Új hozzászólás Aktív témák

• #30 bLaCkDoGoNe veterán

  Új Válasz 2015-11-23 13:20:56 #30

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  bLaCkDoGoNe

  veterán

  Folyamatosan nagyon ambivalens érzéseim vannak a játékkal kapcsolatban. Egyszerre rajongásig szeretem a világot és a hangulatot, és egyszerre gyűlölöm az agyonbutított RPG elemeket, a gyenge forgatókönyvet, a röhejes AI-t és a bugokat.

  A Fallout-széria az egyik (sőt, talán: "a") kedvenc sorozatom. Az egész világ, a hangulat annyira betalált nálam, ami kevés játéknak sikerült. 30+ éve játszom, a Fallout 1-2-t a mai napig elő-előveszem, de igazi érzelmek a 3. részhez fűznek: az a pillanat, amikor először kimentem a Vault 101-ből, és a vakító fénytől hunyorogva körülnéztem a wasteland-en, ahol csönd volt, csak a szél vert fel néhány porfelhőt és a távolban elszenesedett facsonkok meredtek az ég felé, a legtökéletesebb játéktörténeti pillanat volt az életemben, amit szerintem már nem nagyon fog felülmúlni semmi.

  Imádom a világot, a grafikával sincs különösebb bajom, sőt, a fények kimondottan tetszenek, sokszor kaptam magam azon, hogy megálltam egy-egy helyen, és csak néztem ahogy a faágak között vagy az épületek romjain keresztül lecsorognak a fénypászmák...

  Nem tudok ugyanakkor elmenni szó nélkül a számtalan hiba és számomra érthetetlenül rossz játéktervezési döntés mellett. A korábbi Bethesda játékokkal úgy néz ki, hogy szerencsém volt, mert egészen minimális buggal találkoztam csak játék közben mind az Oblivionban/Skyrimben, mind a Fallout3/Fallout New Vegas-ban. Ez a mostani rész viszont sajnos katasztrofális, rettenetesen sok hiba van benne, el is kezdtem őket gyűjtögetni (egyik sem tartalmaz nagy spoilert, de csak az nézze meg, akit nem zavar, ha lát olyan helyszínt, ahol esetleg még nem járt):
  - Még jó, hogy lezárták az ajtót, mert nincs mögötte semmi
  - Átjáró egy másik dimenzióba
  - Itt kifújhatom magamat
  - A rejtőzködés mesterei
  - Panorámalift 1, 2
  - Öngyilkos szupermutáns

  A másik szívfájdalmam a játék végletes lebutítása, különösen a béna dialógusrendszer miatt vagyok mérges. A korábbi részekben mindig úgy játszottam, hogy lehetőség szerint minden beszélgetésszálat végigvittem, mert minél több információt magamba szerettem volna szívni a világból. A negyedik részben erre sajnos nincs lehetőség, sokszor egy beszélgetési opció kiválasztása elvágja a többi szálhoz való hozzáférés lehetőségét, ráadásul a választható opciók sem mindig egyértelműek (én szeretem pontosan látni, hogy mit fog mondani a karakterem).

  Az sem tetszik, hogy minden lootolható konténer "felkínálja" magát: elég csak rájuk nézni, és máris tudja az ember, hogy mi van bennük. Én jobban szerettem kutakodni, keresgélni; arról nem is beszélve, hogy kimondottan zavaró, hogy az üres konténerek is generálnak onLook eventet.

  A kőbuta AI-t pedig a tesztben is megemlítették, sokszor haltam már én is az elém beálló idióta kutya miatt.

  Ezzel együtt minden alkalommal, amikor leülök játszani, elveszek a világban, és megvan a "na még egy helyszínt azért nézzünk meg" érzés is, ráadásul rengeteg urbánus jelölt és nem jelölt helyszín van, amiket élmény felfedezni. Egyetlen hiányérzetem a lore-ral kapcsolatban van, eddig nagyon kevés olvasnivalót, hallgatni valót találtam, pedig mindent fel szoktam túrni; a Skyrim sokkal jobban teljesített ebből a szempontból.

  Ja, és az, hogy korrupttá válnak mentések, viszont megbocsáthatatlan.

  [ Szerkesztve ]

  "«Fuck does Cuno care?» The boy turns to you. (He doesn't care.)" [+] "The parasite makes nothing for itself. Its only tools are taxes and tithes meant to trick you into offering what it has not earned. In Rapture we keep what is ours." [+] 

Új hozzászólás Aktív témák