Ezzel a rövid ismertetővel zárjuk az új M2M-rovat (machine to machine) bevezetését, ma egy újabb fontos fogalomról vázoljuk fel, hogy mik is alap tudnivalók.
Új fogalom
Valószínűleg olvasóink többsége találkozott már az Internet of Things (IoT) kifejezéssel, ami ugyan elég beszédes ahhoz, hogy a témában kicsit is járatosabb felhasználók ne mondjuk az autóiparra kezdjenek gondolni ennek elolvasása után – de ami azt illeti, tulajdonképpen még annak is van köze hozzá. A fogalmat először 15 éve használta egy bizonyos Kevin Ashton, aki kifejtette, hogy az akkori interneten található 50 petabájt (azaz 50 milliárd megabájt) méretű adatot szinte kizárólag emberek töltötték fel, akik önmaguktól nem is képesek ennél nagyobb adatmennyiség rögzítésére a saját környezetükről. Véleménye szerint a feladatot tehát logikus lenne átadni a gépeknek, már csak azért is, mert a tárgyak követhetősége és a világunk adatait tartalmazó, online információtömeg elérhetősége rengeteg előnnyel járhat. A dolgok ismeretében csökkenthetők a termelési veszteségek, a javításra szoruló tárgyak felismerése automatikussá válhat, a friss és romlott termékek pedig könnyedén azonosíthatók. Az IoT formális kikiáltására azonban csak 2005-ben került sor, az International Telecommunication Unio (ITU) az ITU Internet Reports című dokumentumában szerepelt a kifejezés.
Magyar nyelven nincs igazán elfogadott használata az egyébként könnyedén lefordítható szónak, ami részben annak is köszönhető, hogy elenyésző számú szakirodalmat találni a témában. A legtöbbször a Dolgok Internete és a Dolgok Internetje kifejezésekkel lehet találkozni (nyelvtanilag mindkettő helyes), de Kusper Gábor, az Eszterházy Károly Főiskola IoT Kutató Intézetének munkatársa az Internet ott Tárgyak kifejezés használatát javasolja, ami elsőre (és lássuk be, másodikra is) elég furcsán hangzik, de a rövidítése megegyezik az angoléval, másrészt tulajdonképpen nagyon is találó, legalábbis ha mondatba helyezzük: (ahol) Internet (van), ott Tárgyak (is vannak), avagy a tárgyainkat a világhálón át is el lehet érni.
Maga az IoT egy igen méretes témakört ölel fel, több megközelítése is van. Ezek közül a legjobban a tárgyorientált megközelítést dolgozták ki, amihez szervesen kötődik az elektronikus termékkód fogalma (Electronic Product Code – EPC). A lényege az, hogy minden tárgy rendelkezik egy egyedi EPC-kóddal, aminek birtokában egymással és különféle információs rendszerekkel is tudnak kommunikálni, azonosíthatóságuk pedig gyerekjáték. Egy másik megközelítés a hálózatorientált, amin belül a Web of Things a legismertebb fogalom; ebben minden tárgy egy beépített és internetre kapcsolódó számítógéppel kell hogy rendelkezzen. A harmadik és egyben utolsó megközelítés nem a hálózat struktúrája, hanem az elképesztően sok nyers adat információvá alakítására teszi a hangsúlyt, a szemantikaorientált megközelítés ebből a szempontból összecseng napjaink egy másik buzzwordjével, a Big Datával.
Hogy micsoda tehát az Internet of Things? Csak egy jól hangzó kifejezés valamire, ami ma még nem létezik? Egyáltalán nem. Az Internet of Things annak egy tudományos megközelítése, amit talán digitális vagy csatlakoztatott világként emlegethetünk, és amely felé rohamtempóban haladunk.
