Szabad-e lerajzolni a nemi erőszakot?

(Infobulvár) Egy nagyon furcsa, ám roppant érdekes kezdeményzésről adott hírt a CNN, mikor (angolosan használt nevén említve) Jimmy Lai kínai médiamilliárdos új vállalkozásáról tudósított.

Lai már évekkel ezelőtt gondolt arra, hogy az online lapok tudósításaihoz nemcsak fotókat, rajzokat vagy videókat lehetne mellékelni, hanem az átlagfogyasztót érdekelné az animációs illusztráció is (ahogyan a magyar tévék némelyikén is látjuk néha: egy-egy baleset rekonstruálása, vagy például a sporttévéken bizonyos érdekes akciók számítógépes animálása), és november óta működtet egy kísérleti jellegű vállalkozást.

Lai ötlete (melyről még mindig nem derült ki, hogy eget rengető ostobaság, vagy egy olyan idea, ami jelentős mértékben át tudja alakítani az online sajtót) egyszerű: a médiabirodalmába tartozó sajtótermékek a rendelkezésre álló információk alapján modellezik, majd megjelenítik a nagy érdeklődésre számot tartó hírek tartalmát – ilyen volt például Tiger Woods állítólagos balesete, melynél úgy tűnik, igenis érdekli az átlagolvasót az efféle illusztráció.

A Hongkongban és Tajvanon tevékenykedő milliárdos kezdeményezése éppúgy talált ellenzőkre, mint támogatókra. A kritikusok azt mondják, hogy a szöveges – gyakran kétes értékű – hírek alapján látványt kreálni svihákság. A támogatók viszont úgy vélik, a hétköznapi ember számára nyilvánvalóan érdekes, az információk befogadását könnyítő metódus az, ha animált videón látnak egy olyan történést, amiről a hír szól – nem a hitelesség a lényeg (hiszen ez másik történet), hanem az, hogy képszerűen jelennek meg a hírek.

Lai mindenesetre igen eltökélt: az animációs projektbe két és fél év alatt 30 millió dollárt ölt bele, s jelenleg 180 ember (mérnököktől színészekig) dolgozik azon, hogy villámgyorsan elkészítsenek egy-egy illusztrációt: a cég saját bevallása szerint az információk átvétele után másfél órával már képesek produkálni az ahhoz illő, a tartalom lényegi részét bemutató videót.

A Next Mediát üzemeltető kínai üzletember azért biztos a dolgában, mivel meggyőződése, hogy a fiatalok, illetve a most felnövő generáció már elsősorban „képileg fixált”, vagyis az információkat nem szövegesen, hanem képek alapján dolgozzák fel. A vállalat saját adatai szerint az emberek kedvelik is ezt a megjelenítési módot, mivel november óta több mint 20 millió letöltést regisztráltak.

A legkeményebb támadások a hagyományos újságírói szakma felől érik Lai projektjét, de mintha elbeszélne egymás mellett a két fél. Jogos az az érv, hogy a lapok tudósításai alapján kreált videóknak nagyon kevés köze van az újságírói szakmához, ugyanakkor Lai nem is kíván így fellépni: szolgáltatni akar, befogadhatóbbá tenni tartalmakat. Ez a törekvés persze a céget a bulvár felé tolja, s ennek jele, hogy obszcén és erőszakos tartalmak megjelenítéséért már szabtak ki súlyos bírságot a médiavállalatra, s a tajpeji kormányzat nem engedélyezi nekik azt, hogy a televíziókban is megjelenjenek. De ez a megítélés is kérdéses, mivel az valóban támaszthat kételyeket, hogy egy extrém napi hírből („megerőszakoltak egy diáklányt”) szabad-e animációt készíteni (ez konkrét példa volt az elutasító határozatban), ám ha mondjuk a holdfogyatkozásról van szó, akkor már talán nem egészen érthető a tiltás. A lényeg: az ottani törvénykezés sincs még felkészülve egy ilyen új médiajelenségre, hosszú harc várható.

Lai mindenesetre bízik az ötletben, s nyilatkozata szerint minden erejével azon lesz, hogy világszerte népszerűsítse ezt a megoldást.

Előzmények