Az Imagination váratlanul bejelentette, hogy távozik a cég éléről Ron Black, akinek igen komoly érdemei vannak abban, hogy megmenekült a cég a csődtől, miután az Apple megszellőztette, hogy szakítani fognak a korábbi partnerükkel. Ebből végül nem lett semmi, mivel az idei év elején bejelentették, hogy újra megegyeztek egymással a licencekről, így az Apple mégsem áll át saját fejlesztésű grafikus vezérlőkre, ugyanakkor azt sikerült elérniük, hogy a brit tervezőcéget a túlélés érdekében két részre kellett bontani, és külön érdeklődők vásárolták meg ezeket.

Mára viszont már nem biztos, hogy a cupertinói óriáscég örül ennek, ugyanis az Imaginationt végül a Kína által támogatott Canyon Bridge Capital és partnerei vásárolták fel, az előző héten pedig már több brit képviselő is arra figyelmeztetett, hogy közvetlen kontroll alá akarják vonni a privát vállalattá formálódott céget.

Ennek az első eleme lehet Ron Black leköszönése, miközben a teljesítményével abszolút nem lehetett probléma. Ráadásul meg se lett igazán indokolva ez a döntés. A vezetői széket ideiglenesen Ray Bingham veszi át, aki egyébként a kínai Canyon Bridge Capital ügyvezető elnöke is.

A döntés mögött valószínűleg Kína áll, és az említett ország részéről érthető a vezetőváltás, hiszen azért vették meg az Imaginationt, hogy hosszabb távon magukhoz tudják költöztetni a céget a rendkívül értékes szellemi tulajdonjaival együtt. Ezzel Kína kap egy olyan fegyvert, amivel vissza tud vágni az USA-val folytatott kereskedelmi háborúban, hiszen az Apple termékei az Imagination licenceitől függenek, és nyilván a Trump adminisztráció sem hozna erős intézkedéseket a Huawei ellen, ha tudnák, hogy Kína alaposan elbánhatna az Apple-lel.

A fentiek mellett az USA számára is komoly kérdéssé válhat az egész helyzet. Nemzetbiztonsági szempontból megengedhető-e, hogy a legnagyobb cégük kínai tulajdonban lévő IP-ket licenceljen? Ez komoly belső feszültséget is eredményezhet, hiszen az USA esetleg arra kérheti az Apple-t, hogy ténylegesen váljon meg az Imaginationtől, annak ellenére, hogy nemrég megegyeztek. Ugyanakkor ezt kivitelezni sem egyszerű, mert a vállalat szoftveráruházában lévő alkalmazások jelentős része olyan tartalommal van szállítva, amelyet csak Imagination licenc birtokában lehet felhasználni. Gyakorlatilag az elkészített alkalmazások zömét át kellene írni, hogy más integrált grafikus vezérlővel is jól működjön, ami szoftveres oldalról egészen nagy befektetést igényel.

Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy ha az USA nem is lép semmit az Apple-lel kapcsolatban, akkor is rendkívül erős kommunikációs panelre tesz szert Kína, ha magukhoz költöztetik az Imaginationt. Érdemes belegondolni ebbe, ugyanis az USA valós bizonyítékot nem mutatott fel arra vonatkozóan, hogy a keleti nagyhatalom kémkedne. Egyszerűen abba kapaszkodnak bele, hogy a Huawei eszközei a konkurensekénél jóval több biztonsági rést tartalmaznak, de a szándékosságot eddig nem sikerült bebizonyítani, bőven elképzelhető, hogy pusztán hanyag tervezés eredményéről van szó. Ergo, az USA lényegében azért próbálja ellehetetleníteni a Huawei működését, mert kínai technológiákra épül. De mi lesz az almás céggel? Az már problémát jelenthet. Jelentős kommunikációs győzelem lenne, ha elmondhatná Kína: az Apple eszközei is kínai technológiát használnak, mégsem vezet be ellenük szankciókat az USA. Ezzel az egész vitát a gazdasági érdekek szintjére vinnék vissza, holott nem ezt akarja az Egyesült Államok, mivel sokkal nehezebbé lenne elérni, hogy más országok is bojkottálják a Huawei termékeit. Az nem értékelhető indok, hogy csak azért, mert kínai technológiákat használ; kapásból az lesz a válasz erre, hogy lényegében az Apple is.

A változással tehát elég sok kérdés merül fel, és ezekre nincs igazán válasz. Annyi biztos, hogy vezetőváltás nem volt az Imagination érdeke, sőt, még a legfőbb partnernek számító Apple-é sem. Mi több, Kínán kívül mindenki ellenérdekelt lehetett benne, mert bizonytalanságot szül.