Míg pár évvel ezelőtt még teljesen megszokott jelenségnek számított, hogy egy új „digitális termék” (azaz valamilyen szórakoztatóelektronikai, informatikai vagy éppen telekommunikációs berendezés) a japán piacon debütált először, majd csak hónapok, esetleg évek múltán került világpiacra, addig ez a trend mára valamelyest megváltozott.

A japánokat ezen a téren manapság már saját multijaik (egyebek mellett a Panasonic, a Sony vagy a Toshiba) sem feltétlenül kényeztetik, a szigetország lakói ettől függetlenül nem panaszkodhatnak, a különféle kütyükhöz kapcsolódó szolgáltatások tekintetében ugyanis továbbra is évekkel a világ előtt járnak. A PC World cikke ezekből a szolgáltatásokból, technológiákból szemezget.

Az igazi mobiltévé

Az írás a világon gyakorlatilag egyedülállónak számító japán mobil TV rendszert, a 1Seg-et említi elsőként – a mobiltelefonos tévézés hazánkban és a világ számos más országában éppen csak szárnyait bontogatja, eddigi elterjedését legtöbbször számos technológiai korlát és komoly érdekellentétek akadályozták, illetve akadályozzák napjainkban is. A japán szolgáltatás minden ilyen problémán felülkerekedett, így a készülékek gyártói, a műsorszolgáltatók valamint a kormány közös megegyezése révén létrejött egy egységes sugárzási szabvány.

Ennek eredményeként mára nagyjából 14 millió japán használja tévézésre mobiltelefonját, melyek az összes földi sugárzású tévéadót képesek fogni, sőt, bizonyos készülékek akár a műsorok rögzítésére is rábírhatók. A különböző adásokra pár gombnyomással felirat is varázsolható, az adatkapcsolat révén pedig bármikor részletes információ kérhető minden műsorról. A szolgáltatásért cserébe senki nem szed előfizetési díjat.

Pénztárca a telefonban

A mobiltelefonokat a telefonáláson, internetezésen és tévézésen kívül több tízmillió japán használja pénztárca helyett is. A készülékekbe épített rádiófrekvenciás chipkártyát emellett más funkciókra is fel lehet programozni, így a telefon szerves része lehet gyakorlatilag bármilyen azonosítási folyamatnak, de akár a különböző hűségkártyákat is kiválthatja. A szolgáltatás – akárcsak a 1Seg esetében – itt is az egységes szabványoknak köszönheti gyors terjedését és sikerét: a chipkártya-rendszer alapját egyetlen megoldás, a Sony FeliCa-ja biztosítja.

A szolgáltatók ráadásul előszeretettel ösztönzik előfizetőiket a kényelmes, emellett biztonságos mobil pénztárca használatára: az NTT DoCoMo (Japán legnagyobb szolgáltatója) például minden előfizetőjének biztosít egy 10 000 japán jenig (körülbelül 17 000 forint) tartó hitelkeretet, melynek kapcsolódó költségeit a mobilszámlára vezetik át. Az előfizetők igény szerint megnövelhetik ezt a keretet, így a rendszer teljes egészében kiválthat egy hitelkártyát – a fizetés a lehető legegyszerűbben zajlik: elég a telefont néhány centiméterre a terminálhoz közelíteni a tranzakció lefutásához. Ezzel a módszerrel ma körülbelül 71 000 japán üzletben vagy szolgáltatónál lehetséges a fizetés; a nagyjából 37 millió kiadott FeliCa kártyával, melyeknek jelentős részét mobiltelefonokba integrálták, naponta átlagosan egymillió tranzakciót bonyolítanak.

Nextgen navi

Még mindig mobiltelefonok, de ezúttal az autókban. Japán nagyvárosaiban a sokszor rendkívül bonyolult úthálózatnak köszönhetően gyakorlatilag lehetetlen navigációs rendszer nélkül autóval közlekedni. Nem ritka az sem, hogy egyes városokban nincsenek feltüntetve az utcanevek, esetenként azért, mert az adott utcának vagy útszakasznak egyáltalán nincs is neve.

A legújabb japán navigációs rendszerekben, melyek fejlesztésében aktív szerepet vállalnak a nagy japán autógyártók, ma már jóval több lehetőség rejlik az egyszerű tájékozódásnál. Ezek a komplex megoldások a navigációs rendszer és a mobiltelefon összekapcsolásával interaktív, teljesebb tájékozódási folyamatot biztosítanak, azaz például nem csak azt tudják megmondani, merre található a legközelebbi benzinkút, hanem a mobiltelefon hálózati összeköttetése révén azt is, hogy ott éppen mennyibe kerül a benzin.

A Nissan részben erre a technológiára építve egy olyan szolgáltatással kísérletezik, mely a dugók központi feltérképezését teszi pontosabbá, így az autóval utazók egyszerre válnak a rendszer önkéntes adatszolgáltatóivá, egyben haszonélvezőivé: az autógyártó által alkalmazott rendszer folyamatos nyilvántartást vezet a bejárt úthálózatról, a megtett távolságról és az adott szakaszokra lebontott átlagsebességről, majd ezeket időről-időre feltölti a központi adatbázisba.

Az autósok az adatok kiértékelése után így egészen pontos képet kaphatnak arról, hogy dugó esetén mekkora várakozási idővel kell számolniuk, vagy a különböző etapokon milyen sebességgel haladhatnak a sorral.