Az ASVA vajon mi?
Az ASVA ma még egy alig ismert, súlytalan szervezet – derült ki a filmstúdiók érdekeit képviselő, harcias fellépése miatt közellenséggé avanzsált közcélú alapítványról másfél héttel ezelőtt, a Hacktivity 2005 konferencián, a Szerzői jogok védelmének jogi alapja Magyarországon címmel rendezett vitafórumon, ahol a jogvédő szervezetek képviselői – Kabai Eszter (Artisjus), Kálmán András (ASVA) – ültek asztalhoz a fogyasztók és a jog képviselőivel – Leskó Norbert (MACI), Dr. Menyhárt Ádám független polgárjogi ügyvéd –, lapunk főszerkesztője pedig igyekezett kordában tartani a közönség bevonásával zajló beszélgetést. Amelyen persze nem csupán erről volt szó, de a közalapítvány tevékenységének, jogköreinek és módszereinek megértése láthatóan izgatta a hallgatóságot.
Mint kiderült: a „nyomozati eljárásban való felderítés”– amellyel a szervezet a hazai egyetemeket fenyegette meg –, nem nyomozást vagy felderítést takar, hiszen – ismerte el Kálmán – erre nekik alapítványként joguk nincs. Az ASVA részvétele egy eljárásban a feljelentés megtételében, illetve a rendőrség és a bírák oktatásában, az internetes bűnözés friss trendjeit is érintő felvilágosításban merül ki. Ez azonban nem nyugtatta meg sem a közönséget, sem Menyhárt Ádámot, aki szerint a legjobb esetben is aggályos, és a nyomozati és bírósági eljárás befolyásolásának tekinthető, ha a feljelentő képezte ki az eljárást lefolytatókat, vagy éppen szakértőként vesz részt az eljárásban. Minthogy azonban az oktatást az ASVA csak szervezi, de nem maga végzi – ehelyett külső szakértőket hív meg –, „ez egy fair processzus. Ha akarjátok keresni a csontvázat a szekrényben, nem ez az a szekrény” – érvelt Kálmán.
Hogy ennek ellenére miért fenyeget nyomozati eljárással a szervezet? Az igazgató szerint azért, mert tevékenységük, missziójuk egyelőre nagyrészt visszhangtalan maradt – azaz figyelemfelkeltésként, nyomatékosításként szolgál a túlzó megfogalmazás. És valóban úgy tűnik, sem a cégek, sem a felsőoktatási intézmények nem veszik egyelőre komolyan az alapítványt. Filmhalász névre keresztelt – a hálózatra kötött számítógépeken a fájlstruktúra elemzésével multimédiás tartalmak után kutató és azokat nyilvántartó – programjukat eddig mindössze 50 cégnél telepítették, ami messze alulmúlja a várakozásokat. (A szoftvert egyébként fiatalok, feltehetően egyetemisták készítették a szervezet számára, és a kollégiumukban tesztelték – mint kiderült teljesen jogellenesen, hiszen nem tájékoztatták a hálózatra kötött gépek tulajdonosait arról, hogy átkutatják számítógépeiket. „Ki kellett valahol próbálni” – mondta Kálmán).
Üres adathordozók adója
Szintén sok szó esett az üres adathordozókra kivetett jogdíjról. Jól ismert, hogy az év elején kereskedők kongatták meg a vészharangot: a magas szerzői jogdíj és áfa miatt hazánkban összeomlott a jogszerűen terjesztett, írható optikai adathordozók piaca – állították. Kabai Eszter is úgy becsli, hogy külföldről jóval olcsóbban behozott termékeknek köszönhetően legalább 40-50 százalékkal esett vissza a hazai forgalom, az átalánydíj mértékének csökkentését mégsem tervezik. Mint elmondta: a nemzetközi gyakorlatban kétféle alapmodell létezik. Az egyikben egyáltalán nem engedélyezett a magáncélú másolás – mint például az Egyesült Államokban – , ezért az adathordozókat nem terheli plusz díj. A másikban azonban különféle mértékben ugyan, de szabad magánfelhasználásra másolatot készíteni jogvédett anyagokról, a szerzőket pedig a kollektív jogkezelés szellemében a termékek árába épített átalánydíjból ellentételezik. (Az Artisjus képviselője hangsúlyozta, hogy a közhiedelemmel ellentétben a jogdíj nem az illegális másolatok ellentételezésére szolgál.) Nálunk ez utóbbi van érvényben.
Mivel átalánydíjról van szó, egyedi esetekben a jogdíj nem igényelhető vissza, hiába igazolja a felhasználó, hogy ő nem védett anyagot másolt az adathordozókra. Visszatérítésről legfeljebb olyan esetben lehet szó, ha saját szellemi termék tömeges sokszorosítását kereskedelmi forgalomban vásárolt adathordozókon oldották meg.
A jogdíj mértékének megállapítása többlépcsős folyamat. Első lépésben az Artisjus által képviselt szervezetek tesznek javaslatot az általuk elfogadhatónak vélt összegekre, majd ezeket véleményezik a legnagyobb díjfizetők, végül a díjakat a nemzeti kulturális örökség minisztere szentesíti. Érdekes adalék, hogy az összegek megállapításánál tekintettel kell lenni arra is, hogy mennyi olyan anyag van forgalomban, mely másolásvédelemmel van ellátva. A díjak csökkenését például a másolásvédett adathordozók számának növekedésétől, vagy éppen a magáncélú másolás törvényi korlátozásától lehet remélni.
Érdekes vita alakult ki Leskó Norbert – majd a közönség – és Kabai közt a külföldről rendelt adathordozókról. Az Artisjus képviselője a beszélgetés során többször kiemelte: jogdíj kizárólag a forgalomba hozott termékeket terheli, és például a gyárban megrendelésre készítetteket nem. Mégis úgy érvelt, hogy a külföldről jóval olcsóbban, egyszerű megrendelés útján beszerzett termékek után a külföldi kereskedőnek is meg kellene fizetnie a jogdíjat és az áfát is. Ez azonban aligha van így – figyelmeztetett Menyhárt.
Kálmán András szerint ahogy a technika fejlődésével egyre jobban kikerül a szerző kontrollja alól a mű, ezt pedig valamilyen módon a szerző érdekében kompenzálni kell. Az ASVA-igazgató szerint nem lenne butaság idővel a fájlcserét is megterhelni hasonló díjakkal.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
