Datability
A hitelesség kedvéért essünk át egy félig-meddig kötelező vallomáson: utoljára pont egy évtizede, 2004 tavaszán voltam a CeBIT-en. Akkoriban kétségtelenül a hannoveri kiállítás volt a konzumer IT-ipar egyik legjelentősebb éves eseménye, termékpremierekkel, az iparág következő éveit meghatározó bejelentésekkel. Egymás hegyén-hátán voltak az alaplap-, VGA- és egyéb komponensgyártók, az ember pedig sajtóigazolvánnyal nem is mert bemenni néhány csarnokba, ahol az akkoriban menő villogó, világító és egyéb kiegészítőket próbálták rátukmálni a távol-keleti gyártók mindenkire, aki mozgott. A nagy standokat az Intel, AMD, Abit, MSI, Gigabyte, Logitech és hasonló cégek állították, a vállalati informatika pedig általában a félreeső csarnokokban kapott helyet, ahova csak azok jutottak el, akik erre vevők voltak.
Azóta nagyot változott a világ, és vele együtt a CeBIT is.
A de facto PC-hardvermustra szerepét átvette a Computex, a kijelzőket és szórakoztatóelektronikai eszközöket a berlini IFA nyúlta le, a telekommunikáció a barcelonai MWC-re költözött, a Las Vegas-i CES pedig egyfajta IFA-MWC keverék lett, némi játékipari jelenléttel megspékelve. A CeBIT pedig szépen csendben elsorvadni látszott, néha még olyan pletykák is felröppentek, hogy a hannoveri CeBIT-et vagy lelövik, vagy radikális átalakítás után sokkal kisebb méretben üzemeltetik tovább. Milyen lett tehát az idei kiállítás?
Röviden: B2B. Kicsit hosszabban: az öltönyösök egy négyzetméterre eső száma nagyjából 78 lehetett, ennyi üzletembert, elemzőt, döntéshozót, igazgatót, alelnököt általában csak egy nagyobbacska üzleti konferencián lehet együtt látni. Hátizsákos-kamerás hétköznapi látogatókba csak elvétve lehetett belebotlani, ami egyrészt a kiállítók és a programok, másrészt a jegyárak miatt sem volt nagy meglepetés.
A mostani CeBIT jelszava a datability, ami nagyjából a big data és a felelősségteljes adatkezelés kombinációját takarja. A kiállítás többi hívószava mind ehhez kapcsolódik: cloud, big data, adatbiztonság és adatvédelem, outsourcing, CRM, ERP, dokumentumkezelés, logelemzés, üzleti intelligencia. Az elmúlt néhány évhez képest mostanra talán annyit változott a helyzet, hogy az előbb említett fogalmak túlléptek a sima buzzword-státuszon, és tényleg ”megérkeztek”, a fogadói oldalon is valódi érdeklődés, kereslet mutatkozik irántuk, a kkv szektortól a nagyvállalati szintig. No és persze megjelent az Internet of Things, amikor minden mindennel össze van kötve, és hatalmas, konszolidált adatbázisokba áramlik a hatalmas mennyiségű információ, amiből aztán valamilyen big data megoldással próbálnak használható információt kihalászni.
A vasárnap esti megnyitón a brit miniszterelnök, David Cameron volt az egyetlen, aki beszédét nem az adatvédelem témakörére, hanem a fejlesztések, Németország és Anglia együttműködésének fontosságára építette. Nem is baj, hiszen mindenki másnál ez került a középpontba. Angela Merkel német kancellár kiemelte, hogy ennek az új, digitális világnak a törvényi kereteit, jogi alapjait is meg kell teremteni, és ennek a folyamatnak még nagyon az elején járunk, az egyes államok önálló próbálkozásai pedig összességében nem lesznek elegendőek.
Angela Merkel és David Cameron a CeBIT 2014-en
Dieter Kempf, a Német Információtechnológiai, Telekommunikációs és Új Média Szövetség elnöke azt mondta, érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy az adatgyűjtés mennyiségi korlátozása vajon hatékonyan alkalmazható-e a digitális világban. Szerinte jobb megoldás lenne, ha nem az adatgyűjtést próbálnák korlátozni, hanem a felhalmozott adatok védelmét a lehető legmagasabb szintre emelni, és nagyon szigorú szabályokhoz kötni. Stephen Weil, a hannoveri központú Alsó-Szászország miniszterelnöke beszédében kicsit az Egyesült Államoknak is odabökött: „Az Amerikával folytatott kereskedelmi tárgyalások során az európai [adatvédelmi] standardoknak kell mérvadónak lenniük.” Még Dr. Martin Winterkorn, a Volkswagen vezérigazgatója is az egyre inkább számítógépesített, érzékelőkkel, kamerákkal, GPS-szel felszerelt autók adatvédelmi veszélyeire hívta fel a figyelmet, és közös, a különböző gyártókon átívelő szabványok létrehozását sürgette. (Bár ki tudja, a mostani helyzet alapján lehet, hogy a Charlie Miller-féléknek könnyebb dolga lenne az autók meghekkelésével, hiszen most legalább még az egyes gyártó- és modellspecifikus, nem vagy igen gyéren dokumentált rendszerek kihívásával is meg kell küzdeniük). A Volkswagen egyébként az ünnepség végén egy James 2025 kódnevű prototípust is bemutatott, egy olyan jövőbeli autó koncepcióját, ami okos (tehát mindenféle érzékelőkkel és jeladókkal felszerelt) utakon robotpilótával, emberi beavatkozás nélkül közlekedne.
Robotpilóta az autóban
Szigorúan B2B
Mivel csak szűk másfél napom volt a kiállítás megtekintésére (és a CeBIT annyira azért nem ment össze, a több tíz kilométernyi gyaloglás garantált), az előzetesen leegyeztetett találkozók mellett nem maradt túl sok időm a nézelődésre. Mivel azonban nagy bejelentések, termékpremierek idén sem jellemezték a CeBITet, inkább próbáltam ”lenyomatot” venni a rendezvényről, képet kapni az erőviszonyokról (ami alapvetően abban nyilvánult meg, hogy ki hány ezer négyzetméteren építette fel a saját kis világát), az egyes cégek prioritásként kezelt tevékenységeiről, a főbb irányvonalakról.
Már az elején, a kettes csarnokba lépve megbizonyosodtam arról, hogy a CeBIT végérvényesen, de legalábbis a következő évekre bizonyosan profilt váltott. A többség előtt szórakoztatóelektronikai, és háztartási berendezések gyártójaként ismert Samsung standján nagyon kis szerepet kaptak a telefonok, tabletek, notebookok, tévék, ellentétben az orvosi műszerekkel, kormányzati és városirányítási rendszerekkel, a Knox mobilbiztonsági megoldással. Mi sem jellemezhetné jobban a helyzetet, mint a kizárólag üvegbúra alatt megtekinthető, a barcelonai MWC-n bemutatott Galaxy S5, amit még én is (illetve a többi sajtós) csak hosszas könyörgés után kaptam meg egy rövidke próba erejéig. Egyvalamiből nem engedett a dél-koreai gyártó, a hostesslányok számából, a fehér egyenruhás hölgyekből ugyanis legalább 70-80 sündörgött a Samsung standján. (Megjegyzés: ha a magyar elektronikai áruházak eladói feleannyi információval tudnának szolgálni, mint ezek a lányok, egy hatalmas minőségi ugrásnak lehetnénk szemtanúi a vevőkiszolgálás terén.)
Samsung-lányok minden mennyiségben
Ugyanebben a csarnokban az IBM egy hatalmas standdal szerepelt (az SAP-é 4000 négyzetméteren terült el, az IBM ránézésre legalább ekkora helyre építkezett), és szembeötlő, bár a közelmúlt történései alapján teljesen érthető volt a hardverek csekély aránya – a hardvergyártói tevékenységet leginkább néhány Power-alapú szerver képviselte. A felhőszolgáltatások, a Watson, üzleti analitika, vállalati mobilmegoldások, az adatközpont-szolgáltatások körül ellenben nagy volt a nyüzsgés, a demóállomások folyamatosan tele voltak, a Watson demóra jó 20 percet kellett várnom, pedig kora délelőtt keveredtem oda. A standkép egyértelműen az új, szoftverekre, szolgáltatásokra és felhőre fókuszáló IBM-képet tükrözte.
Építsen okos(abb) vállalatot!
A Microsoft nagyjából három talpalatnyi helyre sűrítette a telefonokat, tableteket, Windows 8-as hibrideket, de ezek mellé nagyon profi embereket állított, akik a körmönfont, becsapósnak szánt kérdésekre is pillanatok alatt válaszoltak. Xbox One-nal nem is találkoztam (ha volt is kint, nagyon eldugták), a fő motívum itt is a felhő, a big data, a social business volt, a Power BI és a Dynamics meglehetősen nagy hangsúlyt kapott, de érdekes volt belenézni egy vállalati Windows Phone-flotta menedzselési hátterébe is. A redmondi vállalat (ahogy a legtöbb meghatározó szereplő) számos partnerrel is erősítette jelenlétét, így akik egy-egy termék valós használat során született tapasztalataira, az áttérés vagy integráció folyamatára, nehézségeire voltak kíváncsiak, ilyen információt is kaphattak (amit persze érdemes némi fenntartással kezelni, hiszen alapvetően mégiscsak promóciós jelenlétről van szó).
A Microsoft is a felhőben utazik
Az SAP a HANA erődemonstrációjára épített, a német vállalat minden téren az in-memory technológia által kínált sebességelőnyt próbálta kihangsúlyozni, és az élő demók többsége valóban elég meggyőző volt. Velük egy sportérdekesség kapcsán külön cikkben is fogunk foglalkozni.
A Telekom egy kisebb felhőszakadásra is felkészült
A Telekomnál is minden a vállalati szolgáltatásokról szólt, a Huawei óriási standján pedig egyértelművé vált, hogy a kínai cég mára mennyire a nagy nyugati versenytársak nyakára nőtt. Elég volt csak a standtérképre pillantani: Agile Network, ipari megoldások, BYOD, videókonferencia-rendszerek, adatközpont, virtualizáció, tárolórendszerek, no és persze telekommunikációs infrastruktúra. A 80 552 férőhelyes dortmundi stadionban a Huawei építette ki a 100%-os Wi-Fi-lefedettséget.
A Huawei behálózta a dortmundi stadiont
Ötösér' a fejlesztő!
A dokumentumkezelés külön csarnokot kapott, a Brother, a HP, a Kyocera, DocuWare, Epson stb. teljes erőbedobással jelen voltak. Úgyszintén mindenki kint volt, aki számít (és az is, aki még nem) a CRM és ERP-rendszerek piacán, a német DATEV és ELO is negyedcsarnoknyi helyen terpeszkedett, és ami némileg meglepő volt, hogy ezek a standok szinte folyamatos tele voltak (üzleti) látogatókkal, és jellemzően nem volt elég tárgyalóasztal a megbeszélések lebonyolítására. Hangsúlyos téma volt még az ide kapcsolódó social business is, ennek külön fóruma is volt, ahol folyamatosan mentek az előadások arról, hogy az üzleti rendszerek felhasználóbaráttá, közösségi szemléletűvé tétele elvben mennyivel hatékonyabbá teheti a nagyobb szervezetek munkáját. (Azért elvben, mert ennek csak egy része a technológia, annak hatékony alkalmazásához legalább ennyire fontos egy megfelelő vállalati kultúra és a munkafolyamatok, tudásbázis modernizációja is – ez pedig egyelőre elég nehézkesen megy.)
Rengeteg ”noname”, a CeBIT-től lendületet, üzleti kapcsolatokat remélő bérfejlesztő cég volt a kiállításon, akik jellemzően magas fokú rugalmassággal és olcsó árakkal próbálnak általában európai vagy amerikai megbízókat találni. Egy kolozsvári székhelyű, de szinte csak magyar fejlesztőkből álló csapat egyik tagja azt mondta, számos olyan vállalat köt ki náluk „Indiából visszafelé”, akik az olcsónak hirdetett outsourcing cégekkel megégették magukat, és inkább visszahozzák a megbízást Európába.
5 euróért a hülyének is megéri(?)
Sok ország önálló standdal képviselte magát, a magyar kiállítókkal külön cikkben fogunk foglalkozni.
Rövid látogatásom és a találkozókból leszűrt információk alapján én úgy érzem, hogy a CeBIT megtalálta a mai környezetbe illő identitását, és a hannoveri kiállítást egyáltalán nem érdemes temetni – már ha az ember üzleti céllal, nem pedig vásárfia reményében megy oda.
Ilyen is volt - természetesen okostelefonos alkalmazás is jár hozzá
