Tomita és a bacik
Bár így, ebben a formájában vicc az egész, de legalább szellemes.
Az AP hírügynökség egy olyan hírt repített világgá, melyet aztán változtatás nélkül vettek át nagy lapok: Japán tudósok… majdnem így kezdődik, s ez mindenképp gyanakvásra adhat okot, de ugye sose lehet tudni…
Szóval, ezek a japán tudósok, név szerint a Maszaru Tomita professzor vezette team, a Keio Egyetemen a digitális adattárolás kapcsán végeztek alapkutatásokat, s úgy találták, a DNS információtárolási metódusa kiválóan alkalmas lehetne az IT-világ adatainak (zene, szöveg, videó stb.) rögzítésére és megőrzésére is.
A tinta kifakul, a számítógép tönkremegy, a baktériumok viszont akár millió évekig életképesek maradhatnak – mondja a kutatás vezetője, s ez utóbbi kétségtelen tény. A híradás szerint Tomita professzor és csapata sikeresen kódolta egy – közelebbről meg nem nevezett – baktériumba egy – közelebbről meg nem nevezett technológiával – Einstein híres E=mc2 képletét, illetve az 1905-ös évszámot, amikor Einstein közzétette a speciális relativitás elméletét.
Igen ám, csakhogy a mutációk, a változások eltorzíthatják a rögzített információt, hiába életképes szegény baci oly sokáig. Tomita professzor erre azt válaszolja, hogy ezt kivédendő, az adatokat négy különböző helyen tárolják az adott baktériumban. Kacumi Doi, a Kjusu Egyetem bakteriológus szakértője ez utóbbiban kételkedik, viszont magát az elképzelést üdvözölte. Véleménye szerint rengeteg gyakorlati tesztre van még szükség, viszont az ötlet nem elvetendő.
Tomita azzal is kilóg a hagyományos gondolkodású tudósok köréből, hogy hisz a Földön kívüli intelligenciákkal történő kapcsolatfelvétel közeljövőben történő bekövetkeztében – akik leolvassák majd a baktériumokban tárolt információt, s imígyen felfedezik a Terrán is a magas rendű értelmet.
Természetesen megkérdezték tőle az érdeklődő újságírók: de hát ki tudja majd elolvasni a baktériumokban kódolt információt? Tomita megvonta a vállát: őt és csapatát a hosszútávú adattárolás érdekli, százmillió években gondolkoznak.
