A héten komoly visszhangot kapott nálunk is, hogy újra kiszivárogtak dokumentumok a már négy éve folyó tárgyalásokról, melyet a világ a hamisítás elleni nemzetközi egyezmény (Anti-Counterfeiting Trade Agreement – ACTA) néven ismert meg. A legutóbbi alkalommal a mexikói Guadalajarában jöttek össze többek közt az USA, az EU, Ausztrália, Dél-Korea, Kanada, Japán, Svájc stb. a kormányzatok által megbízott jogi szakértői, hogy igyekezzenek tető alá hozni egy olyan megállapodást, mely hatékony megoldást jelentene az interneten zajló illegális tartalommegosztás visszaszorítására. (Az ACTA ügyeit évek óta éles szemmel és szenvedélyesen követi Michael Geist kanadai kutató és egyetemi tanár, aki blogjában minden ezzel kapcsolatos eseményről beszámol, így aki a régebbi történésékre kíváncsi, itt szinte minden adatot megtalál. Neki – nem kevés joggal – az egyik fő kifogása, hogy ezek a tárgyalások „titkosak”, nem látja ennek megalapozottságát – s e véleményét igen sokan osztják.)

A mostani felháborodást az okozta, hogy az összegyűlt jogászok láthatóan azt az elképzelést támogatják, hogy a kalózkodás elleni, a szerzői jogok védelmében történő lépések legalkalmasabb formája az, ha a szolgáltatókat kötelezik különféle módokon tartalomszűrésre. Ha sikerülne egy ilyen megoldást keresztülvinni, akkor az a korábbi törekvésekhez képest 180 fokos fordulat lenne, mivel némely országban – mint például az Egyesült Államokban – törvény védi a szolgáltatókat, vagyis nem felelősek a hálózatukon átfutó bitek tartalmáért, de ahol ilyen egyértelmű törvény nincs is, ott is alapvetően az az álláspont, hogy a tartalom másolóját és megosztóját kell felelősségre vonni, őt lehet kötelezni, vele szemben lehet fellépni.

Az ACTA kialakításának folyamatát nyilvánvalóan felgyorsította az, hogy az elmúlt években a világ több helyén változtattak vagy változtatni kívánnak ezen a gyakorlaton: Ausztráliában és Új-Zélandon napjainkban is zajlik a csata a szolgáltatókat tartalomszűrésre kötelező tavalyi törvények kapcsán, Franciaország gyakorlatilag bevezette a hírhedt „három dobásod van” törvényt, mely a szolgáltatókat monitorozásra, illetve szankciók bevezetésére kötelezi, s Nagy-Britanniában is hasonló intézkedések alkalmazására készülnek.

Az EU a személyiségi jogokat védi

A kiszivárgott dokumentumok hatására az Európai Bizottság is megszólalt. A nemrég felállt új bizottság kereskedelmi biztosának, Karel De Guchtnak szóvivője, John Clancy azt nyilatkozta a ZDNet brit kiadása riporterének, hogy: „Nem támogatunk és nem fogadunk el el egy olyan ACTÁ-t, melyben szerepelne egy olyan kötelezettség, hogy az illegális tartalmakat letöltőket lekapcsolással kellene büntetni. A »három dobásod van«, a fokozatos retorziókat tartalmazó szabályozás Európában nem kötelező. Az uniós tagállamok maguk döntenek erről, s mi fenn akarjuk tartani ezt a rugalmasságot.”

Clancy kifejtette azt is, hogy a büntetések esetében még mindig az arányosság, a hatékonyság és a visszatartó erő hármasa a legfontosabb, ezért csak akkor tartják indokoltnak a kriminalizálást, ha „a jogsértések, széles, kereskedelmi mértékben” értelmezhetőek (vagyis jó diplomataként nem beszélt egyenesen, de nyilván arra utalt, hogy a haszonszerzés céljából, ipari méretekben elkövetett, a jogtulajdonosoknak nagy kárt okozó illegális tevékenység esetében látják indokoltnak a szigorú fellépést). Clancy határozottan kijelentette, hogy az európai jogi hagyományok és értékek, melyek az egyéni szabadságjogok és az adatvédelem területén tapasztalhatóak, nem csonkíthatóak meg olyan erőszakos intézkedésekkel, melyek az ACTA legutóbbi tervezetéből kiderülnek. Az új biztos, De Gucht már korábban is kijelentette, hogy az esetlegesen megszülető ACTA nem korlátozhatja az internet szabadságát.

Az ACTA végleges szövegének megalkotását az év végére tervezik, ám addig még igen kemény küzdelemre lehet számítani, hiszen az egyik legnagyobb akadálya bármilyen új szabályozásnak, hogy az eddig ilyen szempontból független szolgáltatói iparág gyakorlatilag egységesen ellenzi azt, hogy őket bármiféle ellenőrző szerepre kényszerítsék. Ugyanakkor arra is érdemes emlékeztetni, hogy az Európai Bizottság következetes ugyan, hiszen évek óta rendszeresen kifejtik ellenvéleményüket a felhasználók lekapcsolását illetően, ám ez a puha fellépés sem a francia, sem a brit törvényhozókat nem tartotta vissza egy ellenkező tartalmú szabályozástól.