A hét elején felbukkant hír, amely szerint Kína saját, "IPv9" névre keresztelt hálózati protokoll fejlesztésén dolgozik, a hálózati szakemberek és a jogvédők körében is nagy vihart kavart (mellesleg pedig a PH! fórumán az utóbbi napok egyik legdinamikusabb off-topicjának szolgált melegágyául). Bár a technológiáról még mindig nincs hitelesnek tekinthető, részletes leírás, most megkíséreljük az azóta közzétett információkkal kiegészíteni első híradásunkat.
A kezdeményezés fő célja egyrészt az volt, hogy a domainnevekben használatos latin karaktereket a kínaiak számára könnyebben megjegyezhető számjegyekre cseréljék, másrészt pedig a Kína számára valódi problémát jelentő, a szűkös IPv4-címtartományokból eredő gondokat akarták kiküszöbölni a címzés 256 bitesre bővítésével. A két technológiai érvet nagyban gyengíti, hogy időközben kínai domainnevek használatára is van lehetőség, az IPv6 pedig kínai tudósok szerint is elegendő logikai címet biztosít valamennyi hálózati alkalmazás számára.
Bár egyes forrásokkal ellentétben ma nincs működő IPv9-es hálózat, az tény, hogy a shanghaji kutatási projektet egyes állami hivatalok nagy összegekkel támogatták. A tesztrendszer megvalósításáról jóformán csak annyit lehet tudni, hogy IPv4-es eszközökön, tunneleken keresztül bonyolították az adatforgalmat.
Az elképzelések szerint a számjegyekből álló IP-címeket – csakúgy, mint a telefonszámokat – a tartományi telekom-hatóságok osztanák ki. Használatuk az ENUM (tElephone NUmber Mapping) telefonszámdomainekéhez lenne hasonlatos, amelyeknél – szintén az illetékes telekom-hatóságok felügyelete alatt – telekommunikácós eszközök és alkalmazások azonosítására szolgáló adatokat jegyeznek a DNS-ekbe.
A kezdeményezés megítélése meglehetősen végletes: egyesek határozottan az állami ellenőrzés kiterjesztésének szándékát látják benne, míg mások szerint bizonyos kutatócsoportok ezzel a – használhatatlan eredményeket hozó – projekttel csupán anyagi bázisukat akarták biztosítani. Az IPv4 és IPv6 hálózatok felé való, szükségszerűnek tűnő NAT-olás miatt azonban nyitva marad a kérdés: milyen (tartalom-)szűrést valósítanának meg az átjárókon, ha a rendszert kiépítenék?
