Kína vezető távközlésieszköz-gyártója, a Huawei tavaly év végén százmillió dolláros megrendelést kapott a dán Telfort mobiloperátor harmadik generációs (3G) hálózatának kiépítésére. Az üzletet az ország piacán eddig egyeduralkodó, az ágazati világranglistát vezető Ericsson elől halászták el. Az idei év elején Thaiföldön verték meg ismét nagy riválisukat, illetve az egyesült államokbeli Motorolát, ahol egy 187 millió dollár értékű 3G-s rendszert építenek ki. Árajánlatuk 46 százalékkal maradt el a megrendelő szolgáltató előzetes várakozásától. A Huaweit nevezte meg alapszállítójának a brit COLT és 100 millió dollár értékű szerződést kötött az Ausztrál Opus széles sávú hálózatának kiépítésére. Emellett ott van a brit Vodafone, a világ legnagyobb mobiloperátora és a British Telecom potenciális szállítóinak listáján is. Néhány hete pedig a Synergon leányvállalata, a Fibex Kft. kötött 300 millió forintos keretszerződést Huawei-eszközök szállítására a Magyar Telekomnak.
Ha mindezek alapján valaki azt gondolta volna, hogy a Huawei csak az árversenyben erős, az a közelmúltban kaphatott hathatós cáfolatot feltételezésére: a Heavy Reading piackutató cég rangsorán, a hálózatieszköz-szállítók között nyolcadik lett a kínai vállalat, tíz helyet lépve előre 2003-hoz képest, míg a szolgáltatások és támogatás kategóriában a negyedik helyet szerezték meg, megelőzve sok régi, jó nevű céget – idézi a kutatási eredményeket a The Economist.
"Mindezek alapján a fejlett világ nagyvállalatai felköthetik a gatyájukat – állítja Jean-Charles Doineau, az Ovum tanácsadó szakértője. "A Huawei hírneve, miszerint ez egy alacsony költséggel dolgozó szállító, csak a jéghegy csúcsa. A vízszint alatt magas technikai felkészültség van, ami akkor is fontos, ha a kínaiaknak egyelőre nem erős oldaluk az innováció. A Huaweié a kínai piac 30 százaléka, egy európányi méretű terület, így ha valamit kifejleszt erre az óriási hazai felvevőpiacra, azt szinte ingyen tovább tudja gyártani a nemzetközi értékesítésre is."
A kínaiak versenyképességének nagyja még mindig az alacsony munkaerőköltségekből fakad. Mint Richard Lee, a vállalat szóvivője elmondja, vezető mérnökeiknek a fejlett világ hasonló beosztású munkavállalói bérének negyedét, a beosztott mérnököknek a nyolcadát fizetik. Kérdés ugyanakkor, hogy a nemzetközivé válással meddig marad fenn ez a különbség – teszi hozzá e tényhez Jason Chapman, a Gartner Group it-piackutató szakértője. Például a Telfort-üzletet támogató dániai leányvállalat dolgozóit az ottani béreknek megfelelően kell fizetniük. Ugyanakkor egyelőre a 24 ezer Huawei-alkalmazottból csak 3400 nem kínai, igaz, ez nem maradhat sokáig így, mert nem utaztathatja minden külföldi piacra mérnökei armadáját a cég – ahogy ezt eddig tette –, hanem leányvállalatokat kell alapítania az egyes régiók kiszolgálására. Ezzel viszont arra az útra lép, amelyen az Ericsson jó néhány éve jár.
A további nemzetközi siker feltétele az is, hogy átláthatóbbá tegyék a Huawei tulajdonosi szerkezetét és gazdálkodását. Erről jelenleg annyit lehet tudni, hogy a magánkézben levő vállalat "meleg, baráti kapcsolatokat" ápol a kínai kormánnyal. A bizalom erősítése céljából a kínaiak az idén Európában elemzői konferenciát rendeztek. A legnagyobb ellenfelek sajátos módon veszik fel a Huawei által eléjük dobott kesztyűt: partneri megállapodásokat kötnek kínai vállalatokkal, illetve kutatási-fejlesztési részlegeket telepítenek a világ legnépesebb országába. Ezzel részben csökkentik költségeiket, részben piacot szereznek Kínában.
Bill Owens, a Nortel első embere "minőségi versenytársnak" tartja cége kínai kihívóit. Hogy kifogja a szelet vitorlájukból, a kanadai nagyvállalat az óriási ázsiai országba telepítette – outsourcing formájában – teljes gyártását és jelenleg éppen azon dolgozik, hogy közös vállalkozást hozzon létre a China Putian céggel 3G-s eszközök fejlesztésére.
