Megoldásszállítói profilját erősíti a Minor-csoport a következő években. A cég magas szakmai színvonalának további növelésével tarthatja meg helyét, illetve léphet előbbre a hazai informatikai piac első öt magyar tulajdonú vállalkozása között – derült ki egyebek mellett a Klemencz Mihállyal, a Minor Rt. frissen kinevezett vezérigazgató-helyettesével készült interjúnkból.
– Van-e különbség egy multi vezetői posztjának betöltése, illetve egy olyan megbízatás között, amikor magától a tulajdonostól veszi át a családi vállalkozás vezetését a menedzser?
– Bizonyos értelemben nincs, bizonyos értelemben nagyon is van. A menedzser szakma szempontjából – néhány specialitást és hangsúlyeltolódást leszámítva – lényegében mindegy, hogy az informatikai szakmán belül melyik céget irányítja egy vezető, valójában ugyanazt a feladatot kell ellátnia. Ha azonban összevetem a multiknál és a Minornál szerzett tapasztalataimat, akkor látok lényeges különbségeket. A legfontosabb talán az, hogy egy multinál kisebb nyomás nehezedik az emberre, nem jelent gondot, ha az üzlet egyes időszakokban gyengébben megy a leányvállalatnál. Ilyenkor besegít az anyavállalat, és közösen oldják meg a problémákat.
Egy hazai középvállalatnál lényegesen feszítettebb a tempó, állandó teljesítménykényszer nehezedik a vezetők vállára, mert egy ilyen vállalkozás kevésbé viseli el, ha fejlődése megbicsaklik vagy lelassul. A másik fontos eltérés, hogy a multiknál nincs igazán jelentősége a személyes kapcsolatoknak: az anyacég főhadiszállása messze van, a tulajdonosokról nem is beszélve, ennek megfelelően a munkatársak hozzájuk hasonlóan kinevezett, általában hasonló karriercélokat kitűző menedzserekkel dolgoznak együtt. Amikor azonban egy addig családi vállalkozásként működő cég irányítását veszi át az ember a fő tulajdonostól, akkor elengedhetetlen a kettőjük közötti kiváló személyes kapcsolat, a kölcsönös bizalom, az, hogy közös nyelvet beszéljenek, hogy jellemezze a viszonyukat az a bizonyos meghatározatlan, informális tulajdonság, amit idegen szóval "chemistrynek" szokás nevezni.
– Ebből a szempontból jelent valamiféle próbaidőt, hogy véglegesen az év végén veszi át a cég operatív vezetését?
– Nem erről van szó – már most rám került sok feladat ellátásának terhe, 2005 végén pedig a vezérigazgatói feladatokat is átveszem. Ezzel együtt fontosnak tartom, hogy ezt a váltást kommunikálni kell mind kifelé, mind a vállalaton belülre, és ennek részeként meghatároztunk bizonyos lépcsőfokokat, amelyeken át végigvisszük az átalakulást. A "forgatókönyv" megvalósulása mellett szól Takács Imre elszántsága is arra vonatkozóan, hogy a továbbiakban tulajdonosként, a piaci kapcsolatai kiaknázásával, a cégcsoport stratégiai testületében dolgozva járuljon hozzá a vállalkozás irányításához, illetve az is, hogy nem szimpla személycsere történik, hanem a korábbi vezetési szisztéma átalakítása: a néhány fős menedzsmentnek egy hétfős teammel való felváltása, amelyben többfelé oszlik a feladatok megoldása.
– Milyen előzmények után jutott el a Minorhoz?
– A Kandó Kálmán Főiskola elvégzése után kutatóintézetben dolgoztam, ami nagyon hasznos iskola volt az iskola után. Informatikusként végeztem, így szoftverfejlesztéssel, hálózatokkal, rendszerintegrációval foglalkoztam ebben az időszakban, és sikerült rendkívül erős szakmai hátteret szereznem. A rendszerváltás nyomán csökkent az intézet támogatása, ami mások mellett engem is váltásra késztetett. Úgy vélem, jó időpontban ért ez a pályamódosítás, a megszerzett tudás birtokában könnyen elhelyezkedhettem a multik akkor megjelenő világában. Első két munkahelyemen, a Unisysnél és az IBM-nél a szakmai tanácsadói feladatok ellátásától eljutottam a projektmenedzserségig, illetve a szolgáltatási üzletág vezetéséig, egyszóval megszerettem és megismertem az értékesítési munkát is. Ez vitt az Avayához, ahol az ügyvezetőségben is kipróbálhattam magam, majd innen kerültem a biometrikus (ujjlenyomat-azonosító) rendszerekkel foglalkozó, kevésbé üzleti, inkább k+f beállítottságú Guardware-hoz. Ez kitérő volt abban az értelemben, hogy ez a cég profilja miatt inkább külső forrásra szorult, semmint profitorientált lett volna, ugyanakkor jó iskola volt a nemzetközi üzletfejlesztési tapasztalatok megszerzése, illetve a befektetési intézmények működésének megismerése szempontjából.
– Meglehetősen pörgős lehetett az elmúlt 15 éve...
– Annyiban az volt, hogy nagyon rövid idő alatt, sok funkciót váltogatva kellett beletanulnom a cégvezetésbe, annyiban azonban nem, hogy lényegében azért a legtöbb időt ugyanannak a feladatnak az ellátásával: szolgáltatások értékesítésével töltöttem el. Ennek egyébként a Minorhoz kerülésében is szerepe lehetett, hiszen a sok kiválasztási szempont között bizonyára az egyik legfontosabb volt, hogy tudom mit jelent ez a feladatkör, nem itt kell ezt megtanulnom. Ez segített abban, hogy gyorsan megtaláljam a közös nyelvet az itteni vezetőkkel-tulajdonosokkal. A Minor célja, hogy nagyobb hozzáadott értéket tartalmazó termékeket, szolgáltatásokat értékesítsen, erősítse megoldásszállító pozícióját – ez is egy olyan program egyébként, amelynek megvalósítása "pörgőssé" teszi a következő éveimet.
– Eddig maximum öt évet töltött egy munkahelyen. A Minornál többet fog?
– Egészen biztosan. Az említett stratégia megvalósítása új kompetenciák, szolgáltatáscsomagok kialakításával, a munkatársak oktatásával stb. jár, akkor lehetünk ebben sikeresek, ha tartjuk a cégnél kialakult magas szakmai szintet. Mindehhez időre van szükség, nem szeretnék félmunkát végezni. Emellett feladataim közé tartozik a vállalat exportértékesítésének erősítése, a Minor saját termékek külföldi forgalmazásának bővítése. Erre meg is van minden lehetőség, ugyanakkor ez sem egy rövid távú feladat.
– Hogyan látja a Minort mondjuk egy évtizedes távlatban?
– Mostanra kialakult a magyarországi informatikai piac szerkezete. Ebben a multik mellett helyük van a jellemzően magyar tulajdonú középvállalatoknak, mert rugalmasabbak, mint a multik, jobban ismerik a helyi sajátosságokat, adott esetben olcsóbbak azoknál stb. Az az öt-hat magyar cég, amely jelentős projekttömegével, illetve ügyfélbázisával, masszív szakmai hátterével, jó hírnevével megerősödött a hazai it-piacon, meg fogja tartani a pozícióját. Aki jó valamiben, az fog üzleteket csinálni, mert a megrendelők tudni fogják, hogy érdemes hozzá fordulniuk. A Minor az ilyen vállalatok között lesz. Ez egyébként jó alapot adhat a későbbi regionális terjeszkedésre is.
– Hobbija az utazás. Jut erre ideje mostanában?
– Nem igazán. Valóban szeretek utazni, különösen Ázsiába, és a Guardware-nél sok lehetőségem is volt erre. Emellett nagyon szeretem a filmművészetet, oly annyira, hogy elfoglaltságaim mellett szakítok időt rá, hogy kövessem az eseményeit. Következő éveimet azonban nem a hobbijaim fogják kitölteni...
Komócsin Sándor – Napi Gazdaság
