Hirdetés

Elkészült a James Webb űrtávcső

Két év múlva indítják az űrbe az addigra már tízmilliárd dollárba kerülő eszközt, mely az Univerzum keletkezését kutatja, és várhatón legalább öt évig szállítja az adatokat.

Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA egy hete jelentette be, hogy – nagyjából húsz évvel a projekt megindítása után – elkészült a Hubble szerepét átvevő űrteleszkóp, a James Webb Telescope (JWST). Az eszközt a tesztek elvégzése után két év múlva, 2018 októberében egy Ariane 5 rakétával tervezik pályára állítani Francia Guyanából – mondták el a november 2-án tartott sajtótájékoztatón a Goddard űrközpontban.

A nemzetközi összefogással, eddig közel 8,8 milliárd dollárból megépített JWST képességei bizonyos területeken alulmaradnak a Hubble-hoz képest, ugyanakkor specializált tervezése miatt több szegmensben messze túlszárnyalja az elődöt.

Hirdetés

JWST
[+]

Az egyik legfontosabb, hogy soha még ilyen nagy méretű elsődleges tükörrel ellátott űrtávcső nem készült: a Hubble tükrének átmérője 2,4 méter, a JWST-é (arany bevonatú berillium reflektor) 6,5 méter, így a fénygyűjtő területe közel hétszer nagyobb. A másik kiemelkedő tulajdonsága, hogy elsősorban az infravörös tartomány megfigyelésére tervezték (a Hubble-nál ez nem volt kiemelt szempont) – az infravörös megfigyelések a Föld atmoszférája miatt igen gyenge eredményeket adnak a felszínről, illetve a Hubble bocsát ki hőt, és ez eltorzítja az infravörös méréseket. Ezzel szemben a JWST az abszolút nulla fokhoz közel fog működni mintegy másfél millió kilométer távolságban a Földtől, az úgynevezett második Lagrange-ponton tartózkodva, vagyis a Nap és a Föld egymáshoz viszonyított helyzetében pontosan a Föld „háta mögött”, elrejtőzve a Nap elől. Az infravörös megfigyelés azért is különösen fontos, mivel e tartományban át lehet látni a kozmikus poron, így a JWST képes lesz épp kialakuló bolygórendszereket vizsgálni, és ahhoz is elég érzékeny, hogy az adott rendszerben a központi csillag előtt elvonuló bolygók légkörét is elemezze.

A sajtótájékoztatón a tulajdonságait azzal próbálták érzékeltetni, hogy a JWST képes lenne a Hold távolságában repülő méhet észlelni a kibocsátott hő alapján, a tükör pedig olyan sima, egyenletes, hogy ha ezt kiterjesztenénk egy Egyesült Államok nagyságú területre, akkor az ország dombjai és völgyei mindössze pár centi magasak/mélyek lennének.

A tesztek már meg is kezdődtek az űrközpontban. Az egyik fő feladat, hogy megvizsgálják: mennyire képes elviselni az JWST a rakéta indításával járó, az óriási hang miatt, illetve a mechanikus okokból fellépő rezgéseket, és ezt a problémát biztonságosan megoldják. Ezek után egyéb tesztek elvégzésére átszállítják Texasba, majd végül Kaliforniába, ahol megtörténik a végleges összeszerelés, például itt kerül rá a védőpajzs. Itt különösen nagy gonddal járnak majd el, mivel – a többször felújított Hubble-lal ellentétben – nem tervezik, hogy emberi közreműködéssel zajló javításokat végezzenek rajta, ez nem lesz lehetséges – ezért alakítottak ki több olyan megoldást, mellyel távvezérléssel vagy automatikusan lehet változtatni a beállításokat.

A Hubble kapcsán előállt problémákat elemezték, és igyekeznek a korábbi gondokat elkerülni. Maga a tükör túl nagy ahhoz, hogy teljesen kinyitva küldjék fel, így a pályára állás után körülbelül két hétig tart majd, míg a 18 darab hatszögű darabot összeillesztik és a végleges helyére rögzítik. Ezek után lassan és óvatosan, hogy a szerkezet teljesen lehűljön, elhelyezik a Nap sugárzását távol tartó árnyékolót – és végül beállítják a fókuszt. A pályára állítás után hat hónapig tart, amíg működőképes állapotba kerül a teleszkóp, és ez idő alatt minden egyes másodpercben arra kell készülni, hogy valami nem sikerül: kutya nehéz időszak lesz, fogalmaztak a szakemberek.

A tervek szerint a JWST legalább öt évig teljes értékűen lesz működőképes, de annyi üzemanyagot visz magával, hogy akár tíz évig is dolgozhat, sőt szerencsés esetben akár tovább is.

JWST
[+]

Hirdetés

  • Kapcsolódó cégek:

Azóta történt

Előzmények