A lakóparkok szolgáltatatásai között, illetve sokszor már a lakásvétel feltételeiben általában megtalálható egy olyan pont, miszerint a lakásokban egy többnyire helyi, a lakóparkhoz kötődő szolgáltató által biztosított módon ott van a riasztórendszer és ezzel együtt a telefon, az internet- és a kábeltévé-hozzáférés is – ha kell. A "ha kell" azonban azt jelenti, hogy csak ezt a szolgáltatást lehet igénybe venni, más szolgáltatóét nem, azaz vagy kellenek így a szolgáltatások (és a lakás), vagy nem.
A kizárólagos szolgáltatásokról szóló pont – már amennyiben egyáltalán le van írva – a lakásvétel idején, a finanszírozás, a hitelszerződések, a berendezés megtervezésének idején talán mellékesnek vagy nagyon egyszerűnek és kedvezőnek látszik – azonban a kényelemérzet hamar elmúlhat. Különösen akkor, ha a szerződésben szó sem esett arról, hogy a többé-kevésbé piaci áron megvett szolgáltatások nem teljesen egyenértékűek a normál szolgáltatásokkal, ráadásul a későbbi piaci árcsökkenések követésére sincs garancia. A lakóparki lakó a különböző távközlési ajánlatokat olvasgatva egyszer csak észreveszi, hogy talán lenne neki kedvezőbb megoldás is, mint amit a lakópark nyújt, s elhatározásra jut: telefon-, internetszolgáltatót váltana. Ekkor szembesül azzal, hogy rá valahogy nem vonatkoznak egyes olyan jogok, amelyeket többek között a 2004-től hatályos elektronikus hírközlési törvény is biztosít mindenkinek.
A lakópark lakója nem hordozhatja telefonszámát, nem tud élni az internet- és közvetítőszolgáltató-választás lehetőségével, pedig ezeket a törvény és az immár örvendetesen növekvő piaci verseny együttesen biztosítja.
Hogy miért került kátrányba ő, aki új, modern lakásba, lakóparkba költözött? A Nemzeti Hírközlési Hatóság által egyes konkrét esetekben már folyamatban lévő piacfelügyeleti eljárások tapasztalatai szerint azért, mert nem közvetlenül egy telefonszolgáltatóval kötött szerződést, hanem – szándékaitól függetlenül – egy olyan társasággal, amelyik nem felel meg a telefonszolgáltatókra vonatkozó előírásoknak, és amely nem rendelkezik hálózati összekapcsolási szerződéssel a valódi telefonszolgáltatókkal. A lakóparki szolgáltatók általában előfizetési szerződést kötnek egy távközlési szolgáltatóval egy bizonyos számmezőre, sávszélességre vagy egyéb szolgáltatásra, és ezt osztják le a lakóknak – ez pedig kizárja a lakókat az említett szolgáltatásokból, azokhoz ugyanis az kellene, hogy maga a lakó rendelkezzen a szolgáltatásokra vonatkozó előfizetési szerződéssel, vagy a lakóparki szolgáltató mint hírközlési szolgáltató épüljön be a rendszerbe, azaz kössön hálózati szerződést a többi szolgáltatóval!
