Bajánál zátonyra futott az Internethajó
Forrás: internethajo.hu
A gyors reggeli (virsli, mi más) után jött a következő meglepetés, mely már jelzett valamit a folytatásból. A szervezők egy szerencsétlen ötlet folytán a hajó nagytermét (bálterem?), ahol a délelőtti szakmai programok zajlottak, „becsomagolták”, mint később elmondták, a „limuzin érzés” kiváltásának céljából [Metafora1: sötét üveg, biztonságban elzárva a külvilágtól]. Ez azt jelenti, hogy a hatalmas, a sétahajózás egyik fő látványosságát kiszolgáló panorámaablakokat ragasztószalaggal odaerősített fekete fóliával fedték le. Eredmény: sötétség (ne feledjük: reggel kilenc óra volt!), bezártság érzet, a mesterséges fények szemet-agyat fárasztó hatása. A résztvevők óriási szerencséjére azonban a Duna fölött fúvó viharos tavaszi szélnek az volt a véleménye: „Mehr Licht” – és letépte a francba az egész miskulanciát. Ezek után érezhetően megnőtt az élénkség a teremben, mintha a levegő is oxigéndúsabbá vált volna, az államtitkár hosszadalmas előadása által álomba ringatottak felébredtek, és egyáltalán: nem kellett úgy éreznünk magunkat, mint a kiskunhalasi tanyán a fekete fóliasátor alatt senyvedő napos csirkéknek.
Az első előadó természetesen Baja Ferenc (most éppen) infokommunikációs szakállamtitkár volt, a Nemzeti Digitális Közmű nagyprojekt egyik atyja és vezetője, aki nyilvánvalóan az NDK szükségességéről és előnyeiről beszélt. (Metafora2: hogy az NDK mire is utal, a fene tudja, nem voltam képes rájönni, talán valami nosztalgikus, agyament, bennfentes, paliklaci-féle poénkodásból fakadt az, hogy kedvtelve használták ezt a nem épp szellemes rövidítést). Hát igen, függetlenül a digitális közmű tényleges tartalmától és fontosságától, a szakpolitikusnak nyilvánvalóan ezt kell tennie. Na de ilyen hosszan? Baja Ferenc a rá kiszabott 15 perc helyett majd’ másfél óráig beszélt, s ha nem jön a megmentő szél, melyről az előbb írtam, előadása végén lábujjhegyen kellett volna távoznia, hogy ne ébressze fel azt a 150 embert, akit álomba ringatott. De ez csak a kisebbik baj, az unalmasság. Ennél jelentősen többről volt szó.
Baja Ferenc ezzel a megaelődással (melyben, ha jól láttam, ugyanazt a prezentációs anyagot használta, amit már januárban is az Akadémián, legalábbis a hiányosságok és a szabadkozások is erre utaltak) számtalan hibát vétett. Modortalan volt, tapintatlan volt, egoista kormányhivatalnokként viselkedett, tiszteletlen volt a közönséggel szemben, s nem mellékesen: megalázta a szervezőket. Az államtitkár szómenése miatt (istenem, és nem szólt rá senki!) a feszesre szabott program teljes egészében borult, a következő két plenáris vitát össze kellett vonni egybe, illetve egy öszvér megoldással mégis csak lett kettő, de nem a tervezettek szerint – s ne feledjük, nem holmi paprikajancsik vállalták, hogy eljönnek ide beszélgetni: a Baja miatt rövidített, már valóban érdekes beszélgetésekben olyan résztvevők szerepeltek, mint az IBM vagy a Cisco magyarországi vezetője, s Pataki Dániel, a Nemzeti Hírközlési Hatóság főnöke helyében mélyen sértettnek érezném magam, hogy neki összesen három perc jutott a fenti események miatt.
Felháborítónak tartom az államtitkár viselkedését amiatt is, mivel az általa hosszasan magyarázott prezentáció több helyen is elérhető a neten, s ráadásul pofátlanság a jellemzően szakmai közönséget egy ilyen kampánybeszéddel „etetni”, hiszen az ismertetett adatok és koncepciók az ott ülők többsége számára már rég tudottak voltak, ezeket megvitatni jöttek össze, nem pedig megismerni. Különösen visszatetsző volt az a sértődöttség, mely akkor szakadt ki Baja Ferencből, amikor a koncepció esetleges ellenfeleit hívta fel arra, hogy „mondjanak jobbat, ha tudnak, tessék!”. És persze mindezt egy egyszerű elnézéskéréssel letudottnak vélte, s vélhetően a 11-kor érkező kishajóval lelépett (én legalábbis ezek után nem láttam), hiszen elfoglalt ember.
A káoszból kikeveredni igyekvő szervezők ezek után még sajnos hardveres és szoftveres problémákkal is meg kellett küzdjenek, ám végül is azt mondhatom, sikerrel jártak, főképp a szerencsésen megválasztott moderátoroknak és a hazai IT-ipar néhány jó svádájú szereplőjének köszönhetően. A beszélgetések vezetői remekül megérezték azt, hogy a monológ helyett dialógusra van szükség a Baja-altató után, s kiválóan felpörgették a kissé fásult közönséget. Ám sajnos ők is folyatták a hirtelen megszületett hagyományt, s igyekeztek folyton rétori képességeiket felvillantani – több-kevesebb sikerrel. Mindenesetre Mester Sándor erőszakossága kifejezetten érdekessé tette az e-közigazgatás és a közmű lehetséges viszonyáról folytatott beszélgetést, melyben azért jellemzően kijelentéseikre vigyázó, visszafogott állami hivatalnokokat hallhattunk. Kürti Sándor a következő etapban a közműben érdekelt magáncégek, illetve szakmai szervezetek képviselőivel már nehezebben boldogult, de mégis ez lett a nap legjobb háromnegyed órája. Az összbenyomás az volt, hogy a meghívottak (Magyar Telekom, IBM, Cisco, IVSZ stb.) messzemenőleg támogatják a digitális közművet, s ezt alátámasztotta a Szonda Ipsos valamivel korábban ismertetett felmérése is.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
