Egy százfős houstoni cég, a SlimDesk Technology Inc. az utóbbi időben elnyert néhány megbízást a Microsoft elől azzal a technológiájával, amelynek segítségével bárki bárhonnan bármikor elérheti számítástechnikai erőforrásait.
Évek óta prezentálják a felhasználóknak a nagy számítástechnikai vállalatok, az IBM, a Microsoft és mások az olyan informatika vízióját, amelyben bárki bármikor bárhonnan elérheti számítástechnikai erőforrásait: programjait, alkalmazásait, ám végül egy kis vállalkozás, a SlimDesk valósította meg ezt az ígéretet, ráadásul igencsak versenyképes áron. A cég ügyfeleinek alapvető szoftverei, szövegszerkesztője, táblázatkezelője, e-mail-postaládája mind a szolgáltató központi szerverein futnak és az interneten át érhetők el arról a terminálról, amelynél a felhasználó éppen ül. Cserébe csak évi néhány dollárt kell fizetni, azaz például nem kell megvásárolni majdnem 400 dollárért a Microsoft Office programját – derül ki a Business Week cikkéből. A redmondiak ugyanakkor – legalábbis Dan Leach, az Office-ért felelős vezetőjük szerint – nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget az új versenytárs feltűnésének: egynek tartják a többi piaci szereplő közül.
A SlimDesk egyik sikere, hogy három évvel ezelőtt ötmillió dollár értékű szerződést között Houston városával, amelynek alapján kétszázezer ember csatlakozhat rá a cég rendszerére. Eddig ötezren éltek a lehetőséggel, van, aki nagyon lelkes közülük, mint mondja, úgy tudja végezni a munkáját otthonról, mintha a munkahelyén lenne, mások kifogásolják, hogy bizonyos alkalmazások futtatása idején lelassul a rendszer. Mivel a szolgáltató kapacitása elvileg akár húszmillió felhasználó ellátását is lehetővé teszi, simán kiszolgálhatná azt négyszázezer chicagói általános iskolást, akik a várossal kötött szerződés értelmében 2005 második felétől használhatják a SlimDesk szervereit, és még "beleférne a keretbe" az Indiana állammal tető alá hozott megállapodásnak megfelelő hatmillió indianai állampolgár kiszolgálása is. A SlimDesk mindezeken túl tárgyalásokat folytat 31 további szövetségi állam közhivatalaival, illetve japán, kínai és német érdeklődőkkel is.
Az állami szervezetek erősen buknak az olyan megoldásokra, amelyek a jelenleginél olcsóbbá tennék a számukra az informatika igénybevételét, és a távoli szerveren futó alkalmazások akár azt is jelenthetik, hogy a hivatalokban, illetve a többi felhasználónál merevlemezes meghajtó nélküli gépek – úgynevezett buta munkaállomások – lennének. (Így az államoknak nem kellene milliárdokat költeniük saját rendszereik állandó fejlesztésére, még a "rendes" komputerek beszerzését támogató, sulinetszerű programokra sem kellene áldozniuk.)
A szakértők egy része mindezek ellenére úgy látja, nem fogja sokra vinni a SlimDesk: elég néhány biztonsági probléma vagy elvesztett dokumentum, és elvész a hivataloknak a technológiába vetett bizalma. Ha viszont beüt a dolog, az felkeltheti a nagy internetes versenytársak, a Yahoo!, az AOL, a Google érdeklődését, amelyek hasonló szolgáltatást indíthatnak, és erősebb márkanevüknek köszönhetően kiszoríthatják a piacról az "ifjú titánt".
