Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #65675776

    törölt tag

    válasz kekegsm #38 üzenetére

    ''150 MEGAtonna''

    A valaha megépített legnagyobb hatóerejű nukleáris fegyver (A Cár bomba) ~50Mt egyenértékű volt és 27t-t nyomott. Nem sok gép vethetne be egy ilyen fegyvert. Hamar rájöttek, hogy több értelme van kisebb (100-150kt), de több bombát/harcirészt szerelni egy gépre/rakétára, több célt és hatékonyabban lehet vele pusztítani. Főleg ha megoldod a védettséget is (pl robotrepülőgépek vagy alacsony észlelhetőségű repülőgép kialakítás. Ballisztikus rakéták esetén meg nincs sok szükség külön védelmi rendszerre). Emellett a pontosság is jelentősen javult (Trident II D-5 CEP-je ~90m). Márpedig a nagy hatóerő főleg a nagy pontatlanság miatt volt szükséges. Az amerikaiak legerősebb bombája (Castle Bravo) ''csak'' 15Mt-s volt, az is csak véletlenül (számítások alapján csak 4-8Mt között kellett volna lennie). Rendszeresített harcirészben nem igazán volt 2Mt-nál nagyobb.

    Persze lehetne nagyobbat is építeni, a Cár bombát is 100Mt-ra tervezték eredetileg (egy harmadik fázissal). De értelme nincs, és nem is lenne olcsó. Legfeljebb az amerikaiak és az oroszok tudták volna vállalni a költségeket, de nekik sem érte meg.


    ollie: A tisztán fúziós bombának valóban nincs. Viszont a fúzió beindításához elő kell állítani azt a pár millió K-es hőmérsékletet, arra meg leginkább egy kicsi fissziós bomba alkalmas jelenleg. Erre alapul a Teller-Ulam és a Szlojka kialakítás is.


    sh4d0w: A CV-3 Saratoga standard vízkiszorítása 53000t volt, leszerelve is több, mint 35000t volt. Az első robbanás (Test Able) légi volt és minimális kárt okozott a hajóban. A második vít alatti (Test Baker, 500yard-ra a Sara-tól, az LSM-60 gerince alatt 30ft-bal) viszont elsüllyesztette. Mindkét bomba Mk3A Fat Man volt, az Able 23kt a Baker 21kt egyenértékkel.

  • #65675776

    törölt tag

    válasz kekegsm #73 üzenetére

    Nem gyártották le. Eredetileg volt 100MT-ra tervezve, de a harmadik fázis U238 köpenyt nem is gyártották már le hozzá. Egyrészt a költségek miatt, másrészt közel duplájára növelte volna a fegyver tömegét, ami miatt már neccesen bírta volna csak el a Tu-95V. Már egy ~10t-s tömegű fegyver (BLU-82/B, GBU-43/B) is annyira nehéz, hogy csak nagyon kevés gép képes hordozni, azok is tipikusan teherszállító gépek, közel nulla önvédelemmel (legalábbis egy bombázóhoz viszonyítva). Szóval csak teljes vagy legalábbis lokális légifölény kell a bevetéséhez. Totális nukleáris csapás esetén ez nem lett volna meg.

    A másik probléma: még a legnagyobb városokat is lényegében teljesen meg lehet semmisíteni 3-4 150-300kt egyenértékű harcirésszel. Akkor mi értelme lenne nagyobbat, főleg több tíz Mt erejűt gyártani? Semmi sem indokolja. A Cheyenne-hegyet is csak közvetlen találattal lehet megsemmisíteni, ahhoz is legfeljebb 5-800kt kell. Egy rakétasiló is csak a közvetlen találattól fenyegetett. Nem véletlen, hogy a Mk17 és 24 (~15Mt) csak két évig volt rendszerben, míg a Mk16 (6-8Mt) három hónapig (mind az öt legyártott példány, bár ezek kivonásához hozzájárult az is, hogy folyékony fúziós anyagot alkalmaztak bennük). A Mk14 (6,9Mt) eleve csak kísérleti volt. A B41 (elméleti szinten 25Mt, az egyetlen háromfázisú amerikai eszköz) soha sem lett kipróbálva. A legerősebb kipróbált és rendszerben is tartott eszköz a B53 volt (8,9Mt), erre is csak addig volt szükség bunkerrombolóként, amíg a deep penetrator fejrészek/bombák rendszerbe nem álltak. A B61-11 ami jelenleg ezt a feladatot betölti, valószínűleg midössze 10kt-s (a B61 eleve nem lehet erősebb 370kt-nál).

    Mit értünk spread jellegen (nem ismerem ebben a témában ezt a kifejezést)? Vannak ugye MRV (Multiple Reentry Vehicle, gyakorlatilag csak annyit tud, hogy a hasznos teher több fejrészt tartalmaz, amelyek egymástól párszáz méterre/ pár kilóméterre detonálnak)., MIRV (Multiple Independently targetable Reentry Vehicle, ezek már azért jóval nagyobb távolságra is eltávolodhatnak egymástól) és MaRV (Maneuverable Reentry Vehicle). A spread legfeljebb az elsőre lehet igaz. A legnagyobb egyenértékű harcirész 9Mt volt, azt viszont csak a Titan II-n használták önmagában. MRV/MIRV/MaRV rendszerben a legerősebb 350kt-s (elméleti lehetőségként emelhető 475kt-ra).

    A DU lövedék legnagyobb előnye az ngabor2 által említett pirofor hatás. Azaz amint becsapódik elkezd égni (méghozzá nem is gyengén). Ezáltal kigyújtja az eltalált járművet, ami orosz eszközök esetén kifejezetten veszélyes, főleg amelyekben automata töltő van. Ott nem igazán kell a legénységnek nehézfémmérgezéstől tartani, ugyanis a torony tipikusan atomjaira robban. Szóval ''acélgázra'' semmi szükség.

    Az F/A-18 nem dipólt és nem is infracsapdát vesztett el, hanem egy GEN-X-et, ami aktív megtévesztő eltérítőeszköz. Robbanóanyag egy deka sincs benne.


    bandiras2: A DU lövedékek esetén jelentősebb sugárzás csak a becsapódás pillanatában van, ahogy a repeszek is csak ekkor igazán veszélyesek. Egyébként semmiben sem különb a volfrám sem. Ugyanúgy kaphatsz tőle nehézfémmérgezést, ahogy pl az ólomlövedékektől is. És használják a mai napig. De nem csak az amerikaiak, hanem gyakorlatilag az összes atomhatalom. Bizony, Csecsenföldön is van belőle egy pár tonna!

    Az M1A1HA esetén alkalmaztak először DU-t a páncélzatban, de nem ötvözőként, hanem betétanyagként, acél és kerámiarétegek között (Chobham kicsit feltupírozva). Később az összes Abrams megkapta ezt a kiegészítést. Hasonló megoldást alkalmaznak az oroszok is.

  • #65675776

    törölt tag

    válasz kekegsm #113 üzenetére

    A secperc azért igen erős túlzás.

    A Hirosima-ra dobott LittleBoy ~14kt, míg a Nagaszakira dobott FatMan ~21kt egyenértékű volt. Akkoriban sem voltak kisvárosok. New York vagy Moszkva elpusztításához bőven elég lenne a fent említett 3-4 150-200kt-s harcirész, csak okosan kell elhelyezni őket (az MRV erre csak részmegoldás, a MIRV meg már szinte overkill, ráadásul az epicemtrumok által közrezárt területen kumulálódik a hatás). És nem lényeges a totális megsemmisítés, csak a kulcsfontosságú területek (közigazgatás, energia és vízellátás, közlekedési csomópontok) a lényegesek. Egy 350kt-s töltet robbanása 640m átmérőjű tűzgömböt generál, egy 20kt-sé ~200m-es (a Trinity teszt után egy 3m mély és 330m átmérőjű kráter maradt, a lökéshullám 160km-es távolságig terjedt. Pedig csak ~20kt egyenérték működött el). És ez csak a tűzgömb. A pusztítás több mint 75%-át viszont a lökéshullám adja! Hirosima-ban az a 14kt 1,6km sugarú körön belűl mindent elpusztított. Akkor meg minek ennek az ezerszerese? A 20-30 szorosa is bőven elég. A kezdeti nagy egyenértékű töltetek két dolognak köszönhetik létüket: pontatlanság, technológiai hiányosságok. Előbbire a CNS/INS/GPS, utóbbira a miniatürizálás és M(I)RV/MaRV adta a megoldást.

    Az epicentrumnak nincs kiterjedése.

    DU: a nagy keresztmetszeti terhelés minden páncéltörő lövedék esetén szükséges. Elsődlegesen ez a rombolóhatás. Az urán viszont emellett a becsapódáskor hővé alakuló kinetikus energia hatására hevesen égni kezd. A volfrám nem, az csak átüti a páncélt, és alapvetően csak a repeszeivel rombol. A DU ennél sokkal hatékonyabb (márcsak a nagyobb sűrűsége miatt is), és sokkal olcsóbb (lévén melléktermék).

    Mi az az acéltöltet? Egy APFSDS lövedék kifejezetten egyszerű: áll egy tömör rúdból (penetrator, tömör, de tipikusan nem homogén a tömegeloszlása), egy szárnyszerkezetből (ez sincs túlbonyolítva, tipikusan három-négy darab sima alulemez), egy műanyag ballisztikai süvegből és három-négy részes alu vezetőgyűrűből. Hol itt az acéltöltet és mi az egyáltalán (mitől töltet)?

    Az újságok többsége nem éppen mérvadó ebből a szempontból, korrekt módon a témáról csak a Top Gun írt (akkor még úgy hívták). Ahogy az sem volt hír, hogy a holland harckocsizók Gyulafirátót környékén ~1M HUF-nyi kárt okoztak mindössze, amit többszörösen megtérítettek. Csak az, hogy 1 milliárdos kárt okoztak szándékosan a hollandok. Igaz hogy ebből lényegében csak a névelők igazak és a hollandok.

    [Szerkesztve]

Új hozzászólás Aktív témák