Neelie Kroes, az Európai Bizottság digitális programjáért felelős alelnöke ma sajtóközleményt adott ki annak kapcsán, hogy a Reprográfiai Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (International Federation of Reproduction Rights Organisations – IFRRO) elindított egy új projektet ARROW néven (Accessible Registries of Rights Information and Orphan Works towards Europeana - kb.: nyilvánosan hozzáférhető szerzői jogi és árvamű-adatbázis).
Az új kezdeményezés arra problémára keres választ, mely az európai szerzői jogi szabályozások többsége miatt a digitalizáció korszakában a közelmúltban folyamatosan gondokat okozott, nevezetesen az úgynevezett „árva művek” jogi státuszából adódó nehézségekre. Az árva mű terminust olyan alkotásokra használják, melyet még védene ugyan a szerzői jog, de szerzője, alkotója ismeretlen, ismeretlen helyen tartózkodik, láthatóan roppant nehéz vagy lehetetlen megtalálni a jogtulajdonost. Mivel a törvény a digitalizációt végzőt egyrészt kötelezi az engedélykérésre, a jogdíj megfizetésére, ugyanakkor a fentiek miatt ez majdhogynem megvalósíthatatlan, ezért ezek a tartalmak különleges helyzetben vannak, külön szabályozást igényelnek. Neelie Kroes már korábban, kinevezésekor is jelezte, hogy erre a problémára sürgős megoldást kell találni, és az ARROW kapcsán most kifejtette elképzeléseit.
Az alelnök asszony határozottan leszögezte, hogy kiemelt feladat az európai kultúrvagyon konvertálása digitális formába, de ez csak törvényesen, a felmerülő, a szerzői jogból adódó költségek megfizetése mellett lehetséges. De mindenképp szükséges lépni, mivel – ahogy fogalmazott – a védett művek nem kerülhetnek fel olyan adatbázisokba, mint például az Europeana, és így a digitális tudástárban lesz egy hatalmas „20. századi fekete lyuk”. Kroes szerint ezt semmiképp nem szabad hagyni.
A politikus nyíltan megfogalmazta, hogy minden áron meg kell oldani az alkotások digitalizálását, és véleménye szerint az ARROW egy kiemelkedően fontos lépés a Digitális Menetrend (Digital Agenda) által meghatározott úton.
Neelie Kroes utalásai egyértelműek az ismert szerzővel rendelkező művekkel kapcsolatban: a törvényeket betartva ki kell fizetni a megfelelő jogdíjakat, hogy az alkotások közkinccsé válhassanak. De nyilatkozata most elsősorban arról szólt, hogy mi legyen az árva művek sorsa. Ebben a kategóriában jelentős számú alkotásról van szó: a filmek és a könyvek esetében az elérhető, digitalizációra váró tartalmak körülbelül 20 százaléka ilyen, míg a fényképek esetében megdöbbentően magas az arányuk, 90 százalék körüli. Kroes példaként megemlítette, hogy a világ egy legrangosabb könyvtárának, a British Librarynek állományában körülbelül 40 százalék az árva művek aránya, illetve a BBC archívumában körülbelül egymillió órányi olyan tévéadás-felvétel található, melyeknek digitalizálása – pontosabban internetes közzététele – a homályos jogi státusz miatt késlekedik.
Az alelnök szerint nem az Egyesült Államok útját kell követnünk, ahol hosszadalmas és bonyolult bírósági eljárások során igyekeznek tisztázni az ilyen alkotások sorsát, hanem olyan új európai megoldásokat kell találni, melyek a közösség javát, a polgárok kultúrához való jogát és a kreatív ipar üzleti érdekeit egyaránt kiszolgálják. Az Európai Bizottságban már dolgoznak egy olyan irányelv kidolgozásán, mely az árva művek közzétételét megkönnyítené.
Az ARROW Kroes szerint előremutató kezdeményezés: a 2008-ban elindított projekt most zárult le, és létrejött egy olyan szervezet, egy olyan együttműködés, mely nemcsak hogy létrehozott egy adatbázist az árva művek számára, nemcsak hogy összehozta az érintett szervezeteket, de elindult egy folyamatos, minden fél érdekeit figyelembe vevő munka is, melynek eredményeképp felgyorsulhat a kétséges státuszú tartalmak jogi helyzetének tisztázása és – ami a legfontosabb – ezen alkotások internetes hozzáférésének biztosítása is.
