Az elmúlt hónapokban lapunk is többször foglalkozott a „Microsoft-üggyel”, amit pontosabb lenne „közbeszerzési ügynek” hívni, mivel az eljárás amiatt indult, hogy vajon megfelel-e a törvényi előírásoknak az a 25 milliárd forintos ajánlati felhívás, amelyet „Microsoft-, vagy azzal egyenértékű” szoftverek forgalmazói számára írtak ki.
Az ügy egyik főszereplője a Gazdasági Versenyhivatal (GVH), ahol úgy döntöttek, hogy az eljárás következő, hétfői fordulója előtt nyilvánosan is kifejtik álláspontjukat. A ma kiadott közlemény ismerteti az eddigi történéseket, s részletesen bemutatja a hivatal tevékenységét az ügyben.
A GVH közleménye kifejti, hogy a Központi Szolgáltató Főigazgatóság (KSZF) 2008. január 4-én írt ki nyílt közbeszerzési eljárást a közigazgatási és oktatási intézmények által korábban beszerzett szoftverlicencek bővítése, kiegészítése, meghosszabbítása, verziókövetése, cseréje, valamint új szoftverlicencek beszerzése céljából. A négy évre szóló keretmegállapodás értéke 25 milliárd forint volt. Az ajánlati felhívás tárgymeghatározásának eredményeként az eljárásban csak a „Microsoft-”, vagy „azzal egyenértékű” szoftverek forgalmazói vehetnek részt.
A beszerzés tárgyának versenyt korlátozó meghatározása miatt („Microsoft-”, vagy „azzal egyenértékű” szoftverek) a Gazdasági Versenyhivatalnak a Közbeszerzések Tanácsába delegált tagja, Morvayné Vígh Katalin 2008. január 28-án a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz (KDB) fordult az eljárás felfüggesztését kérve. A tanácstag álláspontja szerint az ajánlatkérő az előírással korlátozza a szoftverpiacon lévő vállalkozások közötti versenyt, ráadásul a Microsoft amúgy is vezető szerepet tölt be a szoftverpiacon, amit erősíteni hiba lenne.
A jogorvoslati eljárást lefolytatását a KDB 2008. február 21-én elutasította, mivel szerintük a KSZF csak a közbeszerzési eljárás tárgyának egyértelmű megjelölése miatt nevezte meg cégszerűen a terméket, így jogsértés nem történt: az állami intézmények ugyanis jellemzően Microsoft-szoftvereket használnak, így ezekhez illeszkedő szoftverekre van szükség a továbbiakban is.
A GVH ezek után 2008. március 10-én a Fővárosi Bíróságnál a határozat felülvizsgálatát kérte. Keresetében a hivatal delegáltja azt kéri a bíróságtól, hogy semmisítse meg a KDB határozatát, és kötelezze új eljárásra a testületet.
A Fővárosi Bíróság az eredetileg Steve Ballmer, a Microsoft elnök-vezérigazgatója magyarországi látogatásának idejére kiírt tárgyalást elnapolta. Július 7-én végül megtartották az első tárgyalást, de ez hamar abba is maradt, miután a bírónő hiába várt választ arra a kérdésre, hogy mit értett a kiíró „új szoftver beszerzésén”, ezért a következő tárgyalást a jövő hétre, szeptember 1-jére tűzték ki.
Az előzmények ismertetése után (lásd a keretes írást) a GVH leszögezi, hogy álláspontja szerint a kiírás jelenlegi formájában sérti a versenysemlegességet, mert az a Microsoft termékeit részesíti előnyben, és olyan igényeket is e cég érdekeltségi körébe tartozó vállalkozásokkal elégítene ki, amelyekre más piaci szereplők termékei is alkalmasak lennének. A beszerzés tárgyaként ugyanis a „Microsoft” gyártói megnevezés szerepelt az ajánlati felhívásban csakúgy, mint a műszaki leírás részleteiben. Ezt a sérelmet nem semlegesíti a törvényben előírt és a kiíró által használt „vagy ezzel egyenértékű” kifejezés.
A közbeszerzésekről szóló törvény főszabálya szerint nem szabad konkrét márkára hivatkozni a beszerzés tárgyának meghatározása során. Ha a KSZF-nek feltétlenül igazodnia kell ahhoz, hogy az intézményekben már meglevő számítógépek túlnyomó többségén „Microsoft-szoftverekkel” dolgoznak, és nem mindenhol lehet egyik napról a másikra akadálytalanul átállni más rendszerre, akkor a GVH szerint el kellene gondolkodnia a beszerzés módszerének differenciált megválasztásán. Megtehetné, hogy előzetesen felméri a „Microsoft-szoftverekhez” ragaszkodó intézmények igényeit, majd ezen termékkörre tárgyalásos eljárást folytat le.
Bizonyos részpiacokon – átmenetileg – fel lehet vállalni, hogy verseny esetleg csak márkán belül van. A hivatal álláspontja szerint ez a hozzáállás még mindig tisztességesebb, mint elvileg (és látszólag) versenyt hirdetni, de a gyakorlatban megakadályozni.
A műszaki leírásról szóló rendelkezésben fellelhető ugyan a kivételi szabály is, ám ezt arra találták ki, ha egy áruféleség a gyártó nevével teljesen összeforrt, attól el nem válaszható, közérthetően és egyértelműen csak így azonosítható. Ilyen áru volt például kezdetben a zsilettpenge, vagy a xerox-másológép, amíg nem akadt versenytársuk. És ilyen tárgy manapság a „Rubik-kocka”.
A GVH szerint a „szoftverlicenc” beszerzési tárgyként ma már megáll a saját lábán, nem szorul rá, hogy azonosítás céljából összekössük bármilyen márkanévvel, sem a Microsofttal, sem pedig a Linuxszal. Ma már minden számítógép-felhasználó tudja, hogy a szoftver a számítógép működéséhez szükséges programok gyűjtőneve.
A GVH szerint tényként kell kezelni, hogy a szoftverpiac is differenciálódott, gazdagodott az elmúlt 10–15 évben, és igenis ezek a gyártmányok bizonyos körülmények esetén egymás versenytársai lehetnek, így ennek megfelelően kell bánni velük.
