Egyeztetés és megegyezés

it.news: Ám hiába létezik akár külső, akár belső szabályozás, mégis előfordulhat, hogy a munkavállalók nem tartják be a szabályokat, vagy épp az ipari kémkedés alapos gyanúja merül fel. Ekkor a vezetőnek meg kell néznie a levelezést, viszont bizonyos levelek tartalmához, mivel nem tudja, mit is talál majd a postafiókban, jogtalanul jut hozzá. Nem lenne megfelelő megoldás ilyen esetekben egy harmadik, titoktartásra kötelezett fél bevonása az ellenőrzésbe? A nemrégiben lezajlott németországi pedofil-botrány ügyében is úgy zajlott a vizsgálat, hogy a bankok közvetlenül nem engedték be a rendőrséget az ügyfelek adatait tartalmazó adatbázisba, hanem csak azok adatait adták ki, akik egy bizonyos, pedofilokra szakosodott weboldal által megadott számlaszámra utaltak át pénzt.

M. L.: De, ilyeneken lehet gondolkodni. Egy bizalmi harmadik fél bevonása is egyfajta megoldás lehet. A német példa egyébként felvet egy másik fontos kérdést, hiszen a vállalati gépek segítségével, a vállalati e-mail cím felhasználásával bűncselekményeket is el lehet követni. Az ez ellen való védekezés természetes érdeke a jó hírére valamit is adó cégnek, tehát ha erről az oldalról szemléljük a dolgot, akkor ez egy újabb indok bizonyos típusú ellenőrző rendszer működtetésére. Arról most nem is szólva, hogy az illegális oldalak látogatása magát a munkahelyi számítógépes rendszert is veszélyeztetheti, hiszen olyan programokat tölthet le a dolgozó, amelyek súlyos károkat okozhatnak. A rendszergazdák felkészültségén és óvatosságán kívül itt léteznek olyan privacy-barát megoldások is, amikor valamilyen módon akadályozzák a letöltéseket. Ez lehet teljes tiltás, esetleg csak szöveges dokumentumokat lehet letölteni, de megadhatják azt a néhány fontos webcímet, amelyek használata szükséges a munkához, ám máshová nem navigálhat el a felhasználó. Mielőtt bárki is felháborodna, megjegyezném, hogy azért alapvetően mégis csak azért vagyunk a munkahelyünkön, hogy dolgozzunk, ezért egy efféle belső szabályozás teljesen jogszerű. Egy ilyen korlátozás ugyanakkor a munkavállalót is védi, hiszen senki nem juthat olyan adatok birtokába – például az internetes böngészési szokásait elemezve – amely alkalmas lenne egy profil megalkotására, melyet aztán jogellenesen különféle célokra fel lehet használni.

it.news: Ebben a duálisnak tekintett (munkaadó-munkavállaló) rendszerben azonban a rendszergazda mégiscsak kitüntetett pozícióban van adatvédelmi szempontból.

M. L.: Hát igen, egy ideális rendszerben a rendszergazda sem férhetne hozzá akármilyen információhoz, de ilyen nem létezik. Olyan különleges státuszban vannak ők, mint a régi idők telefonközpontosai, akik minden hívásba belehallgathattak – s nem szép dolog ugyan, de köztudott volt, hogy a telefonközpontosok gyakran a cégtulajdonosok spiclijei voltak. A rendszergazdák ma ugyanilyen különösen hangsúlyos bizalmi helyzetben vannak.

it.news: Talán nem lenne haszontalan egy olyan helyzet kialakítása, amelyben a titoktartásra kötelezett rendszergazdát nem lehetne kényszeríteni adatok jogsértő kiszolgáltatására, a vállalat érdekeit veszélyeztető információkat viszont ki kellene adnia, s egy ilyen felállásban bizonyos szempontból ő lenne az a bizalmi harmadik. De folytatva az elektronizált ügyvitel által kitermelt új adatvédelmi problémák tárgyalását, úgy tudom, Ön az iratkészítés, hivatali levelezés módjainak megváltozását is kritikus pontnak látja.

M. L.: Igen, így van, s erre kevesen figyelnek fel. Az elektronikus korban már nem működik a hivatali és a magánirat olyan egyértelmű és kemény szétválasztása, mint akárcsak a múlt században. Ennek a technológiaiak mellett természetesen társadalmi okai is vannak. Ma már nem érvényesülnek szigorúan valamilyen hivatali levelezési etikett szabályai, amelyek önmagukban is szinte tökéletesen kizárták a magántartalmak megjelenését a hivatalos szövegekben.

Majtényi László: Az információs szabadságok – Adatvédelem és a közérdekű adatok nyilvánossága

Majtényi László nemrég megjelent könyve a személyes adatok védelmének és az információszabadságnak kultúrtörténeti, elméleti és gyakorlati problémáit egyaránt tárgyalja. A monografikus feldolgozás az információs privacy és az állam átláthatóságának nemzetközi és a hazai szakirodalmát és jogi szabályozásának történetét értékelve segíti az elméleti és gyakorló jogász tájékozódását, de hasznos olvasmány mindenkinek, aki a érdeklődik a téma iránt.

Mára a levelezési szokások igen csak megváltoztak. Roppant gyakori az az eset – s ezt a fajta közvetlenséget bizonyos cégfilozófiák bátorítják is –, hogy az első levél ugyan még hivatalos jellegű, ám utána már úgy kezdődik a levél, hogy: Kedves Józsi! Remélem jól telt a szabadságod, ti is jártatok abban az isteni prágai kocsmában?… stb. S ha mindezt befejezte a levél írója, akkor rátér a szerződéstervezetre. Egy ilyen szöveg esetében gyakorlatilag lehetetlen a magáncélú vagy a hivatali célú minősítést kiosztani. Személy szerint én cégvezetőként nem engedném meg a „józsizást”, s egy esetleges ellenőrzés kínos szituációinak megelőzése érdekében megtiltanám a hivatalitól eltérő hangnem és tematika használatát. Ám a működő üzleti világban ez nem így van, s ebből fakadóan jönnek a gondok…

Összességében ezeknek a súlyos és bonyolult adatvédelmi problémáknak, ha nem is a teljes körű megoldásában, de legalábbis részbeni megelőzésében igen sokat segítene egy előzetes egyeztetés, a feltételek munkafelvétel előtti tisztázása, egy olyan belső szabályzat kialakítása, mely a gyakorlati élet tapasztalatait összehangolja az adatvédelmi előírásokkal. Nagy szerepe lehetne ebben – ahogyan erre több nyugati országban van is példa, nálunk nem nagyon –, ha a munkahelyi tanácsok, szakszervezetek és egyéb érdekvédelmi társulások egyeztetnének erről a munkavállalókkal, hogy mindkét fél számára kedvező megoldások születhessenek.

Az interjút készítette: Dajkó Pál