Hirdetés

A magyar IT fanatikusai I. – Nagy Károly

Most induló interjúsorozatunk felvezetőjében egy olyan szakember mutatkozik be, akit szinte mindenki jól ismer Magyarországon, akit érdekel a számítástechnika története, a számítástechnikai eszközök gyűjtése.

IT café: Ez évben is Neumann-díjjal ismerte el a Neumann János Számítógéptudományi-társaság az informatika területén kiemelkedő munkát végző szakembereket. A díjazottak között egy gyűjtőt is találunk, Nagy Károlyt. Hogyan kerül egy számítógépgyűjtő a díjazottak közé?

Nagy Károly: E díjjal általában sok év munkáját ismerik el. Esetemben a döntnökök talán nem csak a 25 évi gyűjtői munkámat értékelték, hanem elsősorban az örökségvédelem és az informatikatörténet népszerűsítése terén végzett tevékenységemet. Tíz éve rendezek kiállításokat a gyűjteményemből, amely már több mint 2000 tárgyi emléket tartalmaz. Sajnos csak időszaki kiállításokra van lehetőség, mivel ma Budapesten nem található alkalmas kiállítótér állandó kiállításra. Az ország egyetlen informatikatörténeti kiállítása Szegeden, az Agórában található. Ennek tervezésében részt vettem.

Viszont ha valaki kíváncsi a teljes gyűjteményedre, azt is megteheti.

Igen, így van, de csak digitálisan: 16 éve üzemel a honlapom, ahol a teljes gyűjtemény látható.

Nagy Károly

1956-ban született, gyerekkora a Balaton mellett, Balatonlellén telt.
1984-ben végezte el a műszaki egyetemet, 1989-ig vegyészmérnökként dolgozott a Chinoin Gyógyszergyárban.
1989-ben ő is „rendszert váltott”, és átnyergelt az informatikára – ekkoriban kezdtek elterjedni hazánkban a számítógépek.
Az informatika számos ágába belekóstolt. Volt programozó, rendszergazda, épített hálózatot stb.
1990-2019-ig a bankszektorban dolgozott különböző beosztásokban, de mind kapcsolódott az informatikához.
2019-től nyugdíjasként ápolja a gyűjteményét és népszerűsíti az informatikatörténetet.
Távlati célja egy állandó informatikatörténeti kiállítás megvalósítása.

Miért tartod fontosnak a múlt emlékeinek megőrzését?

A jelent csak akkor érthetjük meg, ha ismerjük a múltunkat. Sajnos ez elég hézagos, mert a történelemoktatás nem áll a helyzet magaslatán. Ezért újra meg újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat. Elég csak összehasonlítani a 1918-as spanyolnátha járványt a mai helyzettel.

Technikai fejlődés szempontjából is van tanulsága: a magányos feltalálók kora rég lejárt. A tudományos és technikai fejlődés csapatmunka, és nem elég valamit kitalálni, eladható termékké is kell alakítani. Erre legjobb példa a Xerox és az Apple története a grafikus felhasználói felület piaci sikerében.

Hogy a tárgyakra is kitérjek, ezek nem csak tárgyak, hanem történetek is! Elmesélik a technika fejlődésének szakaszait és folyamatát.

Mi a célod a gyűjtéssel?

Az informatika fejlődése igen gyors, és ezért gyorsan el is tűnnek az előző generáció tárgyai. Be kell mutatni az utókornak, hogy honnan is indult az informatika. Ennek egyik eszköze a gyűjtemény bemutatása kiállításokon.

Kik látogatták a kiállításaidat? Gondolom elsősorban a „kockák”.

Nem, a legtöbb látogató az iskolás korosztályból került ki. Számos iskolai osztály tartott kihelyezett számítástechnika órát a kiállításaimon. A közönség másik fő csoportja a családos látogatók voltak, ahol az apukák mutogatták a gyerekeiknek, hogy „én még ilyen gépen kezdtem az ismerkedést a számítógéppel”. Természetesen szakmabeli látogatók is akadtak szép számmal. A kiállítások népszerűségét az is mutatja, hogy már sokan azt kérdezték, hogy mi lesz a következő kiállítás témája.

Ha jól értem, ezek tematikus kiállítások voltak.

Igen, ezek általában egy-egy nevesebb évfordulóhoz kapcsolódtak, mint pl. az Apple alapításának, a C64 és a ZX Spectrum megjelenésének, vagy az IBM PC megjelenésének évfordulója. Ezeken a kiállításokon csak a gyűjtemény egy töredékét tudom bemutatni.

Mi lenne a végső cél?

Természetesen egy állandó kiállítás megvalósítása Budapesten. Itt méltóképpen be lehetne mutatni a magyar szakemberek hozzájárulását is a technika fejlődéséhez.

Más eszközökkel is népszerűsíted az informatika történetet?

Igen, létrehoztam egy Facebook-csoportot is Retropages néven, ahol rendszeresen posztolok technikatörténeti cikkeket, emlékeket. E csoportnak már több mint ezer tagja van.

Az NJSZT-n belül alakult egy Informatikatörténeti Fórum (ennek alapító tagja voltam) ahol szintén igyekeznek megőrizni a szakma emlékeit. Itt egy hatalmas adattár is található, benne számos videóinterjúval a szakma nagy öregjeivel. Az ITF szintén rendelkezik Facebook-csoporttal.

Hogy látod: vannak követőid?

Igen, nagyon jó érzés, hogy egyre több fiatal kapcsolódik be a gyűjtői munkába, és érzi fontosnak ezen emlékek megőrzését.

Milyen támogatást kapsz ehhez a nem éppen olcsó hobbihoz?

Sajnos manapság igen nehéz támogatókat találni. A kiállításaimat a NJSZT, az Opten kft és a Canon Hungária támogatta, valamint az Újpesti Ifjúsági ház adott helyet hozzá. Több gyűjtőtárssal gondolkodunk a továbblépés lehetőségén és alkalmas szervezet létrehozásán.

Az interjúsorozat rendje az lesz, hogy az aktuális beszélgetőtárs javasolja a következőt. Te kit ajánlanál?

Egy sokszínű egyéniséget: Képes Gábort, akit sokan ismerhetnek többek között az Neumann Társaságánál végzett munkája alapján is.

Azóta történt

Előzmények