átalakítás részeként jött létre a kormanyszovivo.hu, akkor még az is elképzelhető lenne, hogy olyasmik is belekerültek a rendszerébe, melyek majd csak a teljes projekt végrehajtása után lesznek hasznosak, illetve értelmezhetőek.
De nem úgy tűnik, hogy erről lenne szó: „Olyan ez a rendszer, mint egy könyvtár, amelyben még nincsenek könyvek. A 2002-t megelőző évekből nincsenek közzétehető dokumentumok. Most töltjük fel a tárakat. Néhány hónap múlva, ha valakit Zala megyei ügyek érdekelnek, elég lesz begépelnie a keresőbe, hogy Zala, és a rendszer, amely páratlan módon kezeli a tárolt hang- és képanyagokat a videotárból csak a kormányszóvivői tájékoztatók azon részeit gyűjti majd ki, amelyek zalai kérdésekkel foglalkoznak.”
