Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • ijjájom

    csendes tag

    válasz Vakegérke #5 üzenetére

    Hát ezt szomorú hallani! Mindenhol ez van? Olvastad a versikémet a 8 óra munka... címűt??
    Hát sajnálatra méltó dolgok ezek. Tényleg igaz, hogy aki sokat dolgozik, nem ér rá pénzt keresni.
    Hát majd akkor még írogatok, van még bőven a tarsolyomban:D
    Legalább addig jobban érzed magad, hogy más is van szar helyzetben, nemcsak Te!
    Sokszor én is így vagyok vele, aztán lenyugszom.
    Amikor kiderült, hogy a lányom Lyme-kóros, rá egy évre autoimmun beteg lett az asztmája mellett, aztán kiderült, hogy egyik oldalon dupla veséje van /nekem mindkét oldalon/, aztán a másik két lányom is asztmás, allergiás, aztán a nagyobbik szintén autoimmun, Raynaud-szindrómás, aztán szívbillentyű rendellenessége van, nyaki kötőszövet megvastagodása, strumma, nagyfokú hidegallergiája, TOS, - most egyenlőre több nem jut eszembe -, nagyon elkeseredtem, állandóan sírhatnékom volt, hogy mennyi gondunk van. Szerencsére gyógyszeres kezelés egyenlőre nem kell a komolyabb bajokra.
    Aztán láttam tolószékes embereket és örültem, hogy csak ilyen kevés baj van a családban:D
    Hát nézőpont kérdése! Felül kell emelkedni a problémákon, igaz sokszor nehéz, az ember belefárad, de fel a fejjel és pozitív gondolkodás!!! Üdv.

    [ Szerkesztve ]

    A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét. Victor Hugo

  • psyho85

    aktív tag

    válasz Vakegérke #5 üzenetére

    "[...]hogy két éve nem volt béremelés, hogy most volt, de nem kaptam, holott Jolly Joker vagyok,[...]"

    Hát ezt nem rólam írtad? Vagy én gondoltam rólad? Úgy tűnik máshol is ez a Joker sors... :(

    @ijjájom: Ennyi minden, plusz amit még a hozzászólásokban is írtál... Hát, remélem megértik páran, hogy ez nem nyavalygás, hanem már-már erőt adó útmutató. Köszönet. :)

    Mekkora teher az emberi gerinc, s manapság mily kevesen hordozzák...

    És egy kis apróság, mint szócukorka, hálaként:

    Isten sorsomat sírva írta,
    Hulló könnye volt a tinta,
    Az ihletet adta bánat:
    Minden mi velem jön, csak fájhat.

    S most sírok én is csendesen,
    Szavaim könnyekkel pergetem,
    Átadom azt, ami megmaradt:
    Őrizd gondosan e hamvakat.

    Álmában nagy folyó volt, de amikor felébredt, maradt kis patak. S csak csordogált tovább, mint könny az arcon, az óriás fák alatt.

Új hozzászólás Aktív témák