Fontos mérföldkövéhez érkezett az amerikai GPS-től függetlenedni akaró Európa nagy vállalkozása, a Galileo nevű műholdas helyzet-meghatározó rendszer megépítése: október 20-án a francia guyanai Kourouban található európai űrkikötőből fellövik azt a Szojuz rakétát, mely pályára állítja a rendszer első két műholdját (két tesztműholdat már felbocsátottak 2008-ban, a mostaniak a végleges eszközök).
A Galileo nem kevés kritikát kapott, akadtak, akik az értelmességét kérdőjelezték meg, de még a támogatók is felhozták, hogy a hányatott sorsú projekt az eredeti tervekhez képest jelentős késésben van, emellett a korábban meghatározotthoz képest sokkal drágábban valósul meg – a mostani esemény kapcsán érdemes arra figyelni, hogy a megvalósítást koordináló szervezet, az Európai Űrügynökség (ESA) nem az európai Ariane 5 rakétát választotta, hanem az összeszerelési és szállítási költségeket figyelembe véve is olcsóbb orosz Szojuzt. A kilövésre azért választották egyébként az egyenlítőhöz közeli űrközpontot, mivel innen indítva a rakéta a Föld forgása következtében nagyobb lendületet kap, vagyis a megtakarított üzemanyag helyett több hasznos terhet vihet fel – ha Bajkonurból startolna, akkor 1,7 tonna lenne ez, ha Kourouból, akkor akár három tonna is.
A sokféle hátrány és kritika ellenére az ESA továbbra is ragaszkodik a tervek szintjén már az 1990-es években megszületett Galileóhoz, ugyanis úgy vélik, hogy az amerikai GPS-re épülő helyzet-meghatározás oly mélyen beépült már a mindennapokba, illetve a gazdaság működésébe, hogy ha esetleg szándékosan vagy egy baleset, üzemzavar miatt lekapcsolnák, az a hagyományos navigációs módszerek lassú eltűnése és visszaszorulása miatt komoly zavarokat okozna Európában is, ezért feltétlenül szükséges a függetlenség megteremtése. S habár Bill Clinton 1996-ban az addig kizárólag katonainak számító GPS-t kettős felhasználásúnak nyilvánította, az ellenőrzés az amerikai hadsereg, az amerikai kormány kezében van.
A projekt európai vezetői ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a Galileót alapvetően nem alternatívának szánják, hanem a GPS kiegészítőjének, ezt szolgálja az unió és az USA által 2004-ben megkötött, a kompatibilitást biztosító szerződés is. Ennek következtében olyan eszközök kerülnek majd forgalomba, melyek mindkét rendszert tudják használni – igaz, a projekt késése miatt a hardvergyártók még nem tettek lépéseket ennek megvalósítására, jelenleg csak GPS-képes eszközök vannak forgalomban. Az EU hasonló megállapodásokra készül a másik három helyzet-meghatározó rendszert építő országgal, Oroszországgal, Kínával és Indiával is.
A teljes, 30 műholdból álló rendszer tervezett átadási dátuma 2020, az ütemezés szerint 2012 végétől negyedévenként bocsátanak fel két-két műholdat. Ahhoz, hogy használható rendszer álljon fel, legalább 18 műholdnak kell keringenie a Föld körül, vagyis körülbelül 2015 elején indíthatnak az elsősorban a civil szférát kiszolgáló Galileóra épülő szolgáltatásokat.
