Roppant érdekes cikket közölt a minap a TechCrunch Jim Huntertől, aki korábban egy másik írásában amellett érvelt, hogy a „dolgok internete” (Internet of Things – IoT) terjedésével nagy kihívások elé nézünk, és ő azt javasolja, hogy ezeket az okos eszközöket – melyek hamarosan milliószámra jelennek meg a hétköznapjainkban – érdemes lenne antropomorfizálva kezelni, vagyis úgy állni hozzájuk, mintha személyiségekként fognánk fel őket. Hunter természetesen nem arra gondolt, hogy valamiféle mesterséges intelligenciaként kéne hozzájuk állni, hanem arról, hogy az „emberiesítés” nyelvi folyamata, az ilyen nyelv lehet alkalmas annak a helyzetnek a kezelésére, amit az IoT széleskörű elterjedése fog okozni.
A szerző friss cikkében most ezt a gondolatmenetet folytatja, és igyekszik kifejteni, hogy javaslata a gyakorlatban vajon mit is jelent.
Mint oly sok esetben, amikor új jelenséget kell értelmezni, a kutató egy régebbi, már kéznél lévő elmélethez fordul, mégpedig az úgynevezett Maslow-piramishoz, mely a motivációelméleti kutatások egyik meghatározó eleme már több mint fél évszázad óta, és amely a szükségletek hierarchiáját felállítva igyekszik rámutatni a motivációk működésére és okaira.
A gondolat roppant inspiráló: Hunter úgy véli, hogy ahogy Maslow elméletében alapelv az, hogy ha a piramis alján található alapvető igények, szükségletek nincsenek kielégítve, akkor nem történik meg a feljebb lépés magasabb szintű igények felé, úgy a dolgok internetében is hasonló helyzet áll elő.
[+]
Itt történik meg az antropomorfizálás, vagyis az IoT-eszközöket emberi mintára szükségleteik alapján rendezi piramisba. Ebben a hierarchiában alulról, a széles alaptól felfelé a csúcsig öt fontos „szükséglete” van az eszközöknek:
- fizikai: vagyis azok az alapfeltételek, melyek a működéshez szükségesek, vagy azt befolyásolják
- biztonsági: titkosítási, azonosítási stb. feltételek
- hálózati: hozzáférés, hálózat stb.
- adatszükségletek: adatáramlás, bejelentkezések, diagnosztika
- fejlett funkciók: elemzések, AI-képességek, önálló tanulás stb.
Miért érdekes Hunter gondolatmenete?
Mert abban a viszonylag kaotikus helyzetben, amelyben az IoT jelenleg rengeteg különféle gyártótól származó milliónyi fajta szenzort, eszközt, miniszámítógépet stb. foglal magába, igyekszik egy átlátható rendszert teremteni. Egyáltalán nem biztos, hogy az általa kínált értelmezési kísérlet sikeres lesz, viszont nagyon sok mindenben képes segítséget adni a fejlesztőknek, illetve elindíthat egy párbeszédet, ami a pl. a különféle informatikai protokollokat összefoglaló „szuperprotokoll” vázlatának kialakításában, illetve az elkerülhetetlen szabványosítási folyamatban hasznos lehet.
Annyi biztos, hogy Hunter piramisa kapaszkodónak jó: mire való az az eszköz? milyen alapszükségletei vannak a megfelelő működésnek? milyen biztonsági protokollokat kell használni a védelemhez? hogy és milyen módon kell hálózathoz férnie? – és a többi.
