Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA egy hete jelentette be, hogy – nagyjából húsz évvel a projekt megindítása után – elkészült a Hubble szerepét átvevő űrteleszkóp, a James Webb Telescope (JWST). Az eszközt a tesztek elvégzése után két év múlva, 2018 októberében egy Ariane 5 rakétával tervezik pályára állítani Francia Guyanából – mondták el a november 2-án tartott sajtótájékoztatón a Goddard űrközpontban.
A nemzetközi összefogással, eddig közel 8,8 milliárd dollárból megépített JWST képességei bizonyos területeken alulmaradnak a Hubble-hoz képest, ugyanakkor specializált tervezése miatt több szegmensben messze túlszárnyalja az elődöt.
[+]
Az egyik legfontosabb, hogy soha még ilyen nagy méretű elsődleges tükörrel ellátott űrtávcső nem készült: a Hubble tükrének átmérője 2,4 méter, a JWST-é (arany bevonatú berillium reflektor) 6,5 méter, így a fénygyűjtő területe közel hétszer nagyobb. A másik kiemelkedő tulajdonsága, hogy elsősorban az infravörös tartomány megfigyelésére tervezték (a Hubble-nál ez nem volt kiemelt szempont) – az infravörös megfigyelések a Föld atmoszférája miatt igen gyenge eredményeket adnak a felszínről, illetve a Hubble bocsát ki hőt, és ez eltorzítja az infravörös méréseket. Ezzel szemben a JWST az abszolút nulla fokhoz közel fog működni mintegy másfél millió kilométer távolságban a Földtől, az úgynevezett második Lagrange-ponton tartózkodva, vagyis a Nap és a Föld egymáshoz viszonyított helyzetében pontosan a Föld „háta mögött”, elrejtőzve a Nap elől. Az infravörös megfigyelés azért is különösen fontos, mivel e tartományban át lehet látni a kozmikus poron, így a JWST képes lesz épp kialakuló bolygórendszereket vizsgálni, és ahhoz is elég érzékeny, hogy az adott rendszerben a központi csillag előtt elvonuló bolygók légkörét is elemezze.
A sajtótájékoztatón a tulajdonságait azzal próbálták érzékeltetni, hogy a JWST képes lenne a Hold távolságában repülő méhet észlelni a kibocsátott hő alapján, a tükör pedig olyan sima, egyenletes, hogy ha ezt kiterjesztenénk egy Egyesült Államok nagyságú területre, akkor az ország dombjai és völgyei mindössze pár centi magasak/mélyek lennének.
A tesztek már meg is kezdődtek az űrközpontban. Az egyik fő feladat, hogy megvizsgálják: mennyire képes elviselni az JWST a rakéta indításával járó, az óriási hang miatt, illetve a mechanikus okokból fellépő rezgéseket, és ezt a problémát biztonságosan megoldják. Ezek után egyéb tesztek elvégzésére átszállítják Texasba, majd végül Kaliforniába, ahol megtörténik a végleges összeszerelés, például itt kerül rá a védőpajzs. Itt különösen nagy gonddal járnak majd el, mivel – a többször felújított Hubble-lal ellentétben – nem tervezik, hogy emberi közreműködéssel zajló javításokat végezzenek rajta, ez nem lesz lehetséges – ezért alakítottak ki több olyan megoldást, mellyel távvezérléssel vagy automatikusan lehet változtatni a beállításokat.
A Hubble kapcsán előállt problémákat elemezték, és igyekeznek a korábbi gondokat elkerülni. Maga a tükör túl nagy ahhoz, hogy teljesen kinyitva küldjék fel, így a pályára állás után körülbelül két hétig tart majd, míg a 18 darab hatszögű darabot összeillesztik és a végleges helyére rögzítik. Ezek után lassan és óvatosan, hogy a szerkezet teljesen lehűljön, elhelyezik a Nap sugárzását távol tartó árnyékolót – és végül beállítják a fókuszt. A pályára állítás után hat hónapig tart, amíg működőképes állapotba kerül a teleszkóp, és ez idő alatt minden egyes másodpercben arra kell készülni, hogy valami nem sikerül: kutya nehéz időszak lesz, fogalmaztak a szakemberek.
A tervek szerint a JWST legalább öt évig teljes értékűen lesz működőképes, de annyi üzemanyagot visz magával, hogy akár tíz évig is dolgozhat, sőt szerencsés esetben akár tovább is.
[+]
