Nagy-Britanniában jelenleg több „kényes eljárás” is zajlik az informatikai örökség kapcsán: például évek óta húzódik, s az elmúlt hetekben kisebb vihart kavart a legendássá vált Bletchley Park sorsáról való döntés, s ez messze nem technikatörténeti kérdés, mivel a szigetország második világháborús szerepét illetően, vagyis a nemzeti identitás egyik fontos kérdését tekintve messze nem mindegy, hogy a hajdani, háborús viszonyok között létrehozott és működtetett kódtörő tudományos intézmény maradéka milyen társadalmi megbecsülésnek örvend – a legutóbbi információk szerint a korábbi felújítási és karbantartási tervek kútba estek. Ugyancsak nagy érdeklődést váltott ki az, hogy egy civil csoport Alan Turing, a zseniális, ám politikai és erkölcsi okokból félretolt informatikus megkapja-e végre állami szinten is azt az elismerést, melyet hívei szerint megérdemel.
A fenti események tükrében érdemes figyelni arra döntésre, mely szerint Nagy-Britannia legrégibb számítógépe, a Harwell végül is épp a Bletchley Parkban lévő Nemzeti Számítástechnikai Múzeumba kerülne, ahol a múlt század közepén épített gépet restaurálnák, s újra működőképes állapotba hoznák.
A még a tranzisztorok kora előtt megépített, 2,4 x 5 méteres területet elfoglaló Harwell létrehozásakor, 1949-ben a legkorszerűbb számítógép volt. Az első programot a megbízó, a nemzeti atomenergia-kutató ügynökség 1951-ben futtatta le rajta, s számítási kapacitását egészen 1973-ig kihasználták.
Az üzemen kívül helyezett gépet, melyet – elvileg legalábbis – az atomenergia polgári hasznosítása körül zajló kutatásokra használtak, most körülbelül egyéves munkával állítanák helyre. Dick Barnes, az akkori projekt egyik résztvevője a BBC-nek azonban elmondta, hogy bár a hivatalos cél a polgári felhasználás volt, mindenki tudta, hogy a kutatóintézet szoros kapcsolatokat ápol a hadsereg nukleáris fegyvereket fejlesztő csapatával. Az akkori viszonyok között a három ember által megépített Harwell hat-tíz ember munkáját volt képes elvégezni, s Barnes és a többiek fejében meg sem fordult, hogy valami úttörő jellegű tevékenységet folytatnának, ugyanis ismerték a „Manchester Baby” és a cambridge-i EDSAC gépek fejlesztését, s hozzájuk képest igen szegényesnek érezték a Harwell teljesítményét, pedig ez a papírszalagos inputtal rendelkező számítógép igen modernnek számított, mivel egyetlen memóriát használt az adattárolásra és a programok számára – vagyis a RAM elődje működött benne.
Az aktív kutatásból kivont, csöves Harwell végleges kikapcsolásáig oktatási célokat szolgált.
