Az Európai Parlament ma hatalmas többséggel – 648 szavazattal, 14 ellenszavazat és 18 tartózkodás mellett – elvetette a számítógéppel kapcsolatos találmányok szabadalmaztathatóságáról szóló, szoftverszabadalmi irányelvjavaslatként emlegetett direktívatervezetet. A javaslathoz 178 módosító indítványt nyújtottak be, nem véletlen, hogy a képviselők úgy ítélték meg: a változtatásokkal áttekinthetetlenné válna a szabályozás, ezért az egész tervezet kidobása mellett voksoltak. Az EU jogalkotási procedúrája szerint a parlamenti nem az irányelvjavaslat bukását jelenti, a Miniszterek Tanácsának sincs módja újra napirendre tűzni azt (lásd keretes írásunkat).
Előzmények
Nem egyszerű kiigazodni az EU jogalkotási rendszerében, nem véletlen, hogy a szaksajtó híradásaiból gyakran nem derült ki, milyen jelentőséggel bír az adott fejlemény, a két párt közül kinek kedvez, kedvez-e egyáltalán valamelyiknek az aktuális döntés. A számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmaztathatóságáról szóló irányelvjavaslat – melyet az Európai Bizottság 2002. február 20-án terjesztett elő – az ún. együttdöntési eljárás alá tartozik, melynek során az EB által benyújtott tervezetet az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa párhuzamosan tárgyalja meg. A procedúra akkor kezd bonyolódni, ha a két döntéshozó testület nem képvisel azonos álláspontot.
Ez történt a szoftverszabadalmi javaslat ügyében is. Az EP által megszavazott – a számítógépes programokat ebből a körből egyértelműen kizárni hivatott – módosító indítványokat ugyanis nem fogadta el a Tanács. Ilyenkor a Tanácsnak az eljárási rendnek megfelelően egy ún. közös álláspontot kell kidolgoznia, amely azonban – egyebek mellett az új tagországok felvételével gyakorlatilag újrakezdett vita miatt – csak jelentős késéssel, idén márciusban lett formálisan is elfogadva. Ez került néhány hete szakbizottsági véleményezésre az EP jogi bizottságához, mely elutasítva a jelentéstevő Michel Rocard szocialista képviselő módosításainak zömét gyakorlatilag változatlanul hagyta jóvá a szöveget. Az EP ma arról döntött, hogy – módosítások ide, módosítások oda – a tervezetet leveszi a napirendről, ami annak bukásával egyenértékű.
A számítógépes találmányokat eddig is lehetett Európában szabadalomként bejegyeztetni, mégpedig az 1973-ban Münchenben elfogadott Európai Szabadalmi Egyezmény kitételeinek megfelelően a Európai Szabadalmi Hivatalnál, vagy a nemzeti hivataloknál. Noha a müncheni egyezmény egyértelműen kizárja a számítógépes programok szabadalmaztathatóságát, mégis közel 30 000 olyan szabadalom került engedélyezésre, amely szoftveres eljárásokkal kapcsolatos. (Ezek többségének az esetében a program valamilyen ipari találmány működtetésére szolgál, a szoftvergyártóknak megítélt szabadalmak az összes 5 százalékát teszik ki.) Ezt az ellentmondást – és a nemzeti fiókhivatalok szabályrendszereinek diszharmóniáját – próbálta megszüntetni egy egységes európai szabályozás kialakításával az irányelvjavaslat, melynek kidolgozása 2001-ben kezdődött.
Győztek a kicsik
Ezzel egy időben az iparág a szoftverek szabadalmaztathatóságát támogató és ellenző táborokra oszlott. A pártolók többnyire it-nagyvállalatok voltak, melyek szerint a számítógépes innovációra fordított tetemes befektetések védelmét csak és kizárólag a szabadalmi oltalom garantálhatja, többek között a hatalmas szabadalmi portfólióval rendelkező amerikai riválisokkal szemben is. Egyes multik szerint a kisebb cégek is profitálhatnának ebből, bár számukra kedvezményeket kellene biztosítani a szabadalmi bejegyzés díjából.
A kkv-szektor cégeinek egy része azonban – részben éppen a jelentősen szerényebb anyagi vonzatok miatt – elegendőnek tartja a szerzői jogi oltalmat a számítógépes programok esetében. (Egy szabadalom bejegyzése az Európai Szabadalmi Hivatalnál 10 000 és 50 000 euró körüli összegbe kerül.) A nyílt forrású szoftverek hívei és a kisebb szoftverfejlesztő cégeket tömörítő szervezetek szintén a javaslat ellen kampányoltak. Szerintük a közös munkán, mások megoldásainak szabad felhasználásán alapuló programfejlesztési modell halálát jelentete volna a javaslat elfogadása, miközben a meglehetősen engedékeny amerikai szabadalmi rendszert honosította volna meg Európában, amely gyakorlatilag bármilyen ötlet védelmét lehetővé teszi.
A direktívajavaslat elutasítása egyértelműen e tábor győzelmét jelenti. A nagyvállalatok ugyanakkor azzal vigasztalódhatnak, hogy a korábbi rendszer szerint – az ESZH-nál és a nemzeti szabadalmi hivataloknál – továbbra is képesek lesznek megvédeni szellemi tulajdonukat. Noha hangsúlyozta, hogy nincs ínyére a nem harmonizált szabadalmi rendszer továbbélése, az Európai Bizottság jelezte: tiszteletben tartja a döntést, és nem fog újabb irányelvjavaslatot beterjeszteni az ügyben.
