Commander-karrier

Aki szeretné, az könyvnyi hosszúságban olvashatja el a program „életrajzát”, ha nem bántja a szemét a monitor, de aki ennyi időt nem szánna rá az angol nyelvű anyagokra, annak elmeséljük mi, zanzásítva.

A kis Commander 1986-ban a család második gyermekeként követte bátyját, az igen sikeres, szépen növekvő és erősödő Utilitiest. Négy évvel fiatalabb lévén már egy tehetős családba született, melynek anyagi alapjait az elsőszülött biztosította, ennek ellenére összetűzések nélkül, békességben érték el a windowsos kort mindketten (a báty egy évvel előbb, 1995-ben).

A kis Commandert John Socha nevelgette, aki kezdetben 8086 Assembler, majd C fejlesztőeszközöket használt. Mai szemmel lehet, hogy félre is olvassuk, olyan kis helyet foglalt a program 1.0-s kiadása: tömörítve 39 727, kicsomagolva 65 840 byte-ot foglalt el (.ZIP illetve .EXE formátumban). Ez a ma már kerekítési hibaként elkönyvelhető méret is számított, hiszen a DOS az Intel 80 x 86 CPU-k valós módját használta, így a közvetlenül címezhető memória mérete fixen 640 kB volt. A gyakorlatban ekkora fájlméret megfelelő memóriabeállítások mellett lehetővé tette volna, hogy ne kelljen kilépni a Commanderből a szövegszerkesztő vagy a táblázatkezelő elindításához, de sok más programnak szüksége volt szinte a teljes elérhető szabad memóriára. Ezért a Norton az NCSMALL.EXE swapper használatával fokozta a hatást: csak a saját visszatöltéséhez szükséges 11,5 kB-os mini modult hagyta a memóriában, mielőtt bármit elindított volna. DOS-ról lévén szó, egyszerre egy alkalmazást futtathattunk ugyan, de az azok közötti váltást kis memóriaigényével és gyorsaságával megkönnyítette a Norton Commander.

[+]
Norton Commander 4.0, DOSBoxban futtatva

Menüsort és ki-betömörítő utility-ket még nem, de a jellegzetes két kék panelt már tartalmazta, és az azóta közhasználatba csontosodott gyorsgombokhoz kapcsolt alapfunkciók (F5 – másolás, F6 – mozgatás, stb.) sem hiányoztak belőle. Két szöveges .INI állomány segítségével beállítható volt, hogy kiterjesztéstől függően mivel nyissa meg a kiválasztott fájlt a program, és saját gyorsgombokat is meg lehetett adni külső programok indításához. Persze nem voltunk a gombokra utalva: kezelte az egeret, és most is kezeli, a Windows DOS ablakában is (sajnos 64 bites operációs rendszerek alatt már egyáltalán nem működik a program, csak virtuális gépben).

[+]
Norton Commander 5.5, az utolsó DOS-os változat

Az NC 2.0 (1988-ban) megjelenésében nem sokat változott, a felső sorban kiegészült egy menüvel, melynek ismerős pontjai (Left, Files, Command, Options, Right) minden későbbi verzióban is megtalálhatóak voltak. Megjelentek az Alt+F1 és Alt+F2 billentyűkombinációk a gyors bal és jobb meghajtó váltáshoz – akkoriban a legtöbben az A: (1,2 MB-os, 5,25 hüvelykes floppy) és a C: (pár tíz MB-os merevlemez) közül választhattak. A DBase és Lotus 123 népszerűsége miatt ezekhez a formátumokhoz nézőkét telepített fel a program.

Sok apró fejlesztés (pl. beépített editorral szerkeszthető .INI állományok) mellett a Norton Change Directory egyes funkciói is helyet kaptak a Commanderben, azaz strukturált nézetben is szemlélhettük a mappákat (amiket akkor még alkönyvtárként emlegettünk), és a gyorsítótárazásnak köszönhetően hamar rátalálhattunk a keresett könyvtárakra. Összehasonlíthattunk könyvtárakat, és lehetett keresni is a merevlemezen, illetve floppyn. A további verziók számos extrát hoztak még, de a legfontosabbak már ekkor rendelkezésre álltak. A Windows 95 megjelenésével azután a hosszú állományneveket is kezelte a Norton esedékes verziója, és megjelent windowsos kiadása is.

[+]
Norton Commander for Windows 2.0

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!