Az ENSZ-nek az információs társadalom témakörében tartott 2003-as genfi csúcstalálkozóján még a Nokia és a Hewlett-Packard hirdetései „díszítették” a helyiségeket, ám 2005 novemberében, a találkozó második, tuniszi fordulóján már a kínai Huawei, illetve ZTE távközlésieszköz-gyártók tapétázták ki a falakat reklámjaikkal. A tanácskozás résztvevőinek emellett meg kellett ismerkedniük egy új pc-márkával is, ugyanis az eseményen a sokat mondó Great Wall (Nagy Fal) típusú gépeket használhatták. A kínai infokommunikációs ipar előretörésének e jeleit nemrégiben számokkal is alátámasztotta a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD). Ezek szerint Kína már 2004-ben átvette a vezető helyet az Egyesült Államoktól a világ informatikaieszköz-exportőreinek ranglistáján. Akkor az ázsiai ország 180 milliárd dollár értékű komputert, mobiltelefont és egyéb digitális eszközt juttatott el a világpiacra, míg az USA nemzetközi forgalmának értéke e termékkörben 149 milliárd dollár volt. Egy évvel korábban, 2003-ban a kínai kivitel már lehagyta az Európai Unió és Japán együttes exportját – idézi a jelentést a The Economist.

Közismert tény, hogy Kína alacsony munkaerőköltségeinek köszönhetően gyorsan növeli technológiai iparát; ami meglepő, az az, hogy a kivitel tekintetében milyen hamar utolérte és lehagyta riválisait. 1996-ban 36 milliárd dollár volt a kínai technológiaitermék-forgalom – azaz az export és az import együttvéve –, amely évi 32 százalékos ütemben bővülve 2004-re 329 milliárdra nőtt. Eközben a világ minden jelentős informatikai és telekommunikációs vállalkozása megtelepedett az ázsiai országban, és részévé tette termelési-értékesítési folyamatának ottani érdekeltségeit.

Ma már Kína a legnagyobb it-exportőr az Egyesült Államok piacain is – ezt a megtisztelő helyet szintén 2004-ben vette át Japántól. Egymaga adja az USA it-importjának 27 százalékát – 2000-ben még csak tíz százalékon állt –, amelynek nyomán 2004-ben 34 milliárd dolláros többletet ért el e téren a kétoldalú kereskedelemben.

Manapság a kínai üzemek az alacsony szakképzettségű feladatokat látják el a nemzetközi munkamegosztásban: részegységeket importálnak, amelyekből összeszerelik az exportra kerülő berendezéseket. Sokat sejtető tény, hogy Japán ugyanígy kezdte a második világháború után, mielőtt elmozdult volna az alacsony költségű munkától a magas szakképzettséget igénylő felé, és termékfejlesztésében építeni kezdett volna olyan technológiákra, amelyeket az Egyesült Államokban találtak ki. Kína megteheti ugyanezt: a következő fejlődési szakaszban elkezdhet jó minőségű saját fejlesztésű termékeket kínálni. Ez ugyan ma még inkább csak teória, de látva a változás sebességét, kérdés, meddig marad az.