Új hozzászólás Aktív témák

  • estol

    csendes tag

    Tudod, amikor először estem ki a fejemből, bennem is megfogalmazódtak hasonló kérdések. Aztán ahogy tellt az idő, észrevettem hogy az élet "nagy" kérdései, bagatell apróságnak hatnak, ha kicsit más szemszögből nézzük.

    Nem voltam magamnál, elmosódott a világ, minden olyan plasztikus lett, és jöttek emberek, legalábbis emberforma lények, aztán tisztultak, és tényleg emberek voltak, beszélgettünk, és elmondták hogy ez csak egy álom, nem tudni hogy kerültem ide, lehet hogy alszok, de itt azt teszek amit akarok. Repültem, majd beszélgettem egy fával. A fa kidőlt, mellém esett, majd az egész világ elcsúszott balra, és becsúszott az amit valóságnak neveznek. Utána mondták el hogy két hete feküdtem már ott a kórházban...

    A haláltól félni teljesen felesleges, inkább attól félj, hogy amikor lepereg a szemed előtt az életed filmje / szent péterrel megvitatod a menny vs. pokol kérdést akkor azt lásd/halld amit akartál az életedtől. Sőtt bármitől félni felesleges, mert lehet hogy ez sem más mint egy álom. Ha végetér, felébredsz, egy másik valóságban.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák