Fotó: Torma László
A 2006-os Ubuntu Konferenciának annak idején a BME adott otthont, ahol két szekcióban folytak az előadások, s mivel több neves külföldi fejlesztő is vállalta a felkérést, az egyik teremben csak angol nyelvű prezentációk hangzottak el. A konferencia akkor nagyrészt magyar támogatók pénzéből szerveződött, de jelentős külföldi hozzájárulás is érkezett a Canonicaltól.
A 2008-as konferenciát a CEU Konferencia Központban rendezték, ahol hozzávetőlegesen 300 fős hallgatóság várta az előadások kezdetét – a részvétel ezúttal is ingyenes volt. A program minőségét illetően nem voltak kétségeim, hiszen az egyes témakörökről valóban hozzáértő személyek beszéltek, akik már évek óta napi szinten az adott területtel foglalkoznak, és talán több is ez nekik, mint munka.
A főszervező, Farkas Szilveszter üdvözlő szavaiban elmondta, hogy az idei konferencia a hazai cégek tömeges jelentkezésének és hozzájárulásának köszönhetően kizárólag magyar támogatásokból valósult meg. A termek száma eggyel bővült, és az angol szekció egyetlen előadásra redukálódott. A programok 10:30-as kezdéssel, ebédszünet beiktatásával 17:15-ig mindhárom teremben folyamatosan zajlottak.
Nehéz volt eldönteni, hogy milyen előadásokra üljek be, mert a kínálat bőséges volt, és gyakorlatilag mindegyik érdekelt. A reggelt Kelemen Gábor Fordításmenedzsment az alapoktól című előadásával kezdtem. Évek óta tagja vagyok az Ubuntu magyar fordítócsapatának, de eddig nem gondoltam bele, hogy emberek szintjén hogyan is működik mindez, hiszen vannak fejlesztők, fordítók és felhasználók, és a dolgok a legtöbb esetben jól működnek.
Gábor rávilágított arra, hogy mindhárom résztvevőre szükség van ahhoz, hogy egy szoftver fordítása minőségi lehessen. A fejlesztőnek meg kell teremtenie a program fordíthatóságának körülményeit, a fordítónak javítania kell az esetleges hiányosságokat, fordítani kell, míg a felhasználónak „csak” használnia kell a programot, de igenis tehet a közösségért azzal, ha az esetleges fordítási hibákat jelzi a fordítócsapatnak. Megnéztük az aktuális hibajelentési lehetőségeket, és egyet kellett értenem azzal, hogy a felhasználóknak a lehető legegyszerűbb felületet kell biztosítani a hibák jelentésére. Jó néhány fejlesztő is részt vett az előadáson, így remélhetjük, hogy a megfelelő bejelentő oldal hamarosan elkészül. Már csak arról kell megbizonyosodni, hogy a felhasználók el is jutnak ennek használatáig.
Fotó: Torma László
Az ebédszünet után Molnár Vilmos Az Ubuntu és a mobilinternet című bemutatója következett. A téma kibontása a hazai mobilinternet-szolgáltatók által biztosított készülékek bemutatásával kezdődött. Én ugyan nem használok mobilnetet, de kíváncsi voltam, hogy a Linux mennyire naprakész ezen a területen. A válasz egyszerű: teljesen. Gyakorlatilag minden modem működésre bírható, némelyik kissé nehézkesen ugyan, de a következő Ubuntu-verzió már várhatóan dobozolva szállítja a kész megoldást. Gyors körképet kaptunk a kezelőprogramokról: mivel szerencsére nagyszámú Linux-barát fejlesztő dolgozik a mobilszolgáltatóknál a nagyvilágban, az egyik legjobb megoldás a Vodafone Mobil Connect Card Driver For Linux, amely nyílt forráskódjának köszönhetően már magyar nyelven is használható, és a neve ellenére bármely hazai szolgáltató hálózatával működőképes.
Kruska Tibor Miért használnak a legjobb vállalatok Linuxot? című előadása volt a következő. Néhány esettanulmány alapján bemutatta azokat a szempontokat, amelyeket kiemelve könnyebben rávehető a vállalat vezetése a Linux operációs rendszer használatára. Szó esett arról, hogy milyen ellenérvek szoktak a Linux kapcsán elhangozni, mi ezekre a válasz, miért érdemes inkább Linuxot használni, és milyen olyan kész szoftverek vannak, amelyek ingyenesen elérhetők és a legtöbb esetben képesek tökéletesen helyettesíteni a gyakran drágán megvásárolható megoldásokat. Az előadás különlegessége volt, hogy az előadó nem tudott személyesen részt venni a konferencián, ezért felvételről beszélt.
Deim Ágoston Központi felügyelet nyílt forráskódú eszközökkel című előadása az előzőnek mondhatni folytatása volt, konkrét példán keresztül ismerkedtünk meg a Nagios rendszerrel, amely egy központi felügyeleti eszköz. Nekem idáig semmi ismeretem nem volt arról, hogy egy vállalaton belül milyen igények merülnek fel egy ilyen felügyeleti eszköz kapcsán. A Nagiosról kiderült, hogy inkább keretrendszer, mint alkalmazás, de a hozzá készült kiegészítőkkel gyakorlatilag tetszőleges szolgáltatásokkal ruházható fel. Nehéz felsorolni mindent, ami elhangzott, de ami engem a leginkább megfogott, az az eszkaláció, a fokozatos kiterjesztés. Vegyünk példának egy riasztást! A riasztást először megkapja egy rendszergazda, s ha nem cselekszik egy adott időn belül, akkor a jelzést megkapja a felettese is, majd később annak felettese stb. Hallhattunk olyan példát is, ahol e lépcső megkerülésére van szükség, hiszen egy komolyabb rendszerleállítást csak a felső vezetés rendelhet el, és ilyenkor a riasztás kézbesítésekor át kell ugrani a köztes fokozatokat.
Az utolsó előadást már nem tudtam végighallgatni. De hamarosan megtehetem, ahogy azok az érdeklődők is megnézhetik majd az előadásokat, akik nem tudtak eljönni, mert a beszédek videóit és diasorozatait a szervezők rövidesen közzéteszik a konferencia honlapján.
