Legfrissebb anyagok

IT café témák

PROHARDVER! témák

Mobilarena témák

GAMEPOD.hu témák

LOGOUT.hu témák

Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

#49 Geffry aktív tag DEV_NULL #48

Új Válasz 2014-03-17 06:09:54 #49
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
Privát üzenet küldése

Geffry

aktív tag

válasz DEV_NULL #48 üzenetére

Valóban, ez nekem is eszembejutott, a Spitfire karburátoros motorja képes volt leállni bizonyos manővereknél, amit a németek ki is használtak.
Csak nem tartozott a mondandómhoz...

A PH-n mindenki mindig jobban tudja. Fél óra Google keresés után...
#50 Freiherr őstag DEV_NULL #48

Új Válasz 2014-03-17 21:38:55 #50
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
Privát üzenet küldése

Freiherr

őstag

válasz DEV_NULL #48 üzenetére

A német hadigazdaság éppen akkor nyújtotta a legnagyobb kapacitást,amikor a szövetséges bombázóoffenzíva a csúcsra ért,1944 nyarán,köszönhetően a gyárak széttelepítésének,nem utolsósorban Albert Speer zseniális szervezőképességének.
A Luftwaffe megbénulása sokkal inkább a pilótahiány és az üzemanyaghiány számlájára írható+a logisztika szétbombázásának,az új gépeket képtelenek voltak eljuttatni a gyárakból a harcoló alakulatokhoz,ez minden fegyvernemet egyaránt sújtott.

XXX
#55 #65675776 törölt tag DEV_NULL #48

Új Válasz 2014-03-18 00:16:09 #55
Új hozzászólás
Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
Privát üzenet küldése

#65675776

törölt tag

válasz DEV_NULL #48 üzenetére

Lehet gyártásban volt az MP44, de aránylag kevés készült belőle összevetve bármelyik más fegyverrel. Aminek semmi más oka nem volt, mint amit már fent írtam. Nem az MP40 gyártási példányszámával kell összevetni, hanem a Kar98k-éval, mert annak a leváltására fejlesztették ki. Igazán nem terjedt el.
Az éjjellátóval felszerelt egységek megléte meg sokat nem jelent, erősen kísérleti egység voltak. Nagyrészt kísérleti eszközökkel. Lényegében egy EKdo.
A Bf 109 az F-fel elérte a fejleszthetősége csúcsát. Onnantól kezdve minden változtatás rajta a teljesítmény csökkenésével járt. Az összes pilóta, aki több verziójú Messzerrel is repült egyértelműen a az F-et jelölte meg legjobbként. Hartmann véleménye most nem számít, Ő ugyanis csak G-vel repült, ergo fogalma nem volt a korábbi verziókról.
A Me 109G ellen pedig teljesen jó volt még a Spit IX is, nemhogy a Merlin motoros Mustang-ok. A két típus fejlesztését alapvetően a Fóka harctéri megjelenése indokolta, az egyértelműen jobb volt náluk közepes magasságban. 6000m felett viszont még a Spit Vb is jobb volt a Fókánál. Nem véletlen, hogy a nyugati fronton harcoló német alakulatok határozottan tiltakoztak a Messzerre való visszafegyverzés ellen, az alakulatparancsnokok mindent be is vetettek, hogy ezt elszabotálják. Wutz Galland ment ebben a legmesszebbre, az Ő Gruppéja tarthatta meg legtovább a Fókákat. A pilóták sokkal rosszabbnak tartották az összes Messzer-verziót, mint a Fóka akár legelső verzióját is. Adolf Galland meg simán azt mondta Göringnek, ha meg akarja nyerni az Angliai-csatát, akkor szereljék fel az alakulatát Spitfire-ökkel.
A Jak-3 már egyenértékű volt mindenben a Me 109G6-tal, a Jak-9 mindenben felül is múlta. A La-5 és La-7 szintén jobbak voltak a Messzernél. Csak kevés volt a jól kiképzett pilótájuk. Azok viszont durván tudták aprítani a németeket.
A K már maximum csak hattyúdal volt. (Bár a G is lényegében.) Csak folyamatosan rakták bele a nagyobbnál nagyobb ágyúkat. De magát a szárnyat a nulláról kellett volna újratervezni, mert nem ekkora igénybevételre lett kitalálva. És maga a szárny vastagsága serm tette lehetővé. Nem véletlen, hogy Messzer-ből nem létezett MG151 szárnygépágyús változat. Itt nagyon kiütközött, hogy a Me 109 gyakorlatilag csak egy felfegyverzett versenygép volt. A Fóka szárnyában viszont kényelmesen elfért négy MG151/20 is, ahogy akár a Spitfire szárnyában is.
Igen, ott volt a DB-600 széria. Szép és jó volt, csak éppen a legsérülékenyebb része mindig is a hűtése volt. Akár a hűtőt érte találat, akár magát a blokkot, a gép gyakorlatilag elveszett. Onnantól pár percen belül működésképtelenné vált. A GM-1 és MW50 meg szép és jó, viszont csak egyszer használható, utána a blokk kuka. Kb csak arra volt jó, hogy szorult helyzetben el lehessen menekülni vele. Ráadásul nem is volt felszerelve vele minden gép.
Egy csillagmotor teljesen más történet. Az tipikusan léghűtéses. Ha a hűtési rendszere rendesen meg van oldva, akkor bizony szinte elpusztíthatatlan. Nos ezt pl a németek soha nem tudták megoldani a BMW 801-nél. A világon mindenhol máshol meg igen, még az alsóbbrendűnek kikiáltott oroszok is. Double Wasp-pal szerelt gépekből rendszeresen tértek vissza bevetésről akár 6-7 motortalálattal, és 4-5 működésképtelen hengerrel. Ez az, amire egy soros vízhűtéses motor soha sem lesz képes. És emiatt akartak a németek is ilyen gépeket. Csak a problémákat soha nem tudták megoldani, Fókából a kezdeti időkben 2-3x annyi hullott motorhibával, mint minden más okot figyelembevéve. Volt, hogy a pilóta lába majdnem meggyulladt a kabinban, mert annyira felmelegedett a motor. Persze erre okos megoldás született, 50mm-rel előrébb rakták a motort. Zsír, de sajnos csak pótcselekvés. Többet ért volna ha a két koszorút rakják egymástól távolabb ennyivel.
Az új tengeralattjárókonstrukciók mellőzése megintcsak amiatt volt, mert nem akarták az éppen gyártásban levő hajók gyártási ütemét csökkenteni.
Egy dolog, hogy voltak komoly fejlesztések, ezzel ellentéteset nem is írtam. Viszont ezek két okból nem kerültek gyártásba:
-amit már fentebb is írtam
-nem tudták hadrafoghatóvá tenni őket
A Ta 154 mind a kettőre jó példa.
A kísérleti gépek és a tömegtermelt gépek megléte és gyártása nem egy kategória, ne keverd össze. Az, hogy nincs fejlesztés nem annak a következménye, hogy nincs gyártási kapacitás. Szimplán a K+F háttérbe szorulása a meglevő eszközök fenntartásával szemben.
1944-ben >2x annyi (14152) Me 109 készült, mint 1943-ban (6418). FW 190 esetén még durvábbak az arányok: 3354 készült 1943-ban, míg 1944-ben 11767db (3,5x-es mennyiség). 1944-ben csak a csatarepülő verziókból (F és G) több készült (4279), mint előző évben összesen. Az ok elsődlegesen a gyártás racionalizálása volt. Hk-knál annyira nem tettenérhető a dolog, lévén ott folyamatosan változott a gyártásban levő típusok összetétele. Szárazföldön nem volt annyira egyszerű a folyamatos fejlesztés. Bár pl a Pz IV elég szép fejlődésen ment keresztül, folyamatosan javuló mutatókkal. Ez utóbbi a Messzerről nagyon nem mondható el. Ami miatt gyártásban maradt az csak kb a Fókák gyenge magassági teljesítménye. Emiatt volt a Fókával felszerelt Geschwader-ekben esetenként egy Gruppe Me 109-ekkel felszerelve.
De mindezzel inkább át kellene fáradnunk a Második világháborús fegyverek topicba.