Az Egyesült Államokban Barack Obama nevéhez köthető több olyan kezdeményezés, mely az úgynevezett „e-kormányzat” jegyében az internet adta lehetőségeket igyekszik kihasználni, a polgárok egyébként más úton körülményesebben nyilvánosságra kerülő kívánságait igyekszik hangsúlyosabbá tenni. Ennek egyik megoldása, hogy a Fehér Ház által biztosított honlapon lehetséges aláírásgyűjtéseket indítani fontosnak gondolt közösségi törekvések számára.
Ezt a lehetőséget kihasználva egy mozgalom indult annak elérésére, hogy a mobiltelefonok felhasználói a már több mint egy évtizede létező számhordozás mellett lehetőséget kapjanak arra is, hogy magukat a kártyafüggő készülékeket is szabadabban használhassák, vagyis szolgáltatóváltáskor ne csak a telefonszámukat, hanem telefonjukat is legálisan használhassák egy másik hálózaton (a hazánkban is ismert „kikódolás”, az „unlocking” az Egyesült Államokban a január 26. után vásárolt telefonok esetében már illegális).
A kezdeményezés elérte azt a szintet (százezer aláírás), hogy a kormányzatnak foglalkoznia kellett az üggyel, és a Fehér Ház szakértői által kiadott nyilatkozat szerint a civil követelések jogosak, mivel a jelenlegi körülmények között a „józan ész” azt diktálja, hogy az amerikai polgárokat ilyen módon ne korlátozzák. R. David Eldelman, az ez ügyben illetékes tanácsadó véleményében azt fogalmazta meg, hogy a készülékek szolgáltatókhoz való kötése korlátozza a vezeték nélküli piacon a versenyt és hátráltatja az innovációt. (Ez persze azt jelenti, hogy csak akkor lehessen hordozni a készüléket, ha egyéb szerződési feltételek ezt nem akadályozzák meg.)
Magyarország
Hazánkban sem teljesen tiszta a helyzet, ha az adott szolgáltatóktól vásárolt készülékek más hálózaton való felhasználását nézzük. Egyrészt ugyan ez nem nagy gond, mivel a mobiltechnológia rohamos fejlődése miatt a hűségszerződések lejárta után nagyon kevesen ragaszkodnak – a hardveresen egyébként is rövid távra belőtt – korábbi telefonjaikhoz, így ha készüléket váltanak, akkor már könnyen lehet, hogy szolgáltatót is. Másrészt viszont azt mondhatjuk, hogy nálunk nincs olyan szigor, mint az USA-ban, ugyanis a fontos mobilpiaci szereplők lehetővé teszik a készülékhordozást – a számhordozás, ugye, már alap. igaz, ennek feltételei vannak: a megkötött szerződések lejárása, illetve még ez sem elég: a készülékhordozáshoz külön díjat is kell fizetni. (Csak két példa: a Telenornál alkalmanként és készülékenként 7650, illetve egy másik konstrukcióban 10 ezer forint, a T-Mobile-nál jelenleg 15 ezer forintot kérnek az „unlockingért”.) Érdemes azt is megjegyezni, hogy a szomszédos Szlovákiában a mobiltelefónia hajnalán a lobbiharcok eredménye az lett, hogy a kártyafüggőséget a magyarországival szemben pont fordítva kezelik: az általános üzleti modell a készülékeknél a kártyafüggetlenség, és csak meghatározott esetekben kötnek egy kártyát szolgáltatóhoz.
Változás várható
A fentebbieket nézve az Egyesült Államok szabályai jóval szigorúbbak, ugyanis ott a hírhedt/híres szerzői jogi törvény, a DMCA alapján nem engedélyezik az ilyen kikódolást. Ugyanakkor ez a rendelkezés ott sem betartható, mivel az egyéni akciók mellett vállalkozások – természetesen törvényellenesen – kínálnak magánszemélyeknek hasonló szolgáltatást. Emellett az iparág részvevői is elfogadhatatlannak tartják a szigort, és komolyan lobbiznak a szerintük értelmetlen korlátozás ellen.
