Eric Schmidt
Nem kevés szarkazmussal fogadta a szaksajtó Eric Schmidtnek, a Google vezérigazgatójának a múlt hét végén, a Wall Street Journal-nak adott, a Google és az internet jövőjét taglaló interjújában elejtett szavait, melyben azt javasolja, hogy a fiataloknak meg kell adni azt a lehetőséget, hogy ha elérték a felnőttkort, akkor megváltoztathassák nevüket, és így kerüljék el, hogy a korábban az interneten elkövetett cselekedeteik kárt okozzanak nekik.
„Nem hiszem, hogy a társadalom képes megérteni azt, hogy mi történik akkor, amikor minden elérhető, tudható és rögzíthető bármikor” – indokolta véleményét a cégvezető, s utalt arra, hogy az „ifjúkori bohóságok” (a gyerek-, illetve kamaszkorban közzétett információk, képek, bejegyzések stb.) a felnőtté váló emberek számára később roppant kínos helyzeteteket teremthetnek. Ezek után egy – megítélés kérdése, de akár végtelenül őszintének tekinthető – kijelentés következett Schmidttől, s tőle, aki néha igen nyersen és igen egyenesen fogalmaz, míg máskor a netezőket gondos apaként gyerekekként kezelő ideológusként lép fel, ez nem is meglepő: véleménye szerint a Google mint kereső a jövőben olyan sokat fog tudni felhasználóiról, hogy akár az életvezetés és a karrier megtervezésében is segíteni tudja majd az embereket. Mint elmondta, a felhasználói profilok, valamint a személyekhez kapcsolódó, az okostelefonok által biztosított adatáramlás segítségével tájékozódhatnak az emberek adott (fizikai és nem fizikai) helyzetéről, és így hasznos tanácsokkal láthatják el őket: „Úgy vélem, a legtöbb ember nem azt szeretné, hogy a Google kérdésekre adjon válaszokat. Ők azt szeretnék, ha a Google megmondaná, hogy épp mit tehetnek”. Példaként azt hozta fel, hogy ha a netes tevékenysége alapján jól ismert felhasználó elmegy vásárolni, akkor a Google mondja meg neki, hol kapja meg azt, amit szeretne, ha elmegy egy üzlet előtt, kapjon személyre szabott ajánlatokat.
Az egyik végtelenül cinikusan megfogalmazott mondat („…tudjuk, hogy nagyjából ki vagy, hogy mi érdekel, hogy kik a barátaid…”), valamint az abból következő névváloztatási javaslat döbbenetes eltökéltségről, egy saját társadalmi vízióról árulkodik, ahol a demokratikus társadalmak eddig kínkeservvel kiizzadt adatvédelmi elvei a semmibe hullanak alá. E törekvésben nyilvánvalóan egymásra találnak majd a Facebookkal, hogy paradigmaváltást idézzenek elő – saját, nem is titkolt hasznuk érdekében.
A történet talán nem lesz ilyen egyszerű, mivel a Facebook (mely cég talán épp ma jelenti be geolokációs szolgáltatásának elindítását – „nem csak azt tudjuk majd, hogy ki, de azt is, hogy hol vagy”) döbbenetes mértékű ellenkampányt kénytelen elszenvedni – eddig nem sok eredménnyel. De a Google is kockázatosat lépett, mivel az amerikai távközlési hatóságnak benyújtott, a Verizonnal együtt kidolgozott javaslatterve a net szabályozásáról, a hálózatsemlegességről mind a civil, mind a politikai közösségeknél kiverte a biztosítékot. (E főbb elveiben elfogadható tervezetet három ponton támadják: egyrészt egy hatalmas szolgáltató és egy hatalmas magáncég állapodott meg, mely eljárás alapelveiben sérti a hálózatsemlegességet, másrészt igyekeznek kivonni a mobilnetet egy esetleg bevezetendő szabályozásból, harmadrészt meglebegtetik a nagy cégek és a nagy szolgáltatók üzletszerű gazdasági együttműködésének lehetőségét).
Eric Schmidt talán elefánt a porcelánboltban (ha még van egyáltalán bolt), de legalább nem csöndben töri össze a csészéket, hanem még trombitál is hozzá.
